Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök pásztorlevele

Egy gyermek születése önmagában is titok. Nem lehet azon egyhamar napirendre térni, amikor egyszer csak ott mocorog egy tenyérnyi gyermek édesapja kezében, édesanyja hasán. Már ez a titok is kitágítja a horizontot, megnevezhetetlen örömet gyújt a szülők, rokonok lelkében. Új élet született, aki nagy reménységre ad okot, akármilyen körülmények között jött is a világra. Szűz Mária és Szent József átélték egykor ezt az örömet és reménységet, de azt is, amire ezenfelül a hit bátorította és jogosította fel őket: gyermekük, akit Jézusnak neveztek, a világ Üdvözítőjének született. Eredete titokzatos, számukra is megfoghatatlan volt.

A karácsony titka előtt a hívő ember elnémul, mert mit is szólhatna a Teremtő e hihetetlenül nagylelkű lépéséhez, szabad döntéséhez. Isten úgy szeretett minket, hogy Üdvözítőt küldött nekünk, aki testvérünkké lett. Minden értelmet felülmúlóan teljesítette be Izajás próféta jövendölését, ő Emánuel, ami azt jelenti: velünk az Isten.

Nem szól még egy szót sem, nem tud beszélni. Semmi mást nem képes, mint elfogadni a gyermeki lét korlátait és ajándékait. De ezzel is tanít minket: „ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában” (Mt 18,3–4).

Azáltal, hogy Isten Fia csecsemőként jelent meg közöttünk, számunkra a bizalom új ideje kezdődött. Az emberré lett Isten emberekre bízta magát. Bárcsak megértenénk, mit rejt ez a titok!
Testvéreim, ha Isten egy kiszolgáltatott, védtelen, segítségre szoruló gyermekben testesült meg, hogy megmutassa, mennyire rászorul a mi szeretetünkre, akkor karácsonykor mi is nagy elhatározást tehetnénk, és újra rábízhatnánk magunkat Istenre. Fogadjuk el, hogy Isten gyermekei vagyunk, és minden élethelyzetben, életkorban, életállapotban válasszuk szabadon ezt az ajándékot! Éljünk úgy, hogy mi most az Atya jelenlétében az Ő gyermekeiként vagyunk itt, ebben a világban! Istengyermekségünk fényében próbáljuk meg újraértelmezni, újrafogalmazni jelenünket és múltunkat! Isten gyermekeként minden megváltozik, s Jézus arcképe lassan-lassan kirajzolódik a mi életünkön is. Természetesen hosszú folyamat, mire belenövünk újra a gyermeki bizalomba, és megtanuljuk rábízni magunkat a

Mennyei Atya szeretetére, de amikor megtesszük, béke lesz a szívünkben, és nem lázadás.
Krisztusban szeretett Testvérek! A Szatmári Egyházmegyében advent első vasárnapján meghirdettük a misszió évét, melynek mottója: „Együtt az úton.” Ugyan ki mással szeretnénk jobban együtt lenni életünk útján, mint éppen Vele, aki emberré lett, csakhogy útitársunk lehessen?

Ezekkel a gondolatokkal és Boldog Scheffler János vértanú püspökünk közbenjárását kérve kívánok minden kedves hívemnek áldott szent ünnepeket és boldog új évet, 2011 karácsonyán.