A kérdések az életelégedettségre, az alvás minőségére, a gyermekgondozásra, a fizikai és érzelmi egészségre, a jólétre, a munkára, a szabadidőre és az időbeosztásra vonatkoztak. A kutatók következő lépése az volt, hogy kiszámították az egyes hatások fizikai egészségre, jóllétre és termelékenységre gyakorolt átlagos költségeit, hogy pénzbeli értéket rendelhessenek hozzájuk.

„Azzal, hogy tavasszal egy órával előrébb állítjuk az órákat, csökken az egyének rendelkezésére álló idő. Káros hatásokat találtunk az alvásra és a fizikai egészségre, valamint a mentális egészségre nézve, fáradtságérzetet, a stresszt, időhiányt okoz. A probléma itt az, hogy az egyének valódi veszteséget szenvednek el, amikor hirtelen csökken az idő a napi rutinjukban. A nyári időszámításra való átállás mellékhatásai jelentősek” – idézte a professzor következtetését az Adevărul.ro portál.

A tavaszi átállást követő napokban például megnő a szívroham valószínűsége, a kórházi kezelések száma összességében véve emelkedik ilyenkor, és többen fordulnak egyébként is orvoshoz. Összességében azt is megállapították, hogy a vizsgálatban résztvevők az óraátállítást követő napokban nagyobb valószínűséggel érezték magukat levertnek és kevésbé energikusnak.

A jólét tekintetében a tanulmány szerint a nyári időszámításra történő átállás növeli az emberek időhiányérzetét, és a válaszadók nagyobb valószínűséggel mondták azt is, hogy az átállást követő napon „alig birkóznak meg a feladatokkal”.

korábban írtuk

Nem spórolunk sok energiát az óraátállítással, összehangolt uniós lépések kellenek megszüntetéséhez

Hétvégén Romániában is áttérünk a téli időszámításra. Az utóbbi években több olyan EU-s szintű törekvés volt, amely az egységes időszámítást szorgalmazta.

Ahogy Costa-i-Font megjegyzi, „megfigyeltük, hogy a ledolgozott órák száma körülbelül 40 perccel nő az átállást követő hónapokban, miközben a munkakezdés időpontja nem változik. Ez arra utal, hogy a válaszadók legalább egy órával kevesebbet alszanak az első napon, és ennek következtében az egyéni termelékenységük is csökken”.

Az átmenet pedig nem csak az első napon érezteti hatását, hanem legalább hat napon át gyengébb lehet a teljesítmény, mint az óraátállítást megelőző napokban.

„Kiszámítottuk az egyes hatások költségeit, és összevetettük őket a nyári időszámítás ismert előnyeivel. Költség-haszon elemzésünk azt mutatja, hogy a nyári időszámítás megszüntetése évente egy főre esően mintegy 754 eurós jövedelemnövekedéssel egyenértékű társadalmi nyereséggel járna”.

Érdekes módon a kutatások amúgy azt mutatják, hogy az őszi óraátállításnak vannak előnyei, ám ezek nem bizonyulnak elég erősnek ahhoz, hogy legyőzzék a tavaszi negatívumokat. Így a nyári időszámítás megszüntetésével évente egy főre vetítve 754 eurót lehetne megtakarítani, annak ellenére, hogy az őszi 25 órás nappal kapcsolatban az egészségre és a jólétre gyakorolt előnyökről is említést tettek.

Mint részletezte, az országoknak meg kell határozniuk egy egységes időt, választaniuk kell a téli vagy a nyári időszámítás között, és el kell dönteniük, hogyan kezelik az időt a szomszédos országokkal és a kereskedelmi partnerekkel. Az Európai Unió például reméli, hogy sikerül megoldást találnia arra, hogy a tagállamok megválaszthassák a saját idejüket anélkül, hogy a kontinensen időzónák sokaságát hoznák létre – ami egyáltalán nem elrugaszkodott aggodalom, ugyanis nagyon megoszlik egyes országok álláspontja, hogy a téli vagy a nyári időszámítást szeretnék megtartani.

A tavaszi óraátállítással kapcsolatban viszont Costa-i-Font professzor fő üzenete egyértelmű: „egyénileg és társadalmilag is sokba kerül nekünk, ha évente kétszer átállítjuk az órát. Remélem, hogy a jövőben a politikai döntéshozók nagyobb figyelmet fordítanak majd az emberi egészségre és jólétre gyakorolt hatásra, amelyek – mint a nyári időszámítás esetében láttuk – gyakran gazdasági költséget is jelentenek”.

korábban írtuk

Még sokáig érvényben marad az óraátállítás: az uniós tagállamok nem tudtak megállapodni a téli-nyári időszámítást illetően

Továbbra is marad a nyári-téli időszámítás az uniós országokban. Noha egyetértés van abban, hogy az évente kétszeri óraátállítás megterheli a szervezetet, és gazdasági előnye sincs, az Európai Unió tagállamai nem jutottak közös nevezőre az ügyben.