Ünnep

Csokinyuszi, nyuszicsoki, füstölt sonka, préselt sonka, bárányhús, disznóhús, csirkehús, pulykahús, libahús, rucahús, hal százféle, ikra, sör, bor, pálinka, kóla, narancslé, almalé, körtelé, citromlé, sütemény, tömörebben: étel és ital minden minőségben és mennyiségben, minden mi szem-szájnak ingere, hogy hallani s látni is tereh. S akkor, hogy ha most jön, s most vásárol, kap egy űrlapot, amelyet kitölt, bedobja egy dobozba, és még nyerhet is, tízezer eurót, ötezer eurót, tízezer lejt, ötezer lejt, kocsit, televíziót, porszívót, cédélejátszót, dévédélejátszót, számítógépet, önműködő mosógépet, önműködő mosogatógépet, önműködő vasalógépet csak azért nem, mert azt még nem találták fel. Mindenki tolong, tolong, tolong, mindenki vásárol, vásárol, vásárol, szinte remegve várja, hogy fizetésének maradékát vagy a húsvéti prémiumot elköltse, s hogy még degeszebbre tömje a csillapíthatatlan éhségű pénzfalók bendőjét.

S az utcán is: mindenki siet, mindenkinek most van a legtöbb rohannivalója. Az úton csak karácsonykor ömlik ekkora kocsifolyam, s csak karácsonykor szokták ilyen gyakran és cifrán emlegetni egymás édesanyját a gyilkos rohamban egyre idegesebb és egyre fáradtabb gépkocsivezetők. Hogy miért vágsz be elém, te ilyen, miért nem indulsz már, te olyan, miért nem adod meg az elsőbbséget, te amolyan, s így tovább, a végtelenségig, a kifulladásig, még jó, hogy az irdatlan hajszában nincs idő lecsavarni az oldalablakot, következésképpen csak a szájmozgásról lehet leolvasni az indulatos és ocsmány szavakat.

Idegbeteg világ. Húsvétkor pedig menekül, ki az erdőbe, a rétre, a patakpartra, a hegyekbe, a völgyekbe, a tengerre. Mert az elején emlegetett reklámok a kirándulni vágyóknak is szólnak, hogy azt mondja: akciósak az ajánlatok, és olcsóbban lehet enni, inni, aludni, bulizni. Most jöjjenek, most használják ki a soha vissza nem térő alkalmat, mert alacsonyak az árak, és csak a szállodák csillagosak. És kezdődhet a buli, szólhat a zene, ki lehet ereszteni a gőzt, le lehet vezetni a felgyülemlett feszültséget. Persze az élelmiszeriparnak is meg kell élnie, a kereskedőnek is, a szállodásnak is. A főníciaiak óta a pénz rabja a világ, de azért mégis túlzás, hogy csak úgy ünnep az ünnep, ha tele a bendő s a hűtő.

Bezzeg, a kínálatáradatból oly kevés az ünnep igazi tartalmáról szóló. Például olyan, hogy töltse az ünnepet otthon, családja körében. Vagy üljön kocsiba, menjen haza egyre öregedő szüleihez. Szóljon a testvéreinek: gyertek ti is, hozzátok magatokkal a gyermekeket, mert mi is visszük a mieinket, legyünk együtt egy kicsit, ne hozzatok semmi különöset, valami falnivalót, kupa bort esetleg, mert édesapánk pincéjében van még a tavalyi szilvapálinkából, s édesanyánk különben is megteríti az asztalt, mint mindig. Jaj, igen, persze, ünnepi gúnyát is hozzatok magatokkal, mert Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, és templomba megyünk. Az is, aki évente kétszer-háromszor szokott, s az is, aki vasárnaponként. Vagyis mindenki. Mert ugye, hogy mégsem olyan az egész világ? Hanem csak igen nagy része. Mert ugye, hogy van az a világ is, amelyiknek az ünnep a fontos? Az igazi.