Karácsonyi csillagok – gondolatok az ünnepre készülve

Bármerre nézek is, minden arról beszél, hogy karácsony ünnepére készülünk. Minden pompában áll városunkban, Kolozsváron. Kis üzletektől nagy áruházak kirakatáig minden csillog-villog. Elvarázsol az utcák és terek esti ragyogása. Még az otthonok ablakaiból is látni lehet azokat a jeleket, amelyek ilyenkor karácsonyra figyelmeztetnek: a villogó apró fények, a Mikulások, a mézeskalács-figurák és egyebek. Mindegyik hordoz valamit a karácsony misztériumából.

Gyermekkoromtól szerettem csillagokat készíteni a karácsonyfára. Előkerültek az aranyos, ezüstös papírok, én pedig rajzoltam, vágtam a csillagdíszeket, később gyermekeimet is bevontam az ünnepre való készülődésbe, majd a vallásórára járó gyerekekkel együtt, éneklés és versmondás közepette készítettük a sok-sok karácsonyi csillagot. Izgalmas pillanat az volt, amikor az elkészült csillagokra ki-ki ráírta a maga nevét, és karácsonyestén az ünneplésben, a közös ének és versmondás mellett az elkészített „személyes” csillagjainkat a karácsonyfára akasztottuk vagy ajándékba adták valakinek. Egy ilyen alkalommal merült fel bennem a kérdés: valóban tudunk-e csillagok lenni?

Csillagjai vagyunk-e egymásnak, a közösségnek, a társadalomnak? A karácsonyt sok díszítőelem teszi varázslatossá. Ott van a jászolbölcső, amely mély üzenetet tömörít. Ott van az angyalok kara, a királyt kereső napkeleti bölcsek, a gondterhelt pásztorok. Ez alkalommal a csillagot emelem ki. Azt szeretném megtudni: ebben a csillogásban, ragyogásban, amelyet mesterségesen magunk köré varázsoltunk, észre tudjuk-e venni ezt a csillagot?

A karácsony ünnepe elképzelhetetlen csillag nélkül. A csillag megjelenése adta tudtára a világnak Jézus születését. A fényes csillagot látták meg a Biblia leírása szerint a napkeleti bölcsek és az egyszerű pásztorok. Hogy ez így történt-e vagy sem, hogy későbbi korok embereinek képzeletében született-e meg a gondolat, és ők kötötték-e össze Jézus születésével, ez a kérdésen mit sem változtat. Az sem segít, hogy csillagászati számításokkal akarjuk igazolni az Írás állításait.  Mindezektől függetlenül ma is eleven erő tör fel ebből az evangéliumi üzenetből: „amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt örömük.” (Mt 2,10)

A csillag mélyen beépült vallásos szemléletünkbe – még a Jézus születése előtti korból –, a kereszténység elterjedésével pedig még inkább keressük jelképes üzenetét. Karácsonyt nem is tudjuk gyertyafény, csillagszóró és csillag nélkül megünnepelni. A jézusi tanítás értékének persze nincs köze ehhez a csillagjelenéshez, személyének nagysága is független ettől. Jézus nem azért nagy tanítónk, mesterünk és megváltónk, mert születését égi jelekkel adták tudtára a világnak, hanem azért, mert megmutatta, hogy mint Isten teremtményei és gyermekei igenis tudunk csillagfénynyel és „csillagenergiával” világosságot, jóságot árasztani. Ma azt kérdezem: díszítőelemként, puszta kellékként van jelen a csillag ünneplésünkben, vagy pedig karácsonyi fénye, sugárzó energiája át tudja hatni egész lényünket és gondolkozásunkat?! Betölti-e életünket ez a fényesség – nemcsak karácsonykor, hanem mindennap?

A csillag jelképe végigkíséri életünket, történelmünket. Csillagot faragtak apáink kapufélfákra, csillagmintát szőttek anyáink szövőszékeik fölé hajolva. Meséink-dalaink tele vannak csillagokkal, mutatják az utat a szegénylegénynek vagy katonáinknak a harctéren. Ma is, amikor kicsinyek látják meg Isten napvilágát, szüleik élete egén csillagokként ragyognak. Bölcsőnk fölé hajolva hányszor emeltek magasba a mi szüleink is kimondott vagy titkos vallomással: életem csillaga, fénye! Ám karácsony csillaga egészen mást jelent.

Karácsony ünnepén a nagy harsogásban és csillogásban csendesedjünk el – Jézus élete, tanítása és példája segít a feleletet megadni! A sokrétűen összetett és bonyolult emberi életre Jézus egyszerű, mindenki által érthető példát állított. E példa követésére hívta el tanítványait. Nemcsak magáról állította, hogy „én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12a), hanem tanítványairól is kijelentette, hogy „ti vagytok a  világ világossága.” (Mt 5,14). Nemcsak arra intett, hogy „aki engem követ, nem jár sötétségben” (Jn 8,12b), hanem tanítványait is buzdította, hogy „úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket.” (Mt 5,16)

Keresztény Testvéreim! Szaknyelven a csillag olyan égitest, amely energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik – szemben a bolygókkal, amelyek központi csillaguk fényét verik vissza, és elenyésző saját sugárzást bocsátanak ki. A népi gondolkodás nyelve azonban régebben valamennyi égitest szinonimájaként használta a csillag szót. Ezt a gondolatmenetet folytatva ez esztendő karácsonyünnepén a bennem munkáló kérdésre így próbálom megadni a választ: ha igazán csillagok vagyunk, akkor van fényünk, energiánk a jóra, szépre és igazra. A legfőbb jó, szép és igaz Isten világához tartozik, és bennünket oda emel. Jézus evangéliumában olyan Istenről beszél, aki mindannyiunk Atyja, aki képesnek tart arra, hogy életünkben bizonyságot tegyünk a jóról, szépről és igazról. Jézus élete megmutatta, hogyan lehetséges ez.

A gondolkodni tudás erejével ismereteket gyűjtve, a szív szeretetével élve, és a jóságot cselekedve Isten országának munkásai tudunk lenni! Nekünk csak Jézus tanításait kell megtartani és követni. Ha pedig – a csillagászati nyelv szavára utalva – bolygók vagyunk, akkor a központi isteni „naprendszerünk” fényét kell visszaverni. Akár csillagként, akár bolygóként az ember életének értéke abban áll, hogy a szeretet fényét és energiáját sugározza. De ne csak karácsonykor! Ezért Jézus születése ünnepén így hangzik felénk az üzenet: nem lehetsz kellék vagy díszítőelem! Küldetésed van, hogy csillagként ragyogj! A kereső, bolyongó földi halandó, ha meglát, nagy örömmel tudjon örvendezni.

Napkeleti bölcsekről szól a régi bibliai tudósítás, de neked a jelenben, a mában kell tudni örvendeni. Ezért egymásnak kell a bennünk lobogó fénnyel világítani, utat mutatni. Legyünk egymásnak örömöt adó, a szeretet energiáját átadó karácsonyi csillag! Ebben a hivalkodóan díszes karácsonyi pompában ragyogjon a magunk egyszerű kis csillagfénye! Ez ad a léleknek meleget és világosságot. Otthonainknak, közösségeinknek ez ad békét és nyugalmat. Ady Endre szép gondolataival zárom elmélkedésemet:

„Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”

Légy segítségre, hogy ez valóra tudjon válni, és az angyalok karával együtt énekeljük az Istent dicsőítő himnuszt: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lk 2,14)

Legyen boldog karácsonyunk, Isten gazdag áldásával!