Macska-, páva- vagy bagolyszem: régi, jól bevált élesztős süteményrecept diós habbal, meggyszemekkel
A sütemény a félbevágott gyümölcsszemektől lesz igazán mutatós
Fotó: Erdély Bálint Előd
Csak az tudja igazán, aki megtapasztalta, hogy mekkora áldás volt az élelmiszer-fejadagok idején egy olyan sütemény, amihez nem kellett sok hozzávaló, ám a végeredmény bőséget mutatott. Mindössze 15 dkg porcukorral, vállalható mennyiségű liszttel készült a „szem”, ami nem képezett hiányt hó végére a kamratartalékban. A szintén adagra kapott havi fél csomag vajhoz sem kellett hozzányúlni. Könnyen elkészíthető, ünnepélyes, kívánatos desszert következik Nagy Edit „aranytartalékából”, az édesanyja hajdani receptes füzetéből.
Molnár Melinda
2020. október 18., 18:352020. október 18., 18:35
Amikor Edit megkínált a minap macskaszemmel, következetesen bagolyszemet mondtam rá. Aztán kisütöttük, hogy a keskenyebb, kisebb meggyszemekkel készült azonos tekercset a mi falunkban pávaszemnek hívták, Szentkeresztbányán, Edit szülőhelyén macskaszem. Hogy is van ez? Folytattuk a tudakozódást. A Recsenyédi Nagyhomoród panzió szomszédságában lakó asszonyok mindegyikének van receptes füzete, és még a nyolcvanéves néninél is pávaszemként szerepel. Egyetlen süti receptúrájának háttere a maga idejének, fénykorának, egy egész korszaknak a lenyomatát őrzi.
Gyümölcsszem mint alapanyag
Elég, ha csak a sütemény szépségét, savanykás aromáját meghatározó meggyre gondolunk. Régen a falusi kertekben nem hólyagos, nagy szemű spanyolmeggyfák ontották a termést, sokkal inkább cseplesz- vagy cigánymeggy honolt. A szaporának, másutt parasztnak nevezett „fekete” gyümölcs apró szemű volt, nehéz volt kimagozni. Így érthető, hogy a vele készült tekercsek is karcsúbbak lettek.
Emlékszem, mekkora büszkeség volt sütőasszonyi körökben a parányira göngyölt pávaszem sütemény. A karácsonyi tálon, a bőség jeleként, illett nagyobb szeleteket kínálni. Ha túlduzzadt a tekercs, gyermeki fantáziánk különbnél különb becenevekkel illette a kedvenc falatokat. (Csupán ökörszemnek nem neveztük, mert az a tükörtojás becsületes neve volt.)
A habos diónak is meg kell szilárdulnia sülés közben
Fotó: Erdély Bálint Előd
Cök
Kerestem azt az ábrát, amit a pávaszem feltekerését szemléltetendő még édesanyámmal rajzoltunk bele a kosztoskönyvbe. Így bukkantam rá a következő utasításra: három deka élesztőből cököt készítünk. Isten tudja, mikor használtam ezt a szót az élesztő cukrozott tejben történő felfuttatására! Édesanyám gyöngybetűin túl a szó zengése is megörvendeztetett, és a tény: nem cifrázták a régebbi asszonyok a receptleírást, hiszen nem is volt szükségük rá.
Írás közben folytattam a recept hozzávalóinak képzeletbeli faggatását. A finomított cukrot nagyobb becsben tartották a háziasszonyok, mint a diót – ma ez inkább fordítva van. A pávaszem tésztájába nem is tettek belőle. Hasonlóképpen készült a kókusztekercs alapja is. Annyi édesség kerül mindkettőbe, amitől jó keményre verhető a tojáshab – esetenként akár gőz felett.
A tekercs szélessége határozza meg a szelet méretét
Fotó: Erdély Bálint Előd
Ahogy Edit készíti
Hozzávalók két vagy három tekercs tésztához: 35 dkg liszt, 3 tojássárga, 15 dkg margarin felmelegítve, 3 dkg élesztő, 1 dl langyos tej, egy csipet só. A töltelékhez: 350 g magozott meggy. A diós habhoz: 25 dkg darált dió, 15 dkg porcukor, 3 tojásfehérje, egy csomag vaníliás cukor.
Elkészítése: A tejben felfuttatjuk az élesztőt (cököt készítünk). A lisztet alaposan eldolgozzuk a cökkel, hozzáadjuk a tojások sárgáját, az egyéb hozzávalókat, és jól formázhatóvá gyúrjuk.
A tekercsek tervezett vastagságától függően két vagy három részre osztjuk a tésztaalapot, majd alaposan belisztezett gyúródeszkán, esetleg sütőpapíron egyenként kinyújtjuk téglalap alakúra. A kimagozott, alaposan lecsepegtetett meggyszemekből a tészta hosszabb oldalának két szélére egy-egy sort rakunk. Apró mozdulatokkal, óvatosan, egyenletesen, szerre feltekerjük úgy, hogy a közepén maradjon egy ujjnyi sáv a habos diónak. Amihez a három tojásfehérjét kemény habbá verjük a porcukorral. Végül lyukas fakanállal óvatosan beleforgatjuk a darált diót is.
Harmatnyi porcukor sejtelmesebbé teszi a „sütiszemünket”
Fotó: Erdély Bálint Előd
A további tekercsek esetében hasonlóképpen járunk el. Ha több tekercset sütünk egy tepsiben, hagyjunk közöttük elég helyet. 170 fokra előmelegített sütőben 25–30 perc alatt aranysárgára sütjük.
Miután kihűl, éles késsel szeleteljük fel, tálaláskor hintsük meg porcukorral.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot október 14-én.
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ezek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!