Turcsán Tamás Péter
Fotó: Forrás: IT BUSINESS
Sokan a meggazdagodást tűzik ki célul, amikor nekifognak vállalkozni. Ez a legnagyobb hiba, amibe általában beleesnek az emberek – állítja Turcsán Tamás Péter startup-tanácsadó. De akkor hogyan is kell elkezdeni, mi vezethet sikerre? Egyáltalán Erdélyben van lehetőség arra, hogy egy jól működő céget indítsunk? Többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a választ a vele készült beszélgetésben.
2019. október 14., 17:012019. október 14., 17:01
2019. október 14., 17:032019. október 14., 17:03
– Startup-tanácsadóként tevékenykedsz. Mit kell ez alatt érteni?
– Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy nemzetközi fogalom, Amerikában évtizedek óta óriási láz van ebben a startup-történetben. Alapvetően odáig érdemes definiálni a startupokat, hogy egy innovatív vállalkozás, amely globális jelenlétre próbál szert tenni, olyan változást létrehozva, bármilyen iparágban, bármilyen területen, ahol az addig használt megoldásokat teljesen új elemekre cseréli.
Tehát ez egy mulatságosnak tűnő dolog, de nézzük, miről is beszélünk pontosan. Lehet, hogy egy technológia, egy megoldás alapjaiban meg tudja változtatni a történetet.
– De mit kezdjen egy székelyföldi régió vagy kisváros, hogyan viszonyuljon ehhez a területhez? Egyáltalán lehet-e részese ennek a világnak egy székelyudvarhelyi vagy csíkszeredai kisváros?
– Mi évek óta járunk ide, Erdélybe, mikor Székelyudvarhelyre, máskor Tusnádfürdőre, de néha máshová. Én azt gondolom, nincs behatárolva, hogy ki az, aki ki fogja találni a következő Prezit (a Prezi.com egy internetes prezentáció-készítő szoftver – szerk. megj.). Sok éven keresztül a magyar startup-világban nem lehetett mást hallani, csak a Prezit, a Ustream-et, meg a LogMeIn-t, mert ezek voltak azok a vállalkozások Magyarországon, melyek a legelső hullámban nagyon sikeresek lettek.
Megjósolni nem fogom, hogy melyik lesz a következő ország, mely egy nagyon jól menő startupot fog összekovácsolni. Egyébként Romániának van unikornisa, ami a legmenőbb egymilliárd dollár értékelés fölötti startup, de Magyarországon még nincs ilyen.
– Te mentorálsz is ilyen vállalkozásokat, ötleteket. Hogy képzeljük ezt el? Ha például van nekem Székelyföldön egy üzleti ötletem, ami szerintem bejön, de nincs infrastruktúrám, anyagi forrásom stb., akkor hogyan kéne elinduljak, miként kéne kiderítsem, hogy az ötletem jó vagy sem, tudva, hogy tíz startupból egy jön be, vagy talán annyi sem?
– Tegyük hozzá, hogy ez egy városi legenda. Amikor ősszel, télen megírtam a könyvemet, nálam is belekerült, hogy tízből egy. Vajon miért állítjuk ezt? Szerintem még tízből egy sem. Ez a nagy számok törvénye alapján működő történet. A vállalkozás mindig rizikós dolog.
Ráadásul folyamatosan képezzük magunkat, és figyelünk az itteni trendekre is. Pontosan tudjuk, hogy az elmúlt két-három évben hány vállalkozás kapott nagyon-nagyon komoly összegeket, negyvenezer eurókat a különböző startup-programokban. Nem a pénzzel van baj. Mi mentorációnkban nem azt szoktuk mondani, hogy menj el a következő befektetőhöz, és hozzál el százezer eurókat. Ez nem megoldás.
Ma mindent a piac határoz meg. Aki nem piacban gondolkozik, hanem a negyvenezer eurós befektetésben, nem fog eljutni sehová, mert csak a pénzre fog koncentrálni. Ha meg arra összpontosítok, hogyan tudom kiválóan kiszolgálni azokat a felhasználókat, akiket megcéloztam, egy olyan kiváló termékkel, megoldással, amire nekik szükség is van, akkor elég nagy esélyem van, hogy sikeres is lehessek. De a dolognak az a lényege, hogy a vállalkozói attitűdök között nagyon sok olyan van, aki azt mondja, én meg akarok gazdagodni. Ez nem elég egy startuphoz.
– Jellemző Székelyföldre és a ’89 után vállalkozást indító rétegre, hogy a klasszikus értelemben nem üzleti vagy piaci megfontolásból vállalkozott, hanem inkább személyiségének köszönhetően. Ez viszont ma már nem elég…
– Persze. Hát nem volt múltja ennek a történetnek. Mindenkinek fel kellett nőni a rendszerváltás után. Én is ekkor kezdtem el vállalkozni, 29 éve vagyok vállalkozó. Én egy számítógépes lapot, a Pcguru.hu-t alapítottam az egyetemről kilépve. Ez annak idején egy nagyon menő dolog volt, mindenki ismerte, még itt, Erdélyben is. Mi azért vágtunk bele, mert láttunk egy piaci rést. De egyébként őszinte leszek, fogalmunk nem volt, hogyan kell elkezdeni vállalkozni. Kertészeti egyetemre jártam, és ott senki nem tanított engem piacismeretre, marketingre. Meg kellett tanulni.
