A siker legfőbb titka a tanulás

Állat-egészségügyi technikusként kezdte, majd a termelőszövetkezet megszűnte után vállalkozást indított Szilágyi Imre, a gyergyócsomafalvi székhelyű Apicom Kft. tulajdonosa, Románia háromszázadik leggazdagabb üzletembere, akit a vállalkozásfejlesztés mikéntjéről, a siker titkáról faggattunk.

– Állat-egészségügyi technikusból nyergelt át a kilencvenes évek elején a faiparra, anélkül, hogy különösebb gazdasági tapasztalata, képzettsége lett volna. Ösztönökre hallgatva is lehet valakiből sikeres üzletember?
– Miután három évet dolgoztam a gyergyócsomafalvi termelőszövetkezetben állat-egészségügyi technikusként és farmvezetőként, megszűnt a téesz. Az Apicom Kft.-t 1991 tavaszán hoztam létre. Ám eleinte csak kiskereskedelemmel foglalkoztam. Látva, hogy a csomafalviak jól élnek a famegmunkálásból, 1991 őszén műhelyt béreltem, és elkezdtem faházakat gyártani. Tapasztalat és tudás hiányában viszont alig egy év után szinte csődbe jutottam. Ekkor el kellett gondolkodnom, csődöt jelentek vagy cégemet a siker útjára terelem. Ez utóbbi mellett döntöttem. A műhelyt a családi ház udvarára költöztettem, Jenő bátyámmal és két-három munkással itt folytattuk a tevékenységet. Ekkor indult fejlődésnek a cég, ám csupán 2001-től kezdtem tudatosan építeni a vállalkozást.
– Miben nyilvánult meg ez a tudatosság?
– Amikor majdnem csődbe jutottam, rájöttem, hogy ennek legfőbb oka a tudatlanságom. Könyveket vásároltam, önszorgalomból marketinget és menedzsmentet kezdtem tanulni. Tanfolyamokra, szemináriumokra jártam, és megpróbáltam hatékonyan beosztani az időmet. Célokat tűztem ki, és minél több tapasztalatot szereztem, annál nagyobb lett az önbizalmam.
– Miért iratkozott mégis jogra, miért nem menedzsmentre vagy marketingre?
– A jogra még 1995-ben beiratkoztam, mert ügyvéd szerettem volna lenni. Az egyetemet nagy elfoglaltságom miatt felfüggesztettem, és jóval később államvizsgáztam. Akkoriban még nem tudtam, hogy faiparral fogok foglalkozni, az építőanyag-kereskedésről még csak nem is álmodtam. Most viszont fontolgatom, hogy elvégeznék egy közgazdasági egyetemet is.
– Igaz az a szóbeszéd, hogy ön az autójában nem zenét, hanem marketing- és menedzsment-előadásokat hallgat?
– Igaz, oktatókazettákat vásároltam, és azokat hallgatom. Úgy vélem, ami magyar meg román nyelven megtalálható volt, már mindent meghallgattam. Most azt fontolgatom, hogy az Egyesült Államokból hozatok angol nyelvű tananyagot, és azzal folytatom.
– Hogyan lesz valaki Románia 300. leggazdagabb embere?
– Már két éve a várakozó listán vagyok, mivel semmiképp nem akartam felkerülni a Capital romániai üzletembereket rangsoroló listájára. Becsléseim szerint ugyanis egy valós listán a háromszázezredik lennék csupán. A felértékelés azonban nyugati módszerek szerint, a cég forgalma, a piaci trend, a saját tőke-nyereségarány, márkaerősség, ingatlanérték, állam felé való adósság, valamint az utóbbi három év növekedési szintje alapján történt.
– Jól menő vállalkozás tulajdonosaként továbbra is egy négyszobás tömbházlakásban él a családjával. Nem engedhetett volna meg magának egy kertes családi házat?
– Saját házam volt Csomafalván, amiből kiköltöztettem magam, ugyanis ott rendeztem be az Apicom irodáit. Ezt kevesen teszik meg. A családi ház építése nem hozza, hanem viszi a pénzt. Nem sok jövőt jósolok annak az üzletembernek, aki mihelyt a vállalkozása kezd felfelé ívelni, rögtön házépítésbe kezd. Én akkor is Daciával jártam, amikor már a Mercedest is megengedhettem volna magamnak. A sikerem egyik titka talán éppen ez, hogy igyekszem minden jövedelmet visszafektetni a vállalkozásba. De most már épül a kertes családi ház is, amelyet Isten segedelmével idén be is fejezünk.
– Ön szerint mi a siker titka?
– Kitartás, ambíció, önfejlesztés, helyesen megválasztott cél és az emberi kapcsolatok. Persze, nem utolsósorban a motiváció: azért dolgozom, mert jót akarok tenni. Jó terméket, jó szolgáltatást biztosítani. De ha a sikerről beszélünk, lényeges, hogy mindez nemcsak az én érdemem. Erős csapat áll mögöttem. Első perctől Jenő bátyám irányítja a termelést. Ugyanakkor a cégeimnél nem alkalmazottak vannak, hanem mindenki munkatárs. Különféle motivációs eszközöket vezettem be, amelyek lojalitásra, odafigyelésre és komoly hozzáállásra késztetik a munkatársakat. Mindenkinek megadom a tanulási és fejlődési lehetőséget, és el is várom, hogy tanuljanak, fejleszszék magukat.
– Milyen célokat tűzött ki a következő tíz évre?
– Tőzsdére akarom vinni az Apicom részvényeit, és szeretnék írni egy könyvet.