„Isten a szeretet!”

D. a J. Kr.!

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Henri Boulad SJ jezsuita atya, világhírű hitszónok egy alkalommal muszlim hallgatók előtt is azzal kezdte konferenciabeszédét, hogy felemlegette Isten-Allah 99 tulajdonságát, amelyeket a muzulmán hívek imáikban felsorolnak Isten dicsőítésére. Nagy meglepetésre bejelentette a jezsuita atya, hogy most megnevezi Isten századik tulajdonságát, amely magában foglalja és felülmúlja mind a 99-et: Isten a szeretet! (cf. Henri Boulad SJ, A szív okossága, Budapest 1988, 31.)

A világirodalom legszebb mondata ez, amelyet egyedül Szent János apostol írhatott le, többször is, első levelében (1 Jn 4,7). Miért éppen Szent János? Azért, mert ő volt a „szeretett tanítvány”. Ő ülhetett az utolsó vacsorán az Úr Jézus bal oldalán, hallgathatta „a szeretet székhelyének” dobogását, és ő volt az egyetlen apostol, aki ott állott a kereszt alatt Szűz Máriával és a szent asszonyokkal. A szűzi tanítvány kaphatta örökségbe végrendeletileg a haldokló Úr Jézustól legdrágább kincsét, szűzi édesanyját. De Szent János ott képviselt mindanynyiunkat, keresztényeket a kereszt tövében.

Isten a szeretet! És elmondhatjuk, hogy karácsony a szeretet ünnepe, a megváltó szeretet első tanúságtétele, amelyet Krisztus kereszthalála és feltámadása betetőz. Karácsonykor lett érettünk emberré a második isteni személy, hogy megváltson és üdvözítsen. Gyermekként jött közénk, hogy ne féljünk tőle. Kitárta kis karját, hogy mindenkit magához öleljen. Úgy, ahogy majd a kereszten is kitárja karját a megváltás művére.

Kis Szent Teréz szerint „ha a Szeretet véletlenül kihalna, az Apostolok nem hirdetnék többé az Evangéliumot, a Mártírok sem akarnák már vérüket ontani.” (Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza, Budapest 1974/228). Ezért találhatta meg hivatását a Szent Pál-i szeretethimnuszban: „Megértettem, hogy a Szeretet magában foglalja az összes hivatásokat, hogy a Szeretet a minden, hogy átfog minden időt és minden teret … Egyszóval, hogy örökkévaló! … végre megtaláltam hivatásomat … Az én hivatásom a Szeretet!” (u.ott)

Ahogy minden húsvét éjjel megújítjuk keresztségi fogdásainkat, újítsuk meg most karácsonykor is, hogy megújulva lelkileg a szeretet tanúi maradhassunk. Elsősorban otthon a családban, a házastársi hűség, a gyermekvállalás, a keresztény gyermeknevelés, a munkahelyen a megbízhatóság és kötelességteljesítés, amelyet a reggeli imafelajánlás állandó imádsággá tesz: Istent dicsőítjük és felebarátainkat szolgáljuk. A keresztény ember bárhol él, ahová a gondviselés állította: a gyárban vagy mezőn, irodában, iskolában, sőt akár az országgyűlésben, mindenütt tanúságot tesz keresztény hitéről. Elsősorban nem szóban, hanem életvitelben. Így értjük meg a középkor csodálatos keresztény költőjét, Dantét, aki az Isteni Színjáték utolsó soraiban (Paradiso xxxiii,142–145) Istent ünnepli, aki a szeretet:

„Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, /  le folyton-gyors kerékként forgatott / vágyat és célt bennem a Szeretet, mely / mozgat napot és minden csillagot.” (in: Dante Alighieri, Isteni Színjáték, ford. Babits Mihály, Bukarest 1985, 478)
Mivel Szent Mihály főangyal főünnepén befejeztük főegyházmegyénk millenniumát, a Szentatya különleges küldöttével, Franc Rodé bíboros vezetésével, vigyük magunkkal második főegyházmegyei keresztény évezredünkben mind azt a jó elhatározást, amelyet a millennium éve folyamán tettünk.

Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog új esztendőt kívánok tisztelendő testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!