Pásztorlevelek: Csűry István királyhágómelléki református püspök

A másik történet, mely az előbbi párhuzamosa is lehet, a jeruzsálemi sokadalom viselkedése a bevonuló Messiással való találkozáskor. Mind a két történetnek van egy-egy kérdése. A mennyei kenyérre így kérdeznek: Mi ez? (2Móz. 16,15). A bevonuló Krisztus mellett sokan kihívóan kérdeznek: Ki ez? (Mt. 21,10) A történetek Isten gondoskodásáról szólnak. A pusztában és Jeruzsálemben Isten irgalmából érkező életet adó kenyér van jelen. A vándorlás ingyenkenyere és az örök életre tápláló kenyér. Ezek ajándékként érkeznek a siránkozó és mindig elégedetlen emberekhez, akik kérdéseikkel lelepleződnek. A halál torkában sem tud az ember alázatosabban viszonyulni a meg nem érdemelt kegyelem forrásához. Köszönet helyett kérdeznek. Mi ez? Szemrehányóan nézegetik a mennyei eledelt, amelyért le kell hajolniuk, ráadásul csak egyetlen napig lehet fogyasztani. Mi ez, az elvárások, a követelések, a képzelt érdemek jutalmaként!? Hol van már az öröm, amit éreztek a fáraó hatalma alóli szabaduláskor, hol van a hála az idegenben eltöltött rabszolgaság végéért? A jeruzsálemiek egyenesen a megalázás lenézésével vagy lenéző megalázással tekintenek a bevonuló Krisztus Jézusra, aki éppen most bizonyítja, hogy nem álpróféta és nem földi király, hanem Isten egyszülött Fia. Ki ez, aki nem holmi királyok közül való, aki nem kényszeríti térdre a hódolókat!? A hitetlenek máig így kérdeznek: mi az, amit nem mi hoztunk létre; ki az, aki beleszólhatna az életünkbe? Az ilyen magatartásnak keserű gyümölcse az egyéni élet boldogtalansága, a legbensőségesebb kapcsolatok felbomlása, a társadalom belső feszültsége vagy a nemzet megújhodásának késlekedése. Ettől fájdalmasabb, amikor a hívő ember is hasonlóan kérdez, vagy ilyen szellemben cselekszik. Ott, ahol kétségbe vonják, hogy mennyei kenyerünk van, vagy hogy Krisztus a mindenható, ott kiürülnek a templomok, elmenekülnek az emberek, nem születnek örökösök. Ott, ahol nincs köszönet a mindennapi és az örök élet kenyeréért, ott felveri a gyom és a gaz az örökíthetőt, amit később mások kéjes örömmel elbirtokolnak. A jeruzsálemi bevonulást követő első hely a templom, ahová Krisztus megérkezett. Máté így emlékeztet erre: „kiűzi mindazokat (...), akik latrok barlangjává tették (a templomot)” (Mt. 21,12). Így folytatja: „vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket”. (Mt. 21,14). Az, Aki fel fog támadni, hadat üzent nyomornak, betegségnek és halálnak. Imádkozzunk valamennyien egymásért és másokért, hogy húsvétunk kérdéseinken túl a bizonyosság legyen, mi a feltámadt Jézus Krisztusnak örökösei vagyunk.

Áldott húsvéti ünnepeket kíván testvéri szeretettel Csűry István püspök