Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök pásztorlevele

„Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk” (vö. Izajás 9,5).

Ki tudná szavakba önteni azt a boldogságot, azt az örömteli érzést, amelyet egy gyermek születése hoz a családba? A teljes rokonság részt vesz benne, izgatottan, egyben őszinte aggodalommal figyelik, hogy anya és gyermeke jól van-e, egészséges-e, úgy tűnik, körülöttük forog az egész világ.

Ugyanakkor az ősi jövendölésben tapintatosan az is benne foglaltatik, hogy minden élet, amely a földi teremtményben kezdetét veszi, nagy értéknek számít, ajándék. Az élet Isten ajándéka, senki sem tudja saját erejéből magához venni. Az életet csupán el tudjuk fogadni, hagyjuk, hogy Isten megajándékozzon vele. A zsoltáros ezt így fogalmazza meg: „Íme az Úr ajándéka, a gyermek; az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3). Ezért karácsony joggal a család ünnepe is, a Szent Család ünnepe, amelyről ezekben a napokban külön is megemlékezünk.

Az ősi jövendölés többet is mond: a Gyermek, aki megszületik, akire a próféta utal, más, mint a megszületendő sok gyermek egyike. Több azoknál, mert „az ő vállára kerül az uralom” (vö. Izajás 9,5), és „Immánuelnek nevezik el” (vö. Izajás 7,14). A születendő ember nevében itt terv és feladat is benne foglaltatik: a gyermekben, akinek világra jöttét a próféta kihirdette, Isten maga mutatkozik meg az embereknek. Aki ezt a Gyermeket látja és ismeri, magát az Istent látja és ismeri meg a maga valóságában, mint a velünk lévő, az értünk lévő Istent. Ez a Gyermek később így beszél önmagáról: „Aki engem látott, az Atyát is látta” (vö. Jn 14,9). Ezért nyilatkozza és hirdeti joggal az Egyház az első ökumenikus zsinat óta, hogy: Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű.

Valóban az ő vállán nyugszik az igazi hatalom, amely a mi emberi lényünkben és emberi létünkben fordulatot hozott. Jézus Krisztusban, a Betlehemben született Üdvözítőben, akit a próféta megjövendölt és hirdetett, az Isten értünk emberré lett és közöttünk van: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Isten hűséges az ígéretéhez, betartja szavát.

Egy régi közmondás szerint: amíg egyetlen gyermek is születik, Isten nem hagyta el a világot. Az isteni Gyermek, a Jákob törzséből feltűnt csillag (vö. 4Móz 24,17) tündököljön karácsonykor felettünk, vezéreljen minket és az ünnep napjaiban kísérje életünket.