Székelyföldi példa a romániai sport jövőkép nélküli utánpótlás-nevelésére

Számos sportágban csak egy-egy tiszteletbeli képviselőnk van jelen versenyzőként olimpián” – fakadt ki egy szuszra Jánosi Béla, a Gyergyószentmiklósi Iskolás Sportklub, közismert nevén a Sportiskola – igazgatója.

– mondja Jánosi.

Ez nem olyan, mint a labdarúgás vagy az atlétika, hogy egy pár cipővel, egy rövidnadrágban és egy trikóban a sportoló letud egy szezont. Itt a felvonótól a jégdíjig minden sokba kerül.

Ha összeszámolják, gyerekenként naponta 200 lej fedezné a költségeket, beleértve a jégdíjat, a sífelvonó használatát, az utazást, az elszállásolást, az étkeztetést. Továbbá a felszerelés karbantartását, mert az is komoly összegbe kerül a téli sportágaknál. Mindezt négy hónapos versenyévaddal számítva.

Ehhez képest most majdnem semmit nem tudnak a gyerekekre fordítani. „Nem tudunk egy versenyeztetési tervet készíteni. Hiába küldik le nekünk a központi naptárat, mert nem tudjuk, hogy el tudunk-e menni. A rövidebb kiszállásokat általában úgy oldjuk meg, hogy az iskola autóbuszával megyünk, hogy csak az üzemanyagra kelljen költeni.

Meg kell nézni, hogy így milyen szintű lesz a versenyzés. Az anyuka által felpakolt szendvicset elfogyasztja, fáradtan, izzadtan jön haza. Ez nem egy minőségi fejlődést jelent számukra.” Az igazgató hozzáteszi: jelenleg a jégkorongozók által használt jégidő kifizetésével három hónappal vannak elmaradva.

Szerencsére összetartó a közösség, mindenki odatette magát a munkához, és akár anyagilag is beszálltak a javításokba.

Vannak tehetségek, csak lehetőséget kellene adni nekik

Nagyon sok a tehetséges gyermek ma is, akárcsak a korábbi, sikeresebb időszakokban. Csakhogy ezeknek nem tudnak olyan fejlődési lehetőséget biztosítani, amilyet kellene. Szerencsésebbek a tehetősebb szülők gyermekei, akik fizetni tudják a felkészülés és a versenyek költségeit. Azonban a kevésbé népszerű sportágakban, ahol nagyon sok a munka és kevesebb a verseny, mint például a sífutásban, általában azok szerepelnek, akik már otthonról keményebb munkabírást hoznak magukkal.

Az ő odaadásuk megérdemelné az elismerést és támogatást, az ő fejlődésükhöz kellene megadni a lehetőséget, hiszen elsősorban tőlük lennének várhatók az igazán nagy eredmények – szögezi le Jánosi Béla.

A Sportiskola működteti a Basilides Tibor Sportcsarnokot is, de nemrégiben felmerült, hogy be kell zárniuk, ugyanis nem volt miből fizetni a fenntartási költségeket. A gyergyószentmiklósi önkormányzat hozzájárulása húzta ki őket ebből a bajból.

Pár éve még tervben volt, hogy a Bucsin-tetőn egy sífutó- és biatlonbázist hoz létre a Gyergyói ISK. Ehhez a pályát ki is alakították, de további fejlesztések a jelenlegi helyzetben szóba sem jöhetnek. Sőt tavaly már a szokásos versenyeket sem rendezték itt meg. Pénzhiány miatt.

Érettségi nélkül pedig nehéz érvényesülni, egyetemre jutni pedig lehetetlen. A hivatásszerű sportolás szintén nem egy reálisnak látszó életpálya Romániában. A korábban sikeres sportklubok élettere is leszűkült az országban, azok is anyagi nehézségekkel küzdenek. Aki tehát most fejezi be az iskolát sízőként, annak szinte semmi kilátása nincs a sportban érvényesülni – mutat rá Jánosi.
Így pedig miként lehetne rábeszélni a középiskolás fiatalt, hogy a sportnak áldozza az idejét? – veti fel a kérdést a Gyergyószentmiklósi ISK igazgatója.