HIRDETÉS
– Két hete új kormánya van Romániának. Mire számít Budapest a Ludovic Orban vezette kabinettől a kétoldalú államközi kapcsolatokat illetően?
– Nagyon meglepő helyzet állt elő: Romániának van egy német elnöke és egy magyar származású miniszterelnöke. E helyzet hatása még nem érződik a magyar–román kapcsolatokban, de én abban bízom, hogy az a fajta higgadt, kiegyensúlyozott kapcsolat, amely az elmúlt időszakban érzékelhető volt a kétoldalú viszonyban, ki tud teljesedni.
Nekünk is fontos a stabilitás. Jó lenne, ha a két ország közötti számtalan közös érdek megvalósítása érdekében jobban együtt tudnánk működni.
– A magyar és az új román kormány alapvetően másként közelíti meg az európai uniós politikát. Míg Magyarország egy szuverenista, az erős tagállamokra épülő Európai Uniót akar, addig Bukarest inkább a szorosabb integráció híve. Vannak-e, lehetnek-e közös pontok az Unión belüli együttműködésben?
– Nem filozófálnunk kell a magyar–román kapcsolatokban, hanem azonosítani a közös érdekeket. Az egyik ilyen közös érdek, hogy elősegítsük ennek a térségnek a felzárkózását.
Ez a kiindulási pont a következő hétéves uniós költségvetési időszakban a kohéziós politika szerepének a megőrzését közös érdekké teszi. A mezőgazdasági politika megőrzése is ilyen közös érdek. Akárcsak a térség fejlesztése szempontjából fontos összeköttetések megvalósulása az infrastruktúra, az energetika, a közlekedés területén. Közös érdekünk az is, hogy a közép-európai térségnek módja legyen elősegíteni a bővítési politika sikerét, a keleti szomszédságpolitika sikerét. A regionális stratégiák szempontjából kézenfekvő lenne tartalommal megtölteni a Duna-stratégiát. Számos más infrastrukturális projektet is említhetnék észak-déli, kelet-nyugati vonatkozásban. Ha ezen célkitűzések jegyében a két ország együtt tud működni, akkor világossá fog válni, hogy másodlagosak a filozófiai síkon meglévő nézetkülönbségek.
– A román médiában az utóbbi időben egyes elemzők, publicisták azon aggodalmaskodtak, hogy miután Magyarországé lett az Európai Bizottság bővítéssel és uniós szomszédságpolitikával foglalkozó portfóliója, ez negatívan hat majd a Moldovai Köztársaság EU-integrációs folyamatára. Mi a magyar álláspont a bővítési politikával kapcsolatban?
– Nagyon fontos feladat végre elmozdulást elérni a bővítési, illetve szomszédságpolitikában. Az elmúlt években Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöknek az volt a filozófiája, hogy a bővítés legalább öt évig ne kerüljön napirendre. Azt kérdezem a most aggodalmaskodóktól: ez jó volt így? Gyakorlatilag sem az uniós szomszédságpolitikának, sem a bővítési politikának nem volt érdemi támogatottsága az EU-n belül. Magyarország most a legjobb helyzetben van ahhoz, hogy elérje ennek a szakpolitikai területnek a kimozdítását a jelenlegi helyzetből, hiszen olyan konfliktusokban, amelyek esetleg hátráltathatják ennek a politikának a sikerét, Magyarország semleges pozíciót foglal el. Jó kapcsolatokat ápol az albánokkal és a szerbekkel egyaránt, kommunikációs kapcsolatot tart fenn a keleti partnerországokkal, de Oroszországgal is. A migrációs politikában határozott álláspontot képvisel, ugyanakkor nyitott az iszlám országokkal való együttműködés irányába. Tehát akinek az a fontos, hogy ez az uniós bővítési és szomszédságpolitika elmozduljon a jelenlegi holtpontról, az megnyugodhat afelől, hogy erre Magyarország a legmegfelelőbb.
– Az elmúlt hétvégén ismét, immár 18. alkalommal tanácskozott a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) Budapesten. Úgy tűnik, mintha mostanában nem lenne teljes a konszenzus a nemzetpolitkában.
– A magyar nemzetpolitika ezen intézménye mindenképpen életképesnek bizonyult. Éppen az a feladata, hogy egyfajta konszenzust építsen a nemzetpolitikában. Ezért része a Máértnek a magyar kormány és a külhoni szervezetek mellett az összes parlamenti párt, önálló szubjektumként. Bár azt hittük, az elmúlt években kialakult egy szélesebb nemzetpolitikai konszenzus, most valóban azt látjuk, hogy két olyan párt tört előre az ellenzéki oldalon – a Demokratikus Koalíció és a Momentum –, amelyek szemmel láthatóan nem azt értik a magyar nemzetpolitikai konszenzuson, mint mi, ha egyáltalán fontosnak tartják ezt az értéket. Úgy támogatta a Momentum itt, Romániában a nem magyar államfőjelöltet, úgy kampányolt Szlovákiában is a nem magyar párt mellett az alakulat képviselője, hogy gyakorlatilag szóba sem állt a legitim politikai képviselettel rendelkező magyar politikai erőkkel. De még a szlovákiai Híd-Most vegyespárttal sem. Ez a kialakult helyzet aláhúzza a nemzetpolitikai konszenzus újraalkotásának a jelentőségét. Továbbá egyre nagyobb a veszélye annak, hogy beleharapnak a magyar szavazóbázisba a többségi pártok. Éppen ezért a magyar, nemzeti alapon szerveződő pártoknak a létjogosultságát szeretnénk aláhúzni. Az ő befolyásuknak, megerősödésüknek érdekében innovatív eszközökre van szükség, ugyanis ezt a helyzetet komolyan kell venni, a tendenciát meg kell fordítani.
