Hét, hallgatáslakat őrizték a cukrásztudorok a Figaro titkát
Fotó: Erdély Bálint Előd
Első hallásra belopta magát a szívembe az a kortárs sütimese, amit a Figaro-szelet receptjéről a székelyudvarhelyi Băcescu Piroskától hallottam. Ki hinné, hogy alig harminc éve még a cukrásztársak előtt is titokban tartották a vezetők a recepturát? Ritkán, akkor is rejtekben, szigorúan rendelésre sütötték ezt a finomságot. Kiknek? Azoknak, akik meg tudták adni az árát, vagy akik Figaroval akartak ágálni cimboráiknak, beosztottjainak. Mint a rafinált, furfangos, ismerőit megnevettető sevillai borbély, Figaro, pontosan olyan a nevét viselő sütemény: linzeres, ízes, könnyed, roppanós.
2020. május 13., 18:382020. május 13., 18:38
Csak a ’89-es változások után tanulhatta el Piroska ennek a sütinek tudományát. Előtte ritka is és drága is volt a Figaro-szelet elkészítése. Ma akár minden nap is megsüthető. Hogy mi is eltanulhattuk, sőt tovább is adhatjuk, annak tudható be, hogy a szükségállapot utáni újraindulás előtt már dolgoznak a Frieske Pan cukrászlaborban, de most jobban ráérnek titkaikat megosztani, mint korábban.
Hogy megválaszolhassuk a fenti kérdést, vissza kell térnünk gondolatban a fejadagos ’80-as évek végére. Ugye nem szívesen emlékszik, kedves Olvasó arra, hogy mit kaptunk havonta? (És főleg mit nem.) Álljon itt a rövid felsorolás: fél vagy jó esetben egy kiló lisztet, ugyanennyi cukrot, fél csomag, azaz tíz deka vajat és öt tojást.
Na, mármost, ha ezt a süteményt meg akartuk volna akkoriban otthon sütni, a vajadag miatt négytagú családban kellett volna élnünk, és abban a hónapban senkinek nem juthatott tojásrántotta. Megérte volna? Bizony nem. Most, amikor a hozzávalók nem hiánycikkek, és reméljük, nem tér vissza az adagvilág, érdemes megkóstolni a Figaro-szeletet!
Felmelegített baracklekvár alapozza meg a diós borítást
Fotó: Erdély Bálint Előd
Figarós
Milyen ez a sütemény? Piroska nevetve mondta: figarós! Linzertészta és habos diópaplan a lekvárrétegen. Kissé borzasra sül. Aki szereti ropogtatni a pörkölt diót a vastag, de elomló linzerfalaton, annak az élmény maga az édességmennyország!
Hozzávalók a linzertésztához: 75 dkg liszt, 37 dkg vaj, 18 dkg porcukor, 3 tojás sárgája, egy csipet vanillin, két citrom lereszelt héja.
Továbbá: 12 tojásfehérje, 50 dkg cukor, 50 dkg darabosra tört, megpörkölt dióbél, 10 dkg liszt és baracklekvár.
Fél órai pihentetés után kerül a sütőbe
Fotó: Erdély Bálint Előd
Elkészítés: a lisztet megszitáljuk, a fagyos vajat kisebb darabokra szeljük, rászitáljuk a porcukrot. A tojássárgával, citromhéj reszelékkel, vanillinnel, gyors, könnyed mozdulatokkal összedolgozzuk, cipót formálunk belőle, folpackban fél óráig hűvös helyen pihentetjük, majd a tepsi nagyságúra nyújtjuk. Félkészre sütjük. Ha van időnk, egy éjszakára állni hagyjuk, ha sietősek vagyunk, folytatjuk a műveletsort. A felmelegített baracklekvárral beborítjuk a tésztaalapot. Felverjük a tojásfehérjét a cukorral, amikor kemény, gőz felett tovább verjük, hogy langyosra melegedjék. Végül hozzáadjuk a pörkölt diót és a lisztet. Ráöntjük a linzeralapra, és fél órát pihentetjük. Aztán 180 fokos sütőben készre sütjük.
Miután kihűl, kis téglalapokra szabjuk, és tálaljuk. A tojáshabos, illatos pörkölt diós, „kalapos” sütemény kelleti magát, mint névadója.
Tessék megkóstolni!
Fotó: Erdély Bálint Előd
Figaro jobbra, Figaro balra...
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais 1775-ben, illetve 1778-ban írt vígjátékainak – A sevillai borbélynak és a Figaro házasságának – hőse. Nevét világszerte ismertté tette a darabok végén a nézőtéri nevetés, no meg a történetek alapján írt Mozart-, illetve Rossini-opera.
Figaro márkanévvel nagyon finom édességeket, csokoládékat, bonbonokat, pralinékat, szaloncukrot, ünnepi csokoládéfigurákat, csokis kekszet készít Pozsonyban az 1896-ban alapított német Stollwerck utódja.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot május 13-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!