A tömegközlekedés használatakor az előírt mobilapplikációval igazolni kell, hogy az ember nem tartozik a veszélyeztetett csoportba – például nem járt az elmúlt időszakban járványügyi gócpontban –, és az iskolák is csak néhány tartományban nyitottak ki.

Vuhan még „zárva van”

A Kína-szakértő külön történetnek nevezte Vuhant, ahol a boltok többsége még zárva van, az úttorlaszokat nem bontották el, és a metró is csak szombaton kezdett járni. Szintén a hétvégén futott be a városba az első vonat, vagyis be már lehet menni, de ki még nem, a várost április 8-ig senki se hagyhatja el.

Salát Gergely követendő példaként említette a rendkívül szigorú kínai kijárási korlátozásokat, a tömeges tesztelést, illetve a fertőzöttek és fertőzésgyanús személyek elkülönítését. Mint mondta, a kínaiak az elején sokat bénáztak, hiszen

„Az egyik oldalról rendkívül szigorú – és a lakosság által nagyon komolyan vett – kijárási korlátozásokat vezettek be. Két hónapig gyakorlatilag Kína komplett városi lakossága a lakásába zárva élt. Ez 760 millió embert jelent. A másik oldalról az embereket folyamatosan szűrték, ha valaki lement a boltba, ki- és belépéskor már a kapuban megmérték a lázát, de az otthonokban is rendszeresen mérni és jelenteni kellett a testhőmérsékletet” – tájékoztatta lapunkat az egyetemi oktató. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy Kínában minden mozgást regisztráltak, vagyis egy új fertőzött elmúlt hetekbeli érintkezéseit azonnal fel tudták tárni.

Lenyomozás és elkülönítés

Csak Vuhanban 1800 „lenyomozócsoportot” hoztak létre egyenként öt-tíz fővel, s ha megjelent a rendszerben egy új beteg, egy ilyen csoport volt ráállítva arra, hogy azonosítson mindenkit, akivel az illető az elmúlt két hétben találkozhatott. Ha felmerült valakinél a fertőzés gyanúja – például kapcsolatba került egy fertőzöttel –, azt azonnal elkülönítették ideiglenes karanténközpontokban, hogy a saját családját se tudja megfertőzni. A fertőzötteket tüneteik alapján szétválasztották súlyos és enyhe esetekre, a súlyosak kerültek a „rendes” kórházakba, a többiek a csak alapfelszereléssel ellátott ideiglenesekbe, ahol csak pár ápoló és orvos felügyelte őket, így az enyhe esetek nem terhelték az intenzív ellátással is foglalkozó rendszert.

– nyomatékosította Salát.

A szakértő ugyanakkor negatív példaként említette a fertőzésgyanús személyek megbélyegzését, például sok helyen azoknak, akik a lezárás előtt Vuhanban jártak, ezt jelző vörös feliratot ragasztottak az ajtajukra. Nem tartja követendőnek a kiskorú gyerekek elszakítását szüleiktől fertőzés esetén, ahogyan azt Kínában tették. „Sok dolgot ha akarnánk se tudnánk utánozni, nálunk például nincsenek olyan lakóbizottságok minden háztömbben, amelyek Kínában az ellenőrzési és korlátozási feladatok oroszlánrészét végezték, és az internetes kereskedelem sincs olyan szinten, hogy milliós városok teljes ellátásáról gondoskodni tudjon” – tette hozzá a tanszékvezető.

Gondok a felvevőpiacon

Hogy Kína gazdaságilag lépéselőnybe kerül-e az Egyesült Államokkal szemben, azon fog múlni, mennyi ideig tart a járvány Amerikában, és milyen gazdasági károkat okoz, illetve hogy Kínában lesz-e második hullám. „A termelési láncok olyan összetettek, hogy akár Kína, akár az Egyesült Államok esik ki, a gazdaság nem fog rendesen működni egyik helyen se. Kína helyzetét nehezíti, hogy sok cégnek kettős válsággal kell megküzdenie: a zárlat idején leálltak a kínai gyárak, vagyis a kínálati oldal összeomlott. Most meg Kína legfőbb felvevőpiacai, az Európai Unió és az Egyesült Államok zárkózik be, tehát hiába jött rendbe a kínálati oldal, a keresleti oldallal vannak nagyon súlyos gondok” – véli Salát Gergely. Szerinte a belső kereslet gyors felfutása némileg felpörgetheti a kínai gazdaságot, de az, hogy az országnak most lesz pár hónap előnye, a termelési láncok bonyolultsága miatt nem hozhat tartós változásokat, és a külső piacok pótlása se fog egyik napról a másikra menni.

– mondta a szakértő. Abszurdnak nevezte, hogy a nyugati világ nem tud magának gumikesztyűt, fertőtlenítőszert vagy injekcióstű-tartó dobozt gyártani, mert a biztonság illúziójába ringatva magát az elmúlt egy-két évtizedben mindent kiszervezett Kínába. „Ha a külvilág a jövőbeli biztonság érdekében felvállalja bizonyos szektorok kevésbé hatékony működtetését, az az exportra termelő kínai vállalatokat nehéz helyzetbe hozhatja, ami munkanélküliséghez és egyéb problémákhoz vezethet. Kína exportfüggése jelentősen csökkent az elmúlt években, de még mindig nem elhanyagolható, tehát a következő évek – pár hónapos előny ide vagy oda – nem biztos, hogy diadalmenetet jelentenek majd Kína számára” – összegzett Salát Gergely.