II. Barroso és a piac kihívásai

Az Európai Bizottság újraválasztott elnökeként José Manuel Durao Barroso azt ígérte az Európai Parlamentnek, hogy tisztségében megerősítve nagyobb tekintéllyel harcol Európáért, megvédve annak egységes piacát a gazdasági nacionalizmustól. Csakhogy a nagy tagállamoknál végzett „ötévi talpnyalás után” – írta Paul Taylor, a brit hírügynökség kolumnistája – Barrosónak keményebb gerincre lesz szüksége ahhoz, hogy Németországgal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal szemben érvényt szerezzen az állami támogatásra és a piaci versenyre vonatkozó szabályoknak, fölvéve a harcot a kőkemény nemzeti pénzügyi vagy kereskedelmi érdekekkel.

Erős jellem vagy soknyelvű kaméleon?

A konzervatív portugál politikus imponáló abszolút többséget kapott a múlt heti szavazáson az Európai Parlamentben. Ezáltal erős pozícióból dacolhat a „nehéz fiúk” részéről várható nyomással, amikor majd sor kerül az Európai Bizottság tárcáinak kiosztására. A testület legutóbbi lépései, amelyekkel megkérdőjelezte a bankoknak nyújtott állami mentőöveket – például a holland kormány garanciáját az ING bank részére – vagy az autóiparnak beígért szubvenciókat – a német Opel javára –, mindenesetre biztatóak.

Ám az még nem dőlt el, hogy Barroso – miután nincs többé szüksége a támogatásukhoz az újraválasztása érdekében – elég erős jellem-e ahhoz, hogy kényes politikai kérdésekben szembeszálljon Angela Merkellel, Gordon Brownnal vagy Nicolas Sarkozyvel. Első elnöki megbízatása idején mindenesetre „gyakran tűnt szélkakasnak és soknyelvű kaméleonnak” a brit hírügynökség kommentátora szerint.

Papíron a bizottságnak megvan a hatalma ahhoz, hogy kikényszerítse az államilag támogatott bankok felszámolását vagy karcsúsítását, illetve meggátolja a kormányokat abban, hogy közpénzeket szivattyúzva bizonyos iparágakba, eltorzítsák a piaci versenyt. Barroso első teendője kell hogy legyen erős, független biztosok kinevezése a versenyügyi, illetve a pénzügyi szabályozási posztra. Vissza kell vernie a franciák nyomását, amely arra irányul, hogy az állami támogatások vizsgálatát kivonják a szigorú versenyügyi biztos hatásköréből, és ehelyett az engedékenyebb iparügyi biztos felügyelete alá kerüljön.

Erős gazdasági biztos szükséges

Barroso nem választhatja meg, hogy az egyes EU-tagállamok kit jelöljenek a nekik járó biztosi posztokra, ám azt ő döntheti el, hogy a nemzeti jelöltek mely hatáskört kapják. Jó volna, ha jelenlegi csapatának leghatékonyabb túlélőit, a spanyol Joaquín Almuniát és a finn Olli Rehnt kulcsfontosságú posztokra állítaná: az üzleti szféra esélyegyenlőségén őrködő, illetve a pénzügyi szabályozás hatékonyságát javító biztosi hivatal élére – kizárva az engedményeket a különleges érdekeknek, és az antikapitalista túlszabályozásnak is.
A bizottság elnökének erős gazdasági biztosra lesz szüksége ahhoz, hogy összehangolja a válságból kilábaló tagállamok fiskális politikáit és szerkezeti reformjait, valamint hogy fokozatosan elérje: az EU egységes hangon szóljon a nemzetközi pénzügyi intézmények fórumain.

Mivel az európai politikában jelenleg konzervatív túlsúly uralkodik, Barroso feltehetőleg több jobbközép irányultságú és kevesebb szocialista beállítottságú biztost fog kapni, mint amennyi a jelenlegi bizottságban található. Mindazonáltal a közhangulat – gazdaságpolitikai szempontból – ma kevésbé liberális; a bizottság elnökére várhatóan erős nyomás nehezedik majd annak érdekében, hogy a munkahelyek védelme jegyében tegyen lehetővé nagyobb mértékű állami támogatásokat.

A német adófizetők pénzén megmentett Opel példája korai próbaköve lesz „II. Barroso” eltökéltségének az uniós előírások betartását illetően. Vajon szembe fog-e szállni az Európai Bizottság elnöke Angela Merkellel, politikai mentorával most, hogy már nincs szüksége annak támogatására a második mandátum eléréséhez? – vetette fel Paul Taylon, a brit hírügynökség kolumnistája.