Lászlóffy Aladár (1937–2009) költő, író, műfordító
Fotó: Pim.hu
„A történelmi korok között is szívesen tájékozódott, évszázadok és évezredek közt ugrott gyakran ide-oda szövegeiben, analógiákat keresve. Ezt minden műfajban művelte: versben, prózában, esszében” – mondta el a tíz éve, 2009. április 19-én elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költőről, íróról, műfordítóról, szerkesztőről Balázs Imre József irodalomtörténész a Krónikának.
2019. április 26., 10:042019. április 26., 10:04
„Nemzedéktársai közt ő volt a »kozmikus« költő, a szövegeit szívesen helyezte tágas összefüggések közé” – mondta el a Krónika megkeresésére a tíz éve, 2009. április 19-én elhunyt Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költőről, íróról, műfordítóról, szerkesztőről Balázs Imre József. Az irodalomtörténész, akit Lászlóffy életművének jelentőségéről kérdeztünk, úgy fogalmazott,
„Két dolgot emelnék ki mindenképp a szerzőre vonatkozó elemző észrevételek közül: az egyik a poétikai megújító szerep, amelyet nemzedéktársaival – Szilágyi Domokossal, Hervay Gizellával, Jancsik Pállal és másokkal – együtt az erdélyi magyar költészetben játszott a hatvanas évektől kezdődően. Lászlóffy Aladár konfrontációkat is vállaló fiatal szerző volt – az, hogy a szocreál után újra szabadversek, intellektualitás, avantgárd képiség is felbukkant újra a korszak lírájában, kezdeményező szerepének is köszönhető” – fogalmazott az irodalomtörténész. Kiemelte, ugyanide tartozik részben, hogy
„Ezt minden műfajban művelte: versben, prózában, esszében, sőt azt is megtapasztalhattam, hogy tanítás közben is: bölcsészhallgatóként kultúrtörténeti előadásokat hallgathattam tőle a kilencvenes évek közepén” – fejtette ki Balázs Imre József.
Fotó: irodalom.elender.hu
Lászlóffy Aladár 1937. május 18-án született Tordán, a kolozsvári volt Református Kollégiumban érettségizett. Felsőfokú végzettségét a kolozsvári Bolyai Egyetemen szerezte magyar szakosként (1954–1959). 1958-ban nem engedték államvizsgára, amelyet végül 1971-ben tett le. 1959-től 1961-ig munkanélküli volt, illetve szabadúszó értelmiségi. 1961 novemberétől az Állami Irodalmi Kiadó kolozsvári fiókszerkesztőségében dolgozott mint lektor. 1962. november 1-jétől a Napsugár című gyermeklapnál szerkesztő 1969. december 31-ig.
1970. január 1-jétől 1970. szeptember 30-ig a Dacia Könyvkiadó főszerkesztője. 1970. október 1-jétől 1982. november 1-jéig az Előre című bukaresti lap rovatvezető szerkesztője, kolozsvári munkatársa. 1982. november 3-tól a kolozsvári Utunk (1989 év végétől: Helikon) című irodalmi hetilap Világkultúra rovatának szerkesztője, közben a Korunk munkatársa is. Emellett 1994-től meghívott előadó tanár volt a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudomány egyetem bölcsészkarának magyar irodalom tanszékén, egyetemes kultúrtörténetet oktatott.
1954-től publikált, kötetei 1962-től jelentek meg. Számos szakmai díjjal ismerték el munkásságát, többek közt a Román Írószövetség díjával, a Román Tudományos Akadémia díjával, József Attila-díjjal, Látó-díjjal, Kortárs-díjjal, a Magyar Írószövetség pályázatának különdíjával, megkapta 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban a Kossuth-díjat, 2000-ben a Románia Csillaga tiszti fokozatot.
– így jellemezte Lászlóffy Aladár líráját pályatársa, Kántor Lajos, a 2017-ben elhunyt Széchenyi-díjas irodalomtörténész.
Lászlóffy Aladár: Jelképek
Kimerevedő filmkockákon
röptében megálló madár.
A kitárt fehér szárny-paláston
a béke monogramja áll.
Higgadtan baktató szamáron
egy málha szenvedés, halál.
Ki ne tudná, azon a háton
barna sörénykereszt is áll.
Felírva minden a világon,
nyilván ezen nem múlik már,
hanem csupán az olvasáson...
Ki mit talál, mit nem talál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.
Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!