Irán Amerika kezére játszik?

Először is: a realitássá vált iráni atomfegyver lehetőséget teremt az USA számára, hogy legyőzze az al-Kaidához hasonló szunnita arab terroristacsoportokat – állítja Adam B. Lowther, az Air Force Research Institute biztonságpolitikai elemzője.

Értelmezése szerint ugyanis Irán elsősorban nem Amerikára, hanem a szomszédjaira jelent veszélyt. Ezeknek Washington regionális biztonságot – elsősorban a Közel-Keletre kiterjedő nukleáris ernyőt – tud felkínálni, cserébe a gazdasági, politikai és társadalmi reformokért. A szerző hangsúlyozza, hogy a tekintélyuralmi arab rezsimek felelősek azért az elégedetlenségért, amely végül elvezetett 2001. szeptember 11-hez.

A közel-keleti rezsimek mindeddig ellenálltak a változásnak, mert megvédte őket olajkészleteikből fakadó gazdagságuk. Egy nukleáris Irán jelentősen megváltoztatja a térség dinamikáját, ami alapot biztosít Amerikának arra, hogy reformokat követeljen. Másodszor: ha az USA a közel-keleti biztonság első számú szavatolójává válik, az lehetőséget nyújt számára, hogy megtörje az OPEC kartellpolitikáját.

Az Egyesült Államokban törvénytelennek számító monopolista gyakorlat befejezése lesz az az ára a nukleáris pajzsnak, miáltal jelentősen csökken majd a kőolaj ára. Obama elnök a biztonságért cserébe kérheti a kitermelés növelését és az olajár csökkentését. Harmadszor: Tel-Aviv szerint az iráni atomprogram Izraelt fenyegeti, így a palesztinoknak is van okuk az aggodalomra, hiszen egy atomcsapás esetén együtt pusztulnának el a zsidó állammal. A közös fenyegetettség katalizáló szerepet játszhatna a két fél közötti közeledésben és a békemegállapodás ügyében is, amelyet öt amerikai elnöknek sem sikerült tető alá hozni.

Paradox módon az izraeli–palesztin megállapodás végső soron megingatná Teherán Izraellel szembeni ellenségességét, és csökkentené a feszültséget a térségben. Negyedszer: a közel-keleti országokba irányuló fegyverexport, a szövetségesek kiképzése és a tanácsadás nemcsak megerősítené a partneri kapcsolatokat, de olyan lökést adna az amerikai hadiiparnak, amilyenre már régóta szüksége van. Arra reagálva, hogy a következő években feltehetően csökkenni fog a Pentagon költségvetése, a Boeing elhintette, hogy kivonul a hadiiparból. Ez amerikai munkahelyek elvesztésével járna, s nehéz helyzetbe hozná az Egyesült Államokat egy olyan, felemelkedőben lévő katonai hatalom fenyegetése esetén, mint amilyen Kína.

Egy nukleáris fegyverrel rendelkező Irán elejét venné egy ilyen „katasztrófának” – írta Adam B. Lowther. Ötödször: az Egyesült Államok gátat tudna vetni annak, hogy a dollár a térség tekintélyuralmi rendszereibe áramoljon. Ezt nemcsak az olajár leszorításával és a fegyverexport növelésével tudná elérni, hanem azzal is, hogy a reális ár megfizetését kérné az amerikai biztonsági garancia haszonélvezőitől. Hosszú távon a terrorizmus elleni háborúban aratott győzelem nyomán meg lehetne takarítani az adófizetői dollárok azon tízmilliárdjait, amelyeket évente tengerentúli felkelőellenes hadműveletekre költ Amerika. Vajon egy ingatag és Amerika-ellenes Irán képes lehet egy nukleáris háború elindítására? Lowther úgy véli, hogy ennek a veszélye kisebb, mint azt sokan gondolnák.

Hacsak a legfelsőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah és az Őrök Tanácsa nem választja azt az utat, amelyre eddig egyetlen atomhatalom sem lépett, Irán inkább nagyobb, semmint kisebb felelősséget tanúsít majd, ha atomfegyverre tesz szert. A szerző emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok fél évszázados szembenállását – a nukleáris fegyverek elrettentő hatásának köszönhetően – hidegháborúnak nevezték. Okkal hihető, hogy az Irán atomhatalommá válása által okozott kezdeti sokk után olyan új dinamika indul be a térségben, amely meglepően emlékeztet majd a hidegháborús Európára. Szaúd-Arábiát és Irakot az Irántól érzett félelem egységbe forrasztja majd kisebb szomszédjaival, s az Egyesült Államok vezető szerepet fog játszani egy stabil regionális biztonsági környezet létrehozásában.

Ráadásul az USA vonakodó európai szövetségeseinek, de talán még Oroszországnak és Kínának is nehezebb lesz megindokolni, ha árut és technológiát kívánna eladni Teheránnak, ami még jobban el fogja szigetelni az iszlám köztársaságot. A szerző szerint az iráni urándúsítási tervek nemhogy megrémítik Amerikát, de reményt keltenek benne abban a tekintetben, hogy befolyása a Közel-Keleten újjáéled.