Magyarország jó úton jár

Régóta reméltem egy ilyen fordulatot a magyar–izraeli viszonyban. Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai kedves testvérei Jézus követőinek, a keresztényeknek. És bár a téma sokszor át lett politizálva a történelem folyamán, az ige nem változik. Ami a Bibliában írva van, az örökké megmarad. Izráel különleges státuszt élvez Isten szemében, és a szívükben zsidó emberek barátsága közvetett visszaigazolása Isten barátságának. Nem kis dolog ez! Van viszont egy politikai pólus is, melynek egyik neve Brüszszel. Emlékszünk, micsoda vehemenciával támadta Orbán Viktort egy évvel ezelőtt a nyugati média? A példátlan szőnyegbombázásra, amit fél éven át a külföldi sajtó – és annak magyarországi nyúlványa – produkált? Volt ám feketítés rendesen, és a megtévesztő porfelhőben sok európai nem észlelte, hogy ez egy céltudatos propaganda. A képmutató szellemiség propagandája, melynek ukázára a kép- és szlogendesignerek Európa-szerte lefasisztázták, jogállam- és demokráciaellenesnek kiáltották ki Orbán Viktort, és mindenféle ürügyet kreáltak ahhoz, hogy Magyarország miniszterelnökét az olcsójános partnerstruktúrák segítségével félretegyék. Az első hangot nyilvánosan a szlovén miniszterelnöktől lehetett hallani. Aztán rákapcsolt a suttogó kórus, és megindult az öv alatti ármádia. A miniszterelnök mellett kiálló 400 ezres békemenet azonban békés gyertyapajzsot állított az önigazolt összeesküvők elé, akiknek a mocska szép csendesen visszapotyogott a saját nyakukba. Titokban azóta is vaskefével vakaróznak, balsikerüket valamiféle szerencsétlen politikai premierként élvén meg. „Kár értük” – írtam egy évvel ezelőtt a Kalmárdiktátum, Dávid és Góliát fényében című írásomban. „Mert a fontosság sminkjének mámorában elhitetik magukkal, hogy ők jók, igazak és erősek, holott éppen fordítva van. Startból vesztesek.”

Az erőviszonyok alapján és az akkori események hevében nem tűnt reálisnak, hogy a kontinensnyi hurrikán nem kaszabolja le Orbán Viktort a politika porondjáról. Mégsem így történt. A miniszterelnök előbb meglepte az európai képviselőket azzal, hogy saját kezdeményezésből részt vett a magyar helyzetről folytatott strasbourgi vitán, ahol – tanítani való módon – szerény magaviseletével és bölcsességével gyufásdobozba csomagolta a károgófilozófia összes kapitányát. Majd januárban elindult Budapesten a békemenet, miközben a lefelé rohanó gazdasági vonatot is sikerült időben megállítani és lassan emelkedő pályára állítani. A spekulatív hangsúlyú gazdaságpolitikát produktív hangsúlyúvá alakították, a keleti nyitás pedig GDP-ben mérhető többletet hozott a magyar gazdaságnak. Új, egészséges alkotmány született, melyben Isten az őt megillető helyre került, mint ahogy a házasság intézménye is józan keretet kapott. Ma már egyre többen látják, hogy egy szolid, békés Magyarország van kialakulóban. A gazdasági irányváltás – borzalom belegondolni, mi lett volna, ha a korábbi irányzat maradt volna tovább! – és az egészséges attitűd lassan a magyar társadalomban is kezdi éreztetni hatását. Ez viszont zavarja a kulcspozíciókba került európai hústömegeket (az Isten autoritását tagadó szellemi elitek többsége az embert egy evoluáló hústömegnek tekinti), akik rettegnek az „unortodox” példák sikerességétől és azok terjedésétől. „Az elitek teljhatalmát semmilyen argumentum nem kérdőjelezheti meg” – súgják a brüsszeli jósasszonyok azoknak, akik ezt akarják hallani, és akik meg vannak győződve arról, hogy csak vélemények vannak, mivel minden relatív. És a relativizmus nemes úttörői ebben abszolút biztosak... Mint ahogy abban is, hogy az igazságnak ők a kizárólagos közvetítői. Amolyan középkori neopáterek ők (Schelsky), akiknek a szemében az érvek már nem fontosak. Igazolja őket a vitrinfilozófia és a státusz. „Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.” (Mt 23:24)

Hála Istennek, Magyarország ma jó úton jár. Yona Metzger levele és a porideológusok támadásai csak megerősítik a tényt, hogy a magyar kormányon most áldás van. Ez pedig csodálatos. Mert az értékes lelki gyümölcs több mint politika. A keresztények az igazságra néznek, nem a fogadási szorzóra. Dávid barátai ők, nem Góliáté. Jézus útja győzelemre, termékeny legelőkre vezet és a sivatagi szemlélet csalódás szülte bogáncsai helyett örökszép rózsát, lelki gyümölcsöket terem. Október 23. könynyeket csal ma sokak arcára. De ne feledjük azt sem, hogy a halál mindig készen áll megértetni velünk azt, hogy mi is az igazi tét.

Lőrinczi Lóránd, Nagybánya