Erdélyben is átértékelődik a parkgondozás – a régió egyik legszebb szabadidő-oázisa a nagykárolyi kastélypark

Észak-Erdély egyik legszebb parkjába látogathat el, aki meg szeretné tekinteni a 2011–2013 között eredeti szépségében felújított Károlyi-kastélyt Nagykárolyban.

A 11 hektáron fekvő kastélykert 1400 növény otthona – közöttük számos olyan növényi ritkaság is található itt, amiért nemcsak az országból, hanem külföldről is ellátogatnak botanikusok és biológusok a partiumi kisvárosba –, a dendrológiai park „felújítása” és nagy sikere azt is jelzi, hogy Erdélyben mekkora az igény az ilyen fajta zöldövezetekre.

A sikertörténetté vált nagykárolyi kastély parkja adta az ötletet a Szatmár megyei város önkormányzatának, hogy

újabb, mintegy háromhektáros szabadidőparkot hozzon létre

a Regionális Operatív Program keretében megpályázható, 12 millió lejes beruházással a Somos városrészben, ebből a polgármesteri hivatal önrésze mindössze 2 százalék.

Vénig Zoltán agronómusnak, a park gondnokának a keze alatt alakult ki a 11 hektáros zöldövezet mai arculata. Munkáját biológus, botanikus, tájsebész és más alkalmazottak is segítik. A szakember szerint az utóbbi években egyre inkább átértékelődik a parkgondozás: különböző tudományágak szakembereinek közös munkája révén születik meg az a természetes környezet, ahol egyre több ember tölti szabadidejét, és kapcsolódik ki.

A Károlyi főurak ősei Mátyás király engedélyével építhették fel a mai kastély elődjét, egy kőházat 1482-ben, amely több átépítés és átalakítás során a 19. század vége óta őrzi mai formáját, amikor

a jeles építész, Ybl Miklós tervei alapján alakult ki végleges arculata.

Ezt újította fel eredeti szépségében a nagykárolyi önkormányzat pályázati pénzekből. Évente mintegy negyvenezer látogató fordul meg a kastélyban, Vénig Zoltán szerint azonban a parkban sokkal többen: a három kilométernyi, madárcsicsergéstől és ódon fáktól övezett, kövezett sétány ideális hely pihenésre és hosszú sétákra. A park gondnoka eleve arra törekedett, hogy minél többet megőrizzenek a parkerdő természetes szépségéből.

– magyarázza a parkgondnok munkájának fő ismérvét a szakember.

Erről amúgy a szakmában is viták folynak, hiszen a francia iskola ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Aki ellátogat például a versailles-i kastély világhírű parkjába, az a centire kimért fasorok katonás rendjét látja, ahol az ember már-már a végsőkig beavatkozott a természet rendjébe. Vénig szerint az erdélyi történelmi családok kastélyainak kertje sokkal jobban belesimult a tájba, a természetes környezetbe. Örvendetesnek tartja, hogy ez az irány a mostani felújítások időszakában is megmaradt, a szakemberek többsége követendőnek tartja.

Az 1979-ben agronómusi diplomát szerzett Vénig Zoltán három évtizedig dolgozott nagyüzemi mezőgazdászként, a rendszerváltás után pedig a környékbeli gazdák társulásával létrejött egyik ezerhektáros farmot vezette sikeresen, mígnem a helyi magyar polgármester ajánlotta fel számára az önkormányzat tulajdonába került kastélypark gondnoki teendőit. A korábbi munkájától eltérő feladatokkal hamar megbarátkozott elsősorban azért, mert annak idején az egyetemen igen alapos volt a botanikai oktatás, így csak elő kellett bányászni a mintegy 1400, szabadban élő parki növény nevét, tulajdonságait és szükségleteit. Ma már erre külön egyetemi szakok jöttek létre a romániai mezőgazdasági felsőoktatásban is, ami jelzi a parkrendezés iránti növekvő igényt és szaktudást, hiszen egyre több önkormányzat szeretne nyitni a természet irányába. Vénig szerint azonban nincs könnyű dolga a szakembernek, mert a kívülállók mindig árgus szemekkel figyelik, mi történik a parkokban.

Nemrég hatalmas cirkusz kísérte Nagykárolyban több öreg fa kivágását. Politikai vonalon is megtámadták, holott

jól megalapozott szakmai döntések alapján vágatott ki néhány nagyon öreg és a látogatókra veszélyt jelentő, kiszáradó fát.

„Ezt a műveletet időben egyeztetjük az erdészeti igazgatóság képviselőivel. Összeállítjuk a fa kivágásához szükséges szakmai dokumentációt, az erdészet ezt jóváhagyja, és csak ezután jöhet a láncfűrészes ember. A természetért aggódó civileknek meg kell érteniük, hogy a parkokban szükséges faritkításokat, vágásokat szakmai döntések előzik meg” – magyarázza a szakember, aki a fát az ember életéhez hasonlítja: megszületik, él, megöregszik és meghal. A fák esetében is van egy olyan kor, amikor már nem lehet többé életben tartani őket. A nagykárolyi park mai legidősebb fáját 1810-ben ültették – ennek átmérője 6 méter –, de van több százéves vagy ennél idősebb platánfa is. Amíg a fák életképesek, gondozzák, védik őket. Közben folyamatosan ültetnek csemetéket a kiesők, kiszáradók helyébe.

Az újjászülető erdélyi kastélyparkok látogatottsága évről évre nő.

Nemcsak turisták, hanem szakemberek is felkeresik őket.

A partiumi városba rendszeresen ellátogatnak tapasztalatcserére hazai és külföldi botanikusok, tájsebészek és biológusok. Legutóbb ősszel járt náluk egy nagyobb küldöttség Kárpátokon túli városokból, zömében fiatal szakemberek, akik ezen a területen szeretnének szakmai jövőt építeni maguknak. Vénig szerint egyre több polgármesteri hivatal szeretne befektetni parkokba, zöldövezetekbe, hiszen a tömbházépítkezések káoszában most döbbennek rá, hogy egyre több az ingatlan, és egyre kevesebb a park. Ezt ellensúlyozandó, sok önkormányzat pályázik új parkokra, a nagykárolyi oázis ugyanakkor követendő szakmai fogódzót jelent a most születő új városi erdős területek számára is.