Természeti és vallási húsvéti jelképek

A húsvéti jelképek lehetnek természeti és vallási jellegűek, de a természetiek vallási értelmezést is kaptak, illetve bizonyos értelemben beépültek a vallási ünnepek világába. A népszokások jelképrendszere kapcsolatban áll mindkettővel, de a kereszténységet megelőző, nem tételes vallások rítusvilágának is meghatározó eleme lehetett.

Krisztus vérével festett tojás
A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. A tojás piros színe pedig Krisztus kiömlött vérét jelképezi. Ugyanakkor a tojás a tavasz egyik jele-jelképe, hiszen ilyenkor a madarak lerakják tojásaikat. Magyarországon már avar kori – tehát honfoglalás előtti – sírban is találtak festett, karcolt díszű tojást, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek díszített tojást. A jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás kötelezettsége. A keresztszülők ünnepi ajándékként – a korai kereszténység húsvéti keresztelésére emlékeztetve – húsvéti tojást adtak keresztgyermeküknek.

Nem hiányozhatott a húsvéti tojás a böjtben tilalmas ételek szentelésre vitt kosarából. A megszentelt tojást a családtagok együtt fogyasztották el a húsvétvasárnapi étkezéskor. Leányok legényeknek ajándékoznak húsvéthétfőn díszes tojást, egyes magyarázatok szerint ezzel akarván magukat megváltani a túlzott locsolástól, illetve ezzel viszonozták az egyébként kitüntető figyelmességet kifejező gesztust. A húsvéti, illetve hímes tojás díszítése főleg Kelet-Közép- és Kelet-Európában érte meg a 20. századot. Ez a szokás szinte reneszánszát éli napjainkban, amikor a tojáshímzés népi iparművészei húsvétkor értékesítik mesterien díszített, a hagyományos mintakincsből merítő, de a mai ízlésnek is megfelelni igyekvő műveiket.

Barkaág a lakásban
A tojás mellett a barka a leggyakoribb húsvéti jelkép. A mi éghajlati viszonyaink között a fűzfabarka helyettesíti azokat a pálmaágakat, amelyeket lengetve üdvözölte a nép egykor a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát virágvasárnapján. Eresz alá tűzve villámcsapástól őrizte a házat, egyébként különböző betegségek alkalmával is használták, gyógyító erőt tulajdonítva neki. Napjainkban a barka szívesen alkalmazott tavaszi lakásdísz, így azok is díszítik vele otthonukat – mint a tavasz hírnökével –, akik a barka szentelmény voltát figyelmen kívül hagyják. A barkaágnak – vagy bármely, kirügyezett, kevéssé levelező ágnak – további szerep jut a húsvéti jelképek világában. Például kifújt, zsinórra fűzött húsvéti tojásokkal díszítik fel. Ez a – főleg német földön honos – szokás mostanában terjed el hazánkban.

A csirke, a bárány és a nyúl
A kiscsibék kikelése egy-két nemzedékkel ezelőtt sokak élménye lehetett, míg napjainkban, amikor a reprodukció feladatát a „csirkegyárak” vették át, a kikelő vagy naposcsibe hovatovább egzotikumként jelenik meg. A csirke a tavasz jelképeként további húsvéti jelképként tartható számon. Az a nagy múltú rituális szerep, amit a húsvéti bárány egykor betöltött, mára kevéssé közismert. Valaha a bárány is a jobbágyok húsvéti szolgáltatásai közé tartozott. Egykori szerepére utal, hogy a 19. század vidéki konyháiban bárány formájú cserép sütőformák is akadtak.