Orbán Magda, a kibédi búzakoszorú készítője
Fotó: Haáz Vince
Valamivel aratás előtt vágják le a búzát, amiből a koszorút készítik, az Úr kenyerének a jelképét, illetve a magyar Szent Korona szimbólumát. Kibéden helyi szokás szerint nem minden évben, hanem az új egyházgondnok megválasztásakor cserélik ki a koszorút. Orbán Magda keze munkáját dicséri a most látható búzakoszorú, amely már a nyolcadik, amit a kibédi templomnak készített.
2022. szeptember 04., 08:542022. szeptember 04., 08:54
Az Úr asztala felett látható a búzakoszorú a kibédi református templomban. Sipos-Vizaknai Balázs lelkipásztor elmondta, hagyományőrző gyülekezet a kibédi, amelynek életében fontos esemény, amikor új búzakoszorút állítanak.
„Bár nincsenek festmények, szobrok a református templomokban, jelképek léteznek, például a tornyon a csillag vagy a szószéken a pelikán, és ilyen jelkép a búzakoszorú is, amely a búzát szimbolizálja, amelyből a kenyér készül, a kenyeret, amely Krisztus megtöretett testének a jegye. Ugyanakkor a magyar Szent Koronát is” – magyarázza a lelkipásztor.
Orbán Magda szerint már ideje volna kicserélni a koszorút
Fotó: Haáz Vince
A mostani búzakoszorú a kibédi templomban öt évvel ezelőtt készült. Készítője Orbán Magda, aki szívesen beszél erről a nemes feladatról: „Megvan az ideje annak, hogy mikor kell a koszorúhoz való búzát levágni. Nem aratáskor, hanem valamivel előtte, amikor már nem zöld a szára, hanem sárga, de még nem száradt meg, és jól lehet fonni. Ha megvárjuk, hogy megszáradjon, már nehéz fonni, kiperegnének a szemek is belőle.
– magyarázza Magda néni, aki azt is elárulja, hogy még szülőfalujában, Vajdaszentiványon tanulta el a koszorúkészítést 15 évesen: „Vajdaszentiványi leány voltam, és éppen konfirmálásra készültünk, amikor azt mondta a tiszteletes asszony, hogy Magda, gyere te is, mert látom, hogy jól járnak az ujjaid, ketten-hárman megkössük, aztán még hasznát is veheted majd egyszer, ha megtanulod, hogy kell fonni a koszorút! Úgy látszik, tetszett neki, ahogy forgattam az ujjaimat. Aztán megcsináltuk ketten, de ott nem búza volt, hanem az útifű, ami sokkal erősebb, keményebb a búzánál. Aztán férjhez jöttem ide, Kibédre, itt vagyok már rég, és mikor megkértek, megkötöttem, azóta már ez a nyolcadik. De ahogy nézem, ideje volna kicserélni” – magyarázta, miközben körbejárta az Úr asztalát és úgy vizsgálgatta a búzakoszorúját.
Magda és Jula néni
Fotó: Haáz Vince
A búzakoszorú készítésének szokása nagy valószínűség szerint a reformációt követően alakulhatott ki. Minden évben az új búzából készítették, az új kenyeret jelképezte, az életet – válaszolta érdeklődésünkre Barabás László néprajzkutató, aki azt is elmondta, nincs arra szabály, hogy milyen időközönként készítsenek a templomokba búzakoszorút, arról minden egyházközség maga dönt.
Már ahol még őrzik ezt a hagyományt, hiszen sok helyen kiment szokásból a templomi felújításokkal párhuzamosan. Szerencsére még elég sok helyen, református és unitárius templomokban, ragaszkodnak ehhez a hagyományhoz, amely a közösség összetartozását, az élet örökkévalóságát is szimbolizálja.
Fotó: Haáz Vince
A szászvárosi református templomban még most is látható, kisebb a kibédinél, de szép az is. A lánya komfirmálására készült. Arra a kérdésre, hogy honnan van a búza, kitől kérik, ki adja, elmondta, rendszerint megkérnek egy megbízható, templomba járó gazdát, vágjon a búzájából.
Ezt a kérést mindenki szívesen teljesíti. Aztán összeülnek az asszonyok, lányok, és segítenek, közös munkával elkészítik a koszorút. Legutóbb, öt éve is annyian összegyültek, hogy mindenki csinált egy-egy csokrot, nagyon szépet, amelyeket majd Magda néni szépen koszorúba kötött. Mert nem mindegy az sem, hogyan kötik össze, „szépen kell kötni, nem úgy, hogy a kalász nyúljon lefelé, a szép csokrot meg kell jó erősen szorítani, azután odakötni a kávához.
Fotó: Haáz Vince
– magyarázta, hozzátéve, hogy minden új koszorúhoz új keret kell, amelyet vasból kell hegesztetni. „Három jó nap kell, mire elkészül. Pontosan kell csinálni, de meg lehet tanulni. Én mutatom is, csinálom is, aki akarja, az megtanulja. A pontosságra kell figyelni, arra, hogy szép legyen” – hangsúlyozza Orbán Magda, aki Kibédre érkezésekor már búzakoszorút talált a templomban.
A szomszédságában lakik a 96 éves Jula néni, aki arról mesél, hogy mindig is volt a kibédi templomban búzakoszorú, egykor az ő férje is volt egyházi gondnok, neki is készült koszorú. Arra már nem emlékszik, hogy régebben, Magda néni előtt ki készítette, csak arra, hogy mindig is volt a templomban búzakoszorú. „Itt mindig szokás volt, ez egy ősrégi hagyomány” – teszi hozzá.
Fotó: Haáz Vince
A kibédi templomot ottjártunkkor nekünk Prázsmári Krisztina kántor mutatta be. Az épület alapjait a 16. század közepén rakták le, majd egy századdal később felújították. A kurucok 1709-ben felégették, egy év múlva pedig, 1710-ben felújították az egész templomot, majd 1781–1782-ben bővítették és megmagasították a tornyot. Végül mai, végleges formáját 1820–1826 között nyerte el. A szószékkoronát 1761-ben készítették, az orgonát annak építője, Bodor Péter, 1847-ben.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Hit-Vallás mellékletében látott napvilágot augusztus 29-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!