HIRDETÉS
– Az idei országgyűlési választáson immár második alkalommal vehettek részt a külhoni magyarok, akik ezúttal is levélben szavazhattak. A voksolási kedv itt is hasonló volt a magyarországihoz. Hogyan értékeli, sikeresnek tekinthető a külhoni magyarok mozgósítása? Elégedett az aránnyal?
– Maximálisan sikeresnek tekinthető, akár ha a regisztráltak számát nézem, akár ha az ezt követő részvételt. Sőt még azt is hozzáteszem, hogy bár még mindig sok az érvénytelen szavazat, de a korábbiakhoz képest ezeknek is kézzel foghatóan, érzékelhetően csökkent az aránya, tehát ez egy siker.
Alapvetően tévesnek tartom azt a számmisztikát, ami az elmúlt napokban indult a külhoni magyar szavazatok jelentőségével kapcsolatban, hiszen abból indultunk ki már 2010-ben, majd az alkotmány elfogadásakor 2011-ben, hogy a magyar nemzet egységes. És ha a magyar nemzet egységes, akkor csak magyar ügyek vannak, nincsenek határon inneni és túli ügyek.
Természetes, hogy egy kolozsvári, egy délvidéki, székelyföldi magyar vagy egy felvidéki, kárpátaljai magyar ugyanúgy beleszól az anyaország ügyeibe, ahogy mi is szívesen elmondjuk a véleményünket a határon túl a magyar közösségekben zajló folyamatokról. Ezt egyébként biztosítjuk egy londoni vagy egy New York-i magyar számára is. Tehát egységes magyar ügyek vannak, ezért a választási eredmény is teljes egészet alkot. Természetesen lebonthatjuk az eredményt határon inneni, túli, megyei vagy kerületi szintre, de valójában éppen az a lényeg, hogy az egységes magyar akarat kifejezésében a határon túli nemzetrészek is részt vállalnak.
– Bár kevesebb volt az érvénytelen szavazat, mint négy éve, a hibásan kitöltött szavazólapok vagy azonosító nyilatkozatok aránya idén is meglehetősen magas volt. Ez vajon minek tudható be? Lehet olyan módszer, amellyel ez lényegesen csökkenthető lenne?
– Van ilyen módszer, és ez abszolút technikai módosítást igényelne. Például miután az azonosításra akkor is teljes egészében lehetőség van, ha az édesanya nevének a feltüntetését elhagyjuk – ez a leggyakoribb hiba még mindig –, ezért indokolt, hogy ezt megtegyük. A másik nagy probléma, hogy a választási kampány ötven napja túlzottan rövid technikai lebonyolítás szempontjából, azonban csakis akkor lehet kiküldeni a listás szavazólapokat, amikor az országos listák jogerőre emelkednek. Ez a jogorvoslati határidőkre is tekintettel olyan
rövid időintervallumot ad, amely után komoly nehézséget jelent visszajuttatni az anyaországba a szavazócsomagot – főleg postai úton.
– Ezt hogyan látja elérhetőnek?
– Ha öt nappal – ötvenről ötvenötre – megnövelnénk a kampányidőszakot, akkor ilyen problémák nem állhatnak elő.
– A szavazás lezárultával egy darabig úgy tűnt, a határon túliak által biztosított mandátum alapján dőlt el a Fidesz–KDNP újabb kétharmada, most viszont számos szakértő azt állítja, ez nem így van. Sőt egyes elemzők szerint a határon túliak szavazatai nyomán nem is született egyáltalán mandátum. Ön szerint mi a valós helyzet?
– Szerintem az egységes eredmény a határon túli magyarok szavazatával alakult ki. Én a bonyolult matematikai műveleteket – amelyek igazából nem is tudom, milyen célokat szolgálnak – feleslegesnek tartom.
Azt látjuk, hogy 2 825 000 ember támogatta a jelenlegi kormánypártokat, és ebben komoly szavuk, súlyuk, befolyásuk és jelentőségük volt a határon túli magyaroknak,
akik közül több mint 200 ezren támogatták a Fidesz–KDNP listáját. Ez a bizalom és ez a határok felett létrejött nemzeti egység rendkívül nagy mértékben erősíti a nemzetpolitikát és a kormány felhatalmazását.
