Mese hercegnőkkel

Busa fejéből viszont a legszelídebb kék szempár figyelte birodalma eseményeit, és a belőlük áradó nyugalmat még a deréktájon kötelező jelleggel hordott királyi szablya látványa sem tudta megzavarni. A királyné asszony éppen kockás pokrócokat hajtogatott össze, dióbarna színű arca kicsit beesett volt, dereka kicsit hajlott, mint akármelyik királynéé, akinek a birodalmi háztartás mellett három eleven hercegkisasszony megfelelő nevelkedéséről is gondoskodni kell. De micsoda hercegkisasszonyok! Göndör aranyfürtök mindhárom fején, villogó rizsszem-fogacskák, arcocskájukon a legbájosabb mosoly. Elevenek, hangosak, piszkosak és maszatosak a fülük hegyéig. A legnagyobbik a mosdótál körül viháncol, pancsolja kifelé a szappanhabot. A középső a birodalmi szolga füleit húzgálja nagy buzgalommal, amit a szegény pára megilletődött farkcsóválással vesz tudomásul. A legkisebbik műanyag trónuson üldögél, egy hatalmas képeskönyvből nagyosan olvas fel okító frázisokat az épp elhaladó alattvalóknak. Azok illedelmesen hallgatják, nem akad közöttük, aki megmosolyogná, hogy a kis hercegnő ölében fejjel lefelé pihen a meséskönyv. Õfelsége elégedetten sétáltatja tekintetét a birodalmon, kezét a királyi kard markolatán pihenteti.
– Tízezer a dinnye – mondja, a hercegkisasszonyok meg utánacsipogják, hogy tízezer, tízezer.