Főhajtás a hősök előtt

A megemlékezők egy több mint húszfős csoportja gyalogosan tette meg a Marosvásárhely és Csíkfalva közötti mintegy 25 kilométeres távot, felidézvén a Don-kanyarban súlyos veszteségeket szenvedett II. magyar hadsereg hetven évvel ezelőtti téli meneteléseit. „Testileg, lelkileg próbáltuk átélni a Don-kanyarba küldött magyar katonák élményeit” – nyilatkozta az MTI-nek Ábrám Zoltán, a megemlékezés szervezője. Hozzátette, a zarándoklat körülményei „csak kicsiben idézték” a doniakat, hiszen csak mínusz 7-8 fokban meneteltek a nyárád-menti hómezőkön. „A fájdalom, a szenvedés könnyeit próbáljuk évről évre átalakítani az együttlét és a hagyományápolás örömkönnyeivé” – összegezte a tizedik alkalommal megszervezett Maros megyei megemlékezés lényegét Ábrám Zoltán. Hozzátette, a csíkfalvi közösség is készült a zarándokok fogadására: hetekkel korábban katonadalokat tanultak meg, amelyeket a felvonulókkal együtt énekeltek el az esti „takarodó” előtt.
Ábrám Zoltán ugyanakkor sajnálatosnak tartotta, hogy nem szerveznek hasonló román megemlékezéseket is. Mint elmondta, Románia két hadsereggel vett részt a doni offenzívában, és az oroszországi hadszíntéren hasonló veszteségeket szenvedett el.

„Az emberiséget, azon belül a nemzetünket ért szenvedésekről megemlékezni – szent kötelesség. Ennek eleget téve indítványozta 2002 tavaszán az EMKE Maros megyei szervezete, hogy hosszú évtizedek kényszerhallgatását követően Marosvásárhelyen és általa Erdélyben is emlékezzünk meg történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a második világháborúban a Don-kanyarba kivezényelt II. hadsereg szenvedéseire, a doni áldozatokra. A négy történelmi egyház és három civil szervezet képviselőiből Marosvásárhelyen emlékbizottság alakult, amely felvállalta egy emlékmű felállítását, kutatómunka beindítását, a túlélők felkutatását, kiállítások megszervezését, valamint a januári megemlékezések megtartását” – vallja egyébként Ábrám Zoltán. Mint a megemlékezés kapcsán kiadott közleményében emlékeztetett, éppen tíz évvel ezelőtt, 2003. január 12-én, a doni offenzíva 60. évfordulóján a marosvásárhelyi római katolikus temető bejáratánál a két évvel később bronzba öntött emlékműnek az alapkőletételére került sor. Így vált lehetővé, hogy a marosvásárhelyi, Maros megyei, erdélyi magyar, zsidó, román, cigány áldozatok emlékének adózhassanak minden év januárjában, vagy más alkalommal is el lehessen helyezni a kegyelet virágait, koszorúját.

Ábrám Zoltán szerint ugyanakkor az idei, a 70. évfordulón megtartott megemlékezéssel egy folyamat véget ért és egyúttal megújult. „A doni emlékbizottság egykori tagjai úgy gondolják: alapvető célkitűzéseik megvalósításával, tíz esztendőn át a megemlékezések megszervezésével megtették a magukét. Lehetőséget teremtettek arra, hogy – bárki szenvedését tiszteletben tartva – saját népünk, apáink, nagyapáink és dédapáink második világháborús és azon belül az orosz fronton, a Don folyó mentén kétszáz kilométeres védelmi vonalat elfoglaló II. magyar hadsereg kötelékében átélt megpróbáltatásairól szabad lélekkel és tiszta szívvel megemlékezhessünk – vallja Ábrám, hozzátéve: bár egy tízéves folyamat véget ér, örvendetes ugyanakkor, hogy a Don-kanyari megemlékezéseknek van jövője. „Nemcsak azért, mert hátramaradt néhány megvalósítatlan elképzelés (pl. egy marosvásárhelyi küldöttség kiutazása a Don menti katonatemetőkhöz, állandó második világháborús kiállítás létrehozása, színvonalas szakmai konferencia megtartása), hanem azért is, mert a magyarországi mintára beindított doni emléktúra megszervezése új távlatokat nyit. És a konkrét célon túl mindenekelőtt a hagyományápolást táplálja” – szögezi le Ábrám Zoltán.