– Magyarországon egyetlen párt van, amely nyíltan ellenzi a külhoni magyarok választójogát. Ugyanakkor egyes felmérések szerint állítólag a lakosság jelentős része sem ért vele egyet. Ön szerint hogyan lehet eloszlatni az ezzel kapcsolatban létező esetleges ellenérzéseket?
– Egyértelművé kell tenni, hogy – és ebben az ellenzéki pártok közül a nem szélsőséges pártok is segíthetnek, miközben a Demokratikus Koalíciót (DK) én szélsőséges pártnak tekintem – valóban abból indultunk ki, a magyar nemzet egységes, vagy ahogy Szabó Dezső megfogalmazta: „minden magyar felelős minden magyarért”. És ha ez így van, akkor
nem válhat kérdésessé az, hogy egy olyan országban, amelynek történelmi okokból adódóan ma is minden negyedik polgára a határon túl él, igenis biztosítani kell a határon túli magyaroknak is a nemzet sorskérdéseibe való beleszólást.
Ez a józan ész és a racionális érvek mentén elfogadtatható mindenkivel. Szerintem ebbe az irányba is haladnak a folyamatok, ilyen értelemben még az ellenzéki pártok nem szélsőséges részét is dicséret és elismerés illeti, amiért ennek a nemzetpolitikának ők inkább részesei azáltal, hogy nem vitatják a határon túli magyarok választójogának helyességét. Ha ezen az úton haladunk, akkor nem a szélsőséges vélemények lesznek meghatározóak a magyar társadalomban, hanem az a nemzetpolitika, amelynek párthatárok felett kell állnia.
– Egyes elemzők, politikusok fölvetették, hogy át kellene alakítani a külhoni szavazást, mégpedig úgy, hogy a külhoni magyarlakta vidékeken is egyéni választókerületeket alakítanak ki. Ez megvalósítható ön szerint?
– Annak idején, amikor a választójogi törvényt elfogadtuk, én a frakció azon részéhez tartoztam, akik helyesnek tartották volna azt, ha – akár virtuális – határon túli magyar választókerületek jönnek létre. Azóta először is tudomásul vettem, hogy ez a vélemény a frakcióban kisebbségben maradt, és ezért a törvényben sem ez jelent meg, és általánosságban úgy gondolom, hogy egy választójogi rendszernek az előnyére válik, ha nem változtatjuk túl gyakran. Éppen ezért a változatlanságot nagyobb erénynek tartom. A választási eljárási törvényt pedig csak ott kell módosítani, ahol technikai egyszerűsítésekkel mind az anyaországban, mind a határon túl még hatékonyabbá tehető a választójog gyakorlása.
– Abban egyébként nincs változás, hogy a külhoniak elsöprő többsége ezúttal is a kormányoldalra voksolt. Minek tudják be a Fidesz elsöprő külhoni támogatottságát?
– Annak, hogy az a nemzetpolitika, amelyet a kormánypártok megjelenítenek, kedvező válaszra talál a határon túli magyarok körében. Az ellenzéki pártok becsapják magukat, és leértékelik a határon túli magyarokat, ha ezt kormányzati vagy pénzügyi eszközökhöz kötik. Hiszen legyünk őszinték: ez így volt akkor is, amikor mi ellenzékben voltunk.
Abban kell egymással a szó legjobb értelmében versenyeznünk – nekünk, az itthoni, nem szélsőséges politikai erőknek –, hogy milyen nemzetpolitikával lehet még hatékonyabban képviselni az összmagyar nemzeti érdeket.
Ha ez így lesz, akkor az mindenkinek a javára válik. Lehet, hogy mi ugyan néhány százalékkal vagy akár ennél is nagyobb mértékben gyengülünk a határon túli magyarok körében, de mégis azt mondom, hogy ez egy kívánatos, és a magyar politika egészére hatással levő folyamat – egy jó értelemben vett nemzetpolitikai verseny – eredménye lenne. Természetesen hálásak vagyunk a határon túli magyar közösségek tagjainak azért a rendkívüli bizalomért, amelyet megtapasztalhattunk ezen az országgyűlési választáson.
