Még nem tért magához a romániai ipar: a pandémia előtti szintet sem éri el a termelés, fejleszteni kellene

Románia az egyetlen ország Közép-Kelet-Európában, ahol az ipar még nem kapaszkodott vissza a világjárvány előtti szintre. Az Erste Group Research elemzése szerint az ipari termelés a térség valamennyi államában elérte vagy akár meg is haladta a pandémia előtti utolsó negyedév szintjét, kivéve Romániát, ahol az idei májusi mutatók szerint a 2019-es év utolsó negyedének szintje alá süllyedt az ipari termelés, és júniusig sem sikerült feltornázni a lemaradást. A legalacsonyabb, 4,5 százalékos növekedést Szerbiában mérték, de ott már tavaly tetten érhető volt a pozitív trend, Horvátországban pedig 8,2 százalékos volt az éves növekedés. A régió többi országában – Magyarországon, Lengyelországban és Szlovéniában – már két számjegyű volt a növekedés, mindenütt meghaladta a 18 százalékot.

Romániában júniusban 12,5 százalékos volt az éves növekedés, tehát a tavalyhoz képest emelkedett a termelés, viszont a második negyedévben negyedéves összevetésben 0,7 százalékos csökkenés volt észlelhető, és az ország nem érte el a 2019-es esztendő szintjét.

Bende Sándor, a bukaresti képviselőház ipari bizottságának elnöke szerint aggodalomra ad okot, hogy az ipari termelés nem érte el a világjárvány előtti szintet, viszont a valós probléma az, hogy akkor is nagyon rosszul állt. Az RMDSZ-es honatya a Krónikának elmondta, már az energiafogyasztás alapján releváns következtetéseket lehet levonni arra vonatkozóan, milyen szinten áll az ipari termelés Romániában. Hétköznapokon az országban 7–7,5 gigawatt az villamosenergia-fogyasztás, ami hétvégenként mindössze 1–1,2 gigawattal csökken. A háztartási fogyasztás, a kereskedelem a hétvégi napokon is pörög, tehát a csökkenés az ipari fogyasztás mértékét mutatja.

– mutatott rá az RMDSZ-es honatya. Másik beszédes mutató a folyó fizetési mérleg hiánya, ami szintén azt mutatja, milyen keveset exportál az ország, és jelzi, hogy mekkora hiányosságok vannak az ipari termelés terén.

A romániai ipar zászlóvivőjének a Dacia- és a Ford-gépkocsigyárak számítanak, ezek működése nagymértékben meghatározza az ágazatra vonatkozó mutatókat.

Bende Sándor felhívta a figyelmet, hogy ez a két üzem tavaly a világjárvány ellenére sem függesztette fel a tevékenységét, idén viszont már változott a helyzet.

A Dacia mioveni-i üzeme több alkalommal is leállt két-két hétre, ezeket összeadva másfél-két hónapig nem dolgozott, és ez az össztermelésben visszaesést jelent. A Ford craiovai gyáránál szintén voltak leállások, és az egyik váltást teljesen kiiktatták. Mindennek a hátterében a Kínából behozott elektronikai egységek, alkatrészek hiánya, az úgynevezett félvezetők világszintű krízise áll.

– állapította meg a szakpolitikus.

Miközben változtatni kellene azon, hogy évek óta gondot jelent az ipari termelés alacsony szintje, az országban nem adottak az alapfeltételek az ágazat fejlesztésére. Szakértők szerint Románia mindaddig nem lesz vonzó a befektetők számára, amíg nem épül ki a megfelelő szállítási, energetikai infrastruktúra, és nem biztosított a kellő humánerőforrás. Az ipar számára ugyanis létfontosságú, hogy a nyersanyag beszállítása zökkenőmentesen történjen, majd a legyártott terméket gyorsan és olcsón tudják eljuttatni a megrendelőhöz.

Bende Sándor úgy véli, Romániában elsősorban a szállítási infrastruktúrát kellene kiépíteni, mivel a vasúti és a szárazföldi szállítás terén egyaránt óriási hiányosságok érhetők tetten. A vasúti szállítás az áru és a személyszállítás terén is jóformán használhatatlan, a romániai átlagsebesség négyszer-ötször kisebb az európai átlaghoz képest.

„Megengedhetetlen, hogy előfordulnak olyan esetek, amikor a Konstancától Aradig vezető utat 29 óra alatt, de például a Maroshévíz és Marosvásárhely közötti száz kilométeres távot is négy és fél óra alatt teszi meg a vonat. Miközben egy kerékpár is eléri a 23–24 kilométer/órás sebességet, tehát biciklivel elméletileg fél órával gyorsabban meg lehet érkezni, mint vonattal. A szárazföldi infrastruktúra fejlesztése szintén kulcsfontosságú az ipar szempontjából, autópályákat, gyorsforgalmi utakat kell építeni, a meglevő utakat felgyorsítani legalább az emelkedőkön egy harmadik sávval.

– sorolta a hiányosságokat a parlamenti képviselő. Az RMDSZ politikusa szerint a közlekedési rendőrség a büntetésekre, nem pedig a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, ez egyértelműen látszott, amikor a Fekete-tenger felé vezető autópályán a köd miatt láncbaleset történt, a rendőrök kiérkeztek a helyszínre és megbírságolták a balesetezőket, holott még azelőtt ki kellett volna érkezzenek, hogy a balesetveszélyes időjárási körülményekre figyelmeztessék a gépkocsivezetőket.

További hátrány az energetikai infrastruktúra hiánya, egy induló vállalkozásnak hónapokat kell várnia, amíg rá tud csatlakozni az elektromos hálózatra, az ipari termelés esetén ennek a bonyodalmai hatványozódnak.

Románia számos térségében ki sem épült a földgázhálózat, holott enélkül az iparnak esélye nincs a fejlődésre. Miközben a bukaresti kormány – amelynek része az RMDSZ is – az infrastruktúra biztosítására törekszik, Bende Sándor szerint ez még mindig nem lesz elegendő ahhoz, hogy az ipar gyökeret verjen, hiszen a munkaerőhiányt is orvosolni kellene, elvégre épülhetnek gyárak, ha nincs kivel dolgozni. „A munkaerőpiac hiányos, a fiatalok külföldön próbálnak szerencsét. A szakoktatás elsorvasztása rányomja a bélyegét a piacra. Valamikor Románia a jó szakembereiről volt híres, mára viszont kifogyott belőlük” – húzta alá a képviselő. Meglátása szerint ilyen körülmények között csoda, hogy legalább ennyi ipara is van Romániának, ugyanakkor érvényesül a dominóhatás: gyenge az ipar, gyenge a gazdaság, kevés a fejlesztés, nem növekszik az ország vonzereje a befektetők előtt.