Botrány után Biden – Varga Gergely külügyi szakértő a közösségi média mögötti motivációkról, a demokrata hogyan továbbról

– Donald Trump leköszönő elnök szerint választási csalások történtek az Egyesült Államokban novemberben rendezett elnökválasztáson. Ön a felmerült bizonyítékok, aggályok kapcsán megalapozottnak tartja ezt a megállapítást?

– Választási problémák, kisebb mértékben csalásra utaló jelek voltak, de minden jel szerint ezek érdemben nem befolyásolták a választás végeredményét, azaz azt, hogy Joe Biden győzött. Azokban a tagállamokban, ahol nagyon szoros és vitatott is volt az eredmény, egy többlépcsős procedúra végén a bíróságok általában elutasították Trump jogi csapatának keresetét, a választások felülvizsgálatára vonatkozó kérelmeket. Az azért megállapítható, hogy az Egyesült Államok választási rendszerével, illetve az egyes tagállamoknak a megmérettetés lebonyolítására vonatkozó szabályaival komoly problémák adódtak, s nem először fordulnak elő szabálytalanságok. Tehát van mit helyre tennie a következő években a politikai vezetésnek.

– A január 6-i washingtoni incidens, a Capitolium ideiglenes elfoglalását követő reakció a közösségi média tulajdonosai részéről őszinte, a demokratikus berendezkedést féltő lépés volt, vagy inkább régóta várt ürügy az általuk nem kedvelt politikai szereplő megbüntetésére?

– Köztudott, hogy ezen technológiai vállalatok élén általában olyan vezetők ülnek, akik hagyományosan a liberális politikai megközelítést vallják magukénak. Ők nyilván kritikusak voltak Trump politikájával, de talán általában a jobboldali, konzervatív politikával szemben is. Részükről egyfajta politikai meggyőződés, de akár számítás is szerepet játszhatott a döntésükben. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a nagyvállalatok rendkívül szoros kapcsolatot ápolnak a demokratákkal.

A most hatalomra kerülő Biden-adminisztrációval számos kulcspozícióban olyan személyek fognak ülni, akik ezektől a technológiai cégektől érkeztek, vagy azokkal szoros kapcsolatokban álltak. A Biden-kormányzat előtt álló törvényhozás napirendjén a technológiai vállalatok szabályozása is szerepel. Ezek a cégek részben jó pontokat is próbáltak szerezni Bidenéknél lépéseikkel.

– Míg Trump elnök letiltása a Capitolium „ostromának” kontextusában értelmezendő, addig az úgyszintén halálos áldozatokat követelő, óriási anyagi kárral járó Black Lives Matter-tüntetéseket nem követték hasonló letiltások. Kettős mérce?

– A technológiai cégek saját maguk által felállított feltételrendszerei meglehetősen önkényesen alkalmazhatók. Egyéni mérlegelésen múlik, hogy ki az, akit letiltanak adott esetben, vagy milyen büntetést rónak ki. A nagy számok alapján érezhető az aránytalanság. Jellemzően inkább jobboldali, populistának bélyegzett politikusokkal szemben határozottabban, gyorsabban lépnek fel e cégek képviselői. Ez rendkívüli mértékben sérti a szólásszabadságot. Ezek a médiumok óriási elérhetőséggel rendelkeznek a lakosság, a felhasználók tekintetében, nagy mértékben befolyásolják a közéleti diskurzust. Éppen ezért nem lehet arra hivatkozni, hogy magánvállalatok, és saját szerződéses szabadságuk mentén vesznek fel vagy tiltanak le online platformjaikról általuk minősített szereplőket.

Ezek a lépések messze túlmutatnak egy magáncég hatáskörén, ami a szólásszabadságot és közéleti nyilvánosságot illeti. A politikának fontos, sürgős feladata lenne valamilyen formában tisztázni a szektorral összefüggő alapvető jogokat érintő kérdéseket. A vonatkozó hatásköröket, jogosultságokat olyan testületeknek kellene delegálni, amelyek megfelelnek a demokratikus normáknak.

– Lépjünk egyet. Marad, mélyül, vagy enyhülni fog a politikai megosztottság Joe Biden elnöksége alatt?

– Biden elnökké választása, hivatalba lépése nem fogja begyógyítani a sebeket, nem fogja megszüntetni az amerikai társadalmi csoportok közötti rendkívül mély törésvonalakat.

