Az igazi borbély

Még mielőtt bárki is nőgyűlölettel vádolhatna, sietve hozzáteszem: kizárólag a borbélyüzletekben lappangó mentalitásról beszélek. Mert van az éremnek másik oldala is, a kozmetikáról azonban hadd beszéljenek azok, akik rendelkeznek némi tapasztalattal ezen a területen.

A borbélyüzletek mára valamelyest vesztettek a társasági életben betöltött szerepükből, ám aki keres, az talál gondoltam, majd elindultam hajat vágatni és a régmúlt idők hangulatát keresni. Az igazi borbélynak idősödő személynek kell lennie, haja őszbe forduló, bajsza alatt kedélyes mosoly, állandóan szemüvegét igazgatja, szigorúan magyarul beszél, magázza vendégeit, mindenről tud, ami a városban, az országban, a világon történik, van véleménye, és szeret beszélgetni. Férfiakkal, férfiasan – tehát politikáról, fociról és nőkről – beszélget.

Nem olyan könnyű manapság megtalálni az igazi borbélyt. Minthogy az elmúlt korok felidézésén túl a hajvágás is célom volt, be kellett látnom, jobb, ha egy-egy kritériumról lemondok. Így az én borbélyom magyar volt, idősödő és magázott. Nem volt ugyan ősz haja, szemüveget sem viselt, mosolya sem volt a legkedélyesebb, beszélni azonban ő is szeretett.

Férfiasan. Elmondta a véleményét Funarról, hogy tudniillik nem is olyan rossz ember ő, egyszer volt nála az egyik szomszédjának a jó barátja, ő mesélte. „Meg aztán a politikusok mind egyformák. Egyik se jobb a másiknál. Hanem a nőkkel, fiatalember, csak óvatosan. Egy percig sem szabad nekik megengedni, hogy átvegyék az irányítást, mert akkor vége a szabadságnak. Én bizonyisten még egy-egy pofont is kiosztok, csak hogy csend legyen, s megőrizzem a tekintélyemet. Különben elkezd szépen parancsolgatni, hogy hányra menjél haza, mit vegyél a piacon. Aztán még egy jó meccsre se mehetsz el az asszony engedélye nélkül, nemhogy sörözni menjél.”

Előadását a telefon csörgése szakította meg. Az igazi borbély halkan beszélt. „Igen, kicsim, persze, ötre hazaérek…, veszek a piacról paradicsomot is...”