Kína: megszűnő munkatáborok

A rendszer bírálói szerint az átnevelő intézetek felszámolása elengedhetetlen a jogállamiság újjáépítéséhez, a pekingi vezetés azonban egyelőre csak a sokat vitatott intézmény reformját fontolgatja – írta a Financial Times című brit gazdasági napilap. „A munkával történő átnevelés fogalma bűzlik, és azt jelzi, hogy Kína rendőrállam” – mutatott rá Pu Cse-csiang elismert kínai emberjogi ügyvéd, aki teljes erőbedobással harcol a több mint ötven éve fennálló intézmény eltörléséért.

A harc nem tűnik hiábavalónak annak fényében, hogy csak az utóbbi hónapokban két kínai tartomány is úgy döntött: nem működteti tovább területén ezeket a büntetőintézeteket, ahova a rendőrség megítélése alapján kerülnek emberek három plusz egy, azaz négy évre. További reménnyel kecsegtet, hogy januárban a központi vezetés bejelentette: szorgalmazni fogja idén a kínaiul laocsiao néven ismert rendszer reformját. „A vezetésben is konszenzus született arról, hogy el kell törölni az intézményt” – vélekedett egy Vang Kung-ji nevű volt igazságügyi tisztségviselő.

Kevesebb a „bentlakó”

Hivatalos kormányzati adatok szerint 2009-ben mintegy 350 ilyen átnevelő működött az ázsiai országban 160 ezer lakóval. Vang szerint tavaly év végére 50 ezerre apadt az „engedetlenek” száma, az idei év végére pedig akár 20 ezerre is csökkenhet. Becslése egybeesik mások adataival. Liu Hua asszony, aki két év „átnevelés” után decemberben szabadult egy északkelet-kínai munkatáborból azt mondja, hogy szeptember 26. óta senki sem érkezett a táborba. Egy aktivista arról számolt be, hogy országosan is ilyen tendencia figyelhető meg.

A Kínai Kommunista Párt 1955-ben hozta létre a laocsiao intézményét abból a célból, hogy ellenőrzés alatt tartsa az „ellenforradalmárokat”, vagyis azokat az embereket, akiket a hatalom fenyegetésnek érzett, de bűncselekmény hiányában nem tudott ellenük vádat emelni. Az intézmény illetékességi köre idővel bővült, és azokra is kiterjedt, akik egyszerűen csak kegyvesztetté váltak. A piaci reformok 1978-as bevezetése után a táborok elsősorban a kisebb bűncselekmények elkövetőinek, köztük kábítószerfüggőknek és prostituáltaknak a gyűjtőhelyévé váltak, de később a falakon belül újfent többségbe kerültek a hatalom veszélyeztetői.

A Financial Times által megkérdezett egykori táborlakók azt mondták, hogy az átnevelő intézetekben a legnagyobb számban azok vannak, akik felsőbb közigazgatási szinteken próbálták orvosolni a helyi kormányzat által figyelmen kívül hagyott sérelmeiket. A bentlakók negyede, fele a betiltott Falunkung szekta követője. A körülmények a beszámolók tanúsága szerint embertelenek, a legtöbben „pokoli helyként” írják le az átnevelések helyszínét, ahol gyakoriak a kínzások, megalázások. „Bárki, aki beszélni mer, büntetésből guggolva kell hogy elvégezze a munkát” – mesélte egy egykor „engedetlen” férfi. A nevelési eszközök közé tartozik többek között az elektromos gumibottal való ütlegelés és a bezárás egy sötét helyiségbe. Nem véletlen, hogy védőügyvédek, bírók és kínai jogi testületek egyaránt úgy vélik, hogy a rendszer alkotmányellenes.     

Új módszer jöhet?

Vang szerint megakaszthatja a munkatáborrendszer reformját, illetve teljes felszámolását, hogy bizonytalannak látják a még bent lévő több tízezer ember sorsát. „Ha a bajkeverők az utcára özönlenek, a rendőrség ismét kénytelen lesz valahogy rendet tartani. Új módszereken fognak gondolkodni” – vélekedett. Szakértők úgy látják, hogy mostanában egyre több tábort alakítanak át drogfüggők leszoktatását segítő rehabilitációs központtá. Az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságától pedig azt várják, hogy még idén kiad egy hivatalos állásfoglalást a táborokat szabályozó rendelet eltörléséről. Vang szerint ezután kezdődik csak az igazi munka. Hozzátette: azt ugyan nem tudni, hogy sikerül-e a jogállamiságot megteremteni, de – tette hozzá – „nincs más lehetőség”.