HIRDETÉS
A hetilap hét végén megjelent számában közölt interjúban Ronen Bergman, a Jediót Ahronót című izraeli lap katonai és hírszerzési ügyekre szakosodott munkatársa kiemelte, hogy a Moszad akcióiban nemcsak a kiszemelt célpontok vesztették életüket, hanem „sok ártatlan is, akik rosszkor voltak rossz helyen”.
A módszer gyakori alkalmazását mutatja, hogy egyedül a második intifáda (palesztin felkelés) alatt, 2000-től 2005-ig a Moszad vezetése időnként naponta négy-öt célzott emberölésre adott utasítást. A célpontok rendszerint a Hamász radikális palesztin szervezet aktivistái voltak.
Arra a kérdésre, hogy miként gyökeresedett meg ez a véres és jogilag vitatott konfliktuskezelési módszer, kifejtette, hogy az első cionisták között voltak „kiábrándult forradalmárok” Oroszországból, akik magukkal hozták a politikai gyilkosság elméletét, így már 1907-ben megalakult Jaffában az első fegyveres cionista egység. További fontos elem a holokausztból levont tanulság, miszerint a zsidóságnak szüksége van egy saját országra, amelyet minden eszközzel meg kell védeni a számos ellenséggel szemben, akiket mind Adolf Hitler náci vezetővel egyenrangúnak tekintettek. „Az ilyen emberekkel szemben pedig megengedett felül helyezkedni a nemzetközi jog előírásain” – mondta Ronen Bergman, hozzátéve, hogy ma is ez a hozzáállás jellemző.
Elmondta, hogy a titkosszolgálatok tevékenységét évtizedekig nem szabályozták törvények, a hetvenes évekig még a Moszad létezését sem lehetett hivatalosan elismerni. Időközben változott a helyzet, így a belső elhárítás, a Sin Bet működését 2002 óta szabályozzák előírások, de a külföldi hírszerzéssel foglalkozó Moszad továbbra is törvényi keret nélkül dolgozik. Ronen Bergman – akivel a Der Spiegel a lap kiadóvállalatánál gondozott új kötete megjelenése alkalmából készített interjút – kiemelte, hogy a Moszad a „világ egyik legjobb, ha nem a legjobb” hírszerző szervezete, de egy sor „katasztrofális hibát” is elkövetett. A mélypontot a kilencvenes évek közepén érte el, amikor nem ismerte fel a Hamász és Irán felől fenyegető veszélyt.
Mindent egybevetve a Moszad rendkívül hatékony, ami „katasztrófa Izrael számára”, mert a siker megerősíti a politikai vezetést abban a hitben, hogy „a titkosszolgálatok minden problémát meg tudnak oldani erőszakkal”, és ez a „tévhit eltorlaszolja a politikai és diplomáciai megoldások útját”.
Mindemellett az izraeli-arab hírszerzési kapcsolatok is intenzívek. „Sokkolja majd a világot, amikor egyszer majd kiderül, hogy minként működött az izraeli és az arab szolgálatok együttműködése” – mondta Ronen Bergman, hozzátéve, hogy az utóbbi 20 évben a Moszadnak tulajdonított sikerek nagy része erre az együttműködésre vezethető vissza.