Ha ezt a szembenállást enyhíteni akarják, akkor gesztusokkal is lehet élni a másik oldal felé, nem elvitatva azt, hogy Bidennek van világos felhatalmazása, jogköre a kormányzati irány meghatározására. Adott esetben olyan kormányzati prioritásokat is meg lehet fogalmazni, amely bizonyos területeken kapcsolódási pontokat jelent a demokrata oldal egyes fontos programpontjai és akár a trumpista, populista politikai mozgalom agendája között. Ilyen lehet például a leszakadó rétegek, az amerikai rozsdaövezetek problémáinak kezelése. Ezen a területen sok lehet a kapcsolódási pont, s akár egyetértés is kialakulhat a különböző politikai oldalak között.

– Mire számíthat Európa Joe Bidentől 2021-ben?

– Lesznek látványos gesztusok, kézfogások, csúcstalálkozók, amelyek azt lesznek hivatottak demonstrálni, hogy az Egyesült Államok visszatért a nemzetközi porondra, visszavette globális vezető szerepét, az európai–amerikai kapcsolatokban egyfajta normalizálódás várható. A felszínen jelen lesz a közeledés az Atlanti-óceán két partja között, de a stratégiai, gazdasági kérdésekben azért megmaradnak az érdekellentétek, így Oroszország és Kína vonatkozásában.

Néhány héttel ezelőtt kötött az Európai Unió befektetési megállapodást Kínával, amelyet a most szerveződő Biden-adminisztráció is hevesen ellenez. De a NATO vonatkozásában az európai országok katonai kiadásának alacsony szintje az elkövetkezőkben is kritika tárgyát fogja képezni Washington részéről. A klímaváltozás vagy a nemzetközi migráció tekintetében például az eddiginél jóval szorosabb kapcsolatokra lehet számítani, hiszen a Biden-adminisztráció és az EU több meghatározó állama hasonló értékszemléletet képvisel ezekben a kérdésekben.

– Sok elemző biztos abban, hogy a magyar–amerikai kapcsolatok rossz irányt vesznek Bidennel. Ön is így látja?

– Az elmúlt négy évben, Trump elnöksége alatt, s különösen az utóbbi másfél-két évben a magyar–amerikai kapcsolatok rendkívüli mértékben fejlődtek, ha regionális összehasonlításban nem is játszott Magyarország kitüntetett szerepet. Az utóbbi években is voltak viták, nézeteltérések, de a Biden-adminisztráció beköszöntével számítani lehet arra, hogy a Barack Obama vezette kormányzás idejéből ismert, azokhoz hasonló viták fognak megjelenni a kétoldalú viszonyban.

– És Románia mire számíthat a demokrata elnöktől?

– Románia az elmúlt években is rendkívül szoros kapcsolatot épített ki az Egyesült Államokkal, kormányzatokon átívelő stratégiára alapoz. Lengyelország mellett a kelet-közép-európai régióban Amerika számára az egyik legfontosabb pillér. Amerikai támaszpontok is vannak Romániában, a fekete-tengeri térség biztonságának szavatolásában szoros a védelmi együttműködés. Ez a kapcsolatrendszer a továbbiakban is működni fog.

– Az erdélyi magyarok, a romániai kisebbségi kérdés látszik-e Washingtonból?

– Az elmúlt két-három évtized tapasztalatai alapján ezek a kérdések akkor jelennek meg az amerikai politika radarján, amikor már nagyon veszélyeztetik az Egyesült Államok érdekeit, vagy ha Washingtonnak is fontos, hogy ezekbe a kérdésekbe beleszóljon. Talán utoljára a NATO-, illetve az EU-bővítés kapcsán kerültek valamelyest az amerikai politikai elit figyelmébe ezek a kérdések.

Ezeket a témákat sajnos az Egyesült Államok olyan problémaként kezeli, amelyek az adott államok abszolút belügyeinek számítanak. Az amerikai érdekérvényesítést zavaró témaként tekint inkább e kérdésekre. Példaként említhető ilyen tekintetben az ukrajnai helyzet. Ismeretes, hogy a magyar kormány nagyon határozottan lép fel a kárpátaljai magyarokat ért jogsértések miatt a NATO keretein belül. Washington viszont éppenséggel Magyarországot bírálja ezért.

Sajnálatos módon az amerikai politika hallgatása bátorítólag is hathat olyan romániai vagy más térségbeli országok szereplőire, akik politikai célokra használnák fel a kisebbségeket érintő kérdéseket. A demokrata adminisztráció nem fog változást hozni ebben az amerikai megközelítésben.