De az oktatásunknak vannak még bizonyos hiányosságai. Csak egy dolgot említsek, ami minden szinten hiányzik a világon, a mi országainkban meg különösen: egyetemi szinten elvárjuk a hallgatóinktól, hogy képesek legyenek prezentálni, megírni egy tanulmányt, miközben korábban nem tanítottuk meg erre őket. Képzeld el azt, amikor megmondom az egyetemistának, mondja el három percben az ötletét. És dermedten néz rám. Ezt meg hogyan? Amikor három percben nem tudsz mesélni az ötletedről, akkor nem érdemes fél órában sem.
– Egyetértesz azzal, hogy Székelyföld digitális szempontból elmaradott? Nem biztos, hogy ez a jó szó, de nem kis szakadék van a világ és a régiónk között.
– Semmiképp sem mondjuk ezt, hogy elmaradott, mert vannak jó szakemberek. Tény és való, hogy van szakadék, de azt kell mondjam, hogy világhírű szakembereket adunk más országoknak „ajándékba”.
– Hogy gondolod, a vállalkozói szféra öntörvényűen kellene itt tartsa őket, vagy külső hatással lehet megállítani ezt a migrációt?
– Lehetőségekkel kell megállítani a migrációt.
Volt egy barátom, aki elköltözött Londonba, keresett egy rakás pénzt, majd kivitte a családját, és csak akkor döbbent rá, nem elég az a pénz, hogy normális körülmények között megéljenek. Majd hazaköltözött Magyarországra, mert kapott egy lehetőséget, ami ugyan kevesebbet ígért, de a költségei sokkal kisebbek voltak, mint Londonban, ahol a lakást fenn kellett tartani, a gyerekek iskoláztatását megoldani. Ambíciók vannak, mert az ember el akar menni, fel akar fedezni. Ez régen is így volt, mert a mesterré válás útja az elmenetel, de kell arra lehetőséget adni, hogy visszajöjjön és azt mondjuk, itt mi tudunk adni opciókat.
– Beszéltünk a kompetenciahiányról. Megoldás lehet az inkubációs rendszer? Gondolok például az udvarhelyi inkubációs házra, ahol ez az interjú készül.
– Udvarhelyen éveken keresztül probléma volt ennek a hiánya. Került európai uniós pénz, felépítették, és egy ideig itt állt betöltetlenül. Amikor megnyílt, pillanatok alatt megtelt. Ma ez a ház nem csak tégla, fa és vakolat, hanem tudásközpont. Ezek a helyek felvállalják, hogy ilyen módon képesek konferenciákon, különböző rendezvényeken, mint például a Bizniszvitamin, átadni az aktuális tudást. A hasonló rendezvényeken kiváló szakemberek vannak. Ma már nem érvényes az a világban, hogy valamit nem lehet megtanulni, vagy elérhetetlen egy szakember.
Ma már nincs szakadék. Én egy budapesti inkubátorház vezetője vagyok, és hihetetlen kapcsolataim vannak ezáltal. Amikor megírtam a könyvemet, és azt mertem állítani, hogy rálátásom van erre a világra, akkor azt mertem magamban megfogalmazni, nekem van mit mondanom bárkinek. Képzeld el, ez mekkora bátorság, mekkora önbizalom. Mire alapozom? Arra, ha én gondolok egyet, akkor Ausztráliától Új-Zélandig, Amerikától Londonig bármit, bárkitől, bármikor megkérdezhetek, és fognak válaszolni. Mert ma már divat, hogy válaszolunk egymásnak…
Turcsán Tamás Péter startup-tanácsadó, közösségi média szakértő és társadalmi innovátor. A magyar Közgazdasági Társaság Startup Szakosztályának vezetője. A magyarországi startup ökoszisztéma véleményvezére, a magyar startup élet egyik meghatározó szereplője.
Jelenleg innovatív kezdővállalkozásokat segíti kapcsolati tőkéjével, PR-kommunikációval. Startup és mobilos események szervezője. Saját startupok indításával is foglakozik. A közösségi finanszírozás szakértője. Újságíró és blogger. A The Connect East Incubator alapítója, szakmai vezetője. Nevéhez kötődik a Hackathon-in-the-Box ötletverseny sorozat, amely 35+ rendezvényével a legnagyobb magyar tehetségfejlesztő program és a Magyar Tehetségtérkép alapjainak megtervezése. (digitalhungary.hu)
Interjúnk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő oknyomozó, háttérinformációs kiadványában, a Kilátó legfrissebb számában látott napvilágot október 14-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!