Márton Enikő folytatni szeretné a hagyományokat, azt, hogy a 2022-es téli olimpián is legyen székelyföldi versenyző női biatlonban
Fotó: Pinti Attila
Kiváló eredményt ért el a csíki biatlon. Márton Enikő, a Csíkszeredai Sportklub versenyzője ezüstérmet nyert az ifjúságiak között Csehországban, a sírolleres világbajnokságon. A karrierje eddigi legjobb eredményét elérő sportolóval beszélgettünk.
2021. szeptember 14., 15:572021. szeptember 14., 15:57
Versenyről versenyre jobban teljesítve a csíkszeredai Márton Enikő ezüstérmet szerzett augusztus végén a csehországi Nové Město na Moravěban megrendezett nyári biatlon-világbajnokság üldöző próbáján.
Márton Enikő a Borbáth István Ágoston által alapított és Márton Simon irányítása alatt a csúcsra jutó csíki biatloniskola legújabb érmese világversenyen. Az utóbbi 30 évben Xántus Bíborka, Tófalvi Éva, Buzás Dorottya és Márton Enikő nyert érmet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (CIO), illetve a Nemzetközi Biatlonszövetség (IBU) égisze alatt rendezett világversenyeken.
Nyári biatlonban a sportolók sírolleren futnak, a téli biatlonhoz hasonlóan fegyverrel a hátukon, és közben a próbától függően kettő vagy négy alkalommal betérnek a lőtérre.
– Hosszú volt az út a világbajnokság dobogójáig. Mikor és hol ismerkedett meg a biatlonnal?
– Pontosan emlékszem: 2012. november 7-én kerültem kapcsolatba a biatlonnal. A csíkszeredai József Attila Általános Iskola diákja voltam, és testnevelő tanárom, Fekete Gyula ajánlotta, hogy mivel jó adottságaim vannak, próbáljam ki a biatlont. Ő indított el erre az útra, ő beszélt az érdekemben, ő mondta, hogy kár lenne a tehetséget elpazarolni, a biatlonban többet tudnék elérni.
A biatlont megelőzőn kisgyerekként tájfutó voltam a Tanulók Klubjánál, ahol Birta Melánia volt az edzőm.
Az első biatlonedzéseket görsível, sírollerrel kezdtem, a büntetőkörön ismerkedtem az új sporteszközzel, az első edzőm Márton Szilárd, akivel azóta is együtt dolgozunk. Légpuskával kezdtük az első edzéseket, egy évet légpuskáztam, aztán már áttértünk a nagy fegyverre. Nagyon érdekes volt a lövészet. Óriási élmény volt, hogy lányként fegyvert használhattam, lőhettem. Szeretek lőni. Nagyon fontos a lövészet, hiszen minden egyes lövőhiba plusz futást jelent, a le nem lőtt korongért büntetőkörök, illetve büntetőpercek járnak.
Fotó: Pinti Attila
– Mennyi befektetett munka van benne ebben az ezüstéremben?
– Kilenc éve biatlonozom, kilenc évet dolgoztam a vb-ezüstéremért, úgy érzem, hogy a kilenc év munka megkoronázása az ezüstérem. Voltak mélypontjaim, de mindig sikerült felállnom.
Úgy érzem, jó csapat van mögöttem.
– Csehországban az üldözőben szerzett vb-ezüstöt egy sprintben elért negyedik hely előzte meg. Három tized másodpercen, egy méteren múlott a sprintpróbán a bronzérem. Hogyan dolgozta fel a negyedik helyet?
– Akkor nagyon örültem a negyedik helynek, mert nem tudtam, hogy mennyire vagyok a harmadik helytől.
Az üldözőre azonban összeszedtem magam, mindent beleadtam, de arra is vigyáztam, hogy bármennyire nagy az akarás, a lövést ne siessem el, ne izguljak el semmit. Tartottam a ritmust a többiekkel. Úgy érzem, tökéletes versenyt teljesítettem, negyedik helyről indulva második lettem.
Fotó: Pinti Attila
– A Márton név hallatán az újságírótól többször többen megkérdezik, hogy rokon-e Márton Simonnal, a székelyföldi biatlonsport legeredményesebb edzőjével?
– Nem vagyunk rokonok, viszont Márton tanár úrnak és nekem is farkaslakiak a gyökereim. Márton Simon Farkaslakán született, és az én édesanyám is farkaslaki, de csak névrokonok vagyunk. Az edzőm, Márton Szilárd a tanár úrnak a fia.
– Vége a nyári szezonnak, következik a téli. Hat hónap múlva téli olimpiát rendeznek Kínában. Milyen esélyek vannak a kijutásra?
– Az olimpiára való kijutás, az olimpiai kvalifikáció a következő célom. Lesz egy rövid pihenő, majd kezdődik újra a munka.
Márton Enikő a hasonló korú csapattársaitól eltérőn később kezdett el biatlonozni, de érdekesség, hogy a kilenc évvel ezelőtti sportiskolás csapatból már csak ő sportol magas szinten. „A tájfutóktól jött át hozzánk, ezért az elején egy kicsit mindig le volt maradva a lövéssel, negyedik-ötödik volt a csapatban, de rengeteget dolgozott. Ez, a lövés miatti lemaradás őt nagyon motiválta, mondogatta is, hogy ő lesz a legjobb a csapatból. Aztán egyedül maradt, a csapattársak abbahagyták, és ő is többször abba akarta hagyni a sportolást, de aztán meggondolta.
Sokat fejlődött a lövése, volt, amikor a fekvő, volt, amikor az álló pozícióban leadott lövések voltak jobbak, most nagyjából egyforma a teljesítménye fekvőben és állóban is. Mentálisan kellene még fejlődnie, mert ebben a sportágban nagyon fontos a mentális felkészülés. Az edzésen nagyon jól megy a lövés, a versenyen pedig nem mindig, ezen kell sokat javítani. Van javítanivaló a sízési technikán is, de ez nem újdonság, hiszen a világsztárok is mindig, még 30 éves koruk után is javítani szeretnének technikájukon” – nyilatkozta Márton Szilárd.
Fotó: Pinti Attila
Az olimpiára való kijutásról a szakember elmondta, hogy nagyon nehéz kvalifikáció előtt állnak. Az országok közötti rangsorban az első húszból négy-négy sportoló indulhat az olimpián. Románia nincs az első húszban. Helyet kap Kína, a rendező, aki szintén nincs az első húszban, a következő tíz helyért pedig további tizenkét ország sportolói harcolnak. Románia nemrég három orosz sportolót honosított női biatlonban, akik szintén megmérettetnek az olimpián való indulásért. Márton Szilárd szerint tanítványának a legjobbnak kell lennie a romániai sportolók közül, de még akkor sem biztos az olimpiai indulás. „Ahhoz egy kis szerencse is kell” – hangsúlyozta az edző.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sportban látott napvilágot szeptember 7-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!