Közölte, ennek megfelelően módosították az alaptörvényt, ezért szerepel már benne az, hogy Magyarország felelősséget visel a külhoni magyarságért.

A magyar nemzetpolitika négy alappillérre épül; az identitásmegőrzésre és – védelemre, a gazdaságfejlesztésre, az etnikai alapú magyar pártok támogatására, valamint a teljes jogú állampolgárság megadására – ismertette.

A gazdaságfejlesztő programokra utalva hangsúlyozta, azokkal mindenki nyer, mert jó az ott élő magyarságnak, a többségi nemzethez tartozóknak, a magyar államnak és az utódállamnak is.

Az etnikai alapú magyar pártok támogatása szerinte azért fontos, mert nem mindegy, hogy magyar képviselő van-e az adott településen, a megyei elnök magyar-e, és van-e képviselőjük a parlamentben vagy a kormányban. Az asszimilációval szembeni legfontosabb lépésnek pedig a teljes jogú magyar állampolgárság megadását mondta, utalva arra, hogy

A sajtótájékoztatón bemutatott Nemzetpolitika 2010-2020 című kiadvány erényeként említette, hogy abban nem csak grafikonok és számsorok vannak, hanem „hús-vér emberek, életképek”. A könyvről összegzésképpen pedig azt mondta: „száz évig hátrány volt, ha valaki magyar, most már legyen végre előny a jobb iskola, a gazdaságfejlesztés, és az anyaország biztonsága”

Semjén Zsolt erre utalva azt hangoztatta, Magyarország Izraelhez hasonló nemzetpolitikát folytat, ez azt jelenti, hogy bárhol a világon bajba kerül a magyar közösség vagy egy tagja, akkor biztos lehet abban, hogy kiállnak érte, és hazatérhet.

Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a nemzetpolitikát a magyar kormány egyik sikerterületének, sikertörténetének nevezte. Azt mondta,

Kiemelte: ha a nemzetpolitikában az elmúlt tíz év alatt mást nem tettek volna, csak a kettős állampolgárságról döntöttek volna, már akkor is büszkék lehetnének. Az első négy évben a szimbolikus jelentőségű jogszabályokat hozták meg, majd erre alapozva indították meg például a szülőföldön boldogulás támogatási programjait.

A Nemzetpolitika 2010-2020 című kiadvány tematikus bontásban összegzi, mi az, amit az Orbán-kormányzat 2010-ben örökölt elődeitől, és hová jutott, milyen eredményeket ért el az évtized végére.

A kötet szerkesztői sorra veszik a „közjogi egység”, valamint az oktatás, az ifjúság, a kultúra, az egyházak, a sport, a gazdaság, a családok, az egészségügy, az önkormányzatok és a média területén elért eredményeket. Bemutatják továbbá a magyarság egyes intézményeit és fórumait, ezek között a Bethlen Gábor Alapot, a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet, a Magyarság Házát, a Magyar Állandó Értekezletet, a Magyar Diaszpóra Tanácsot, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát és az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságát.

A 135 oldalas, a nemzetpolitikai államtitkárság által kiadott, fényképekkel illusztrált könyvben az államtitkárság tevékenysége mellett bemutatják a Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Agrárminisztérium és a Miniszterelnökség felügyeletével működő programok eredményeit is.