Kiváló sportgéneket örökölt: Sofron Istvánnal, az egyik legeredményesebb csíki hokissal beszélgettünk

Sofron István szülei magas szinten sportoltak. Édesanyja, Bakó Edit a felnőtt válogatottságig eljutó sífutó volt, edzője, Borbáth István Ágoston szerint kiváló sportoló. Édesapja, Sofron Árpád az 1980-as évek végén az egyik legtehetségesebb romániai jégkorongozónak számított, majd az 1990-es évek elején Székesfehérvárra igazolt, de játszott a Ferencvárosban is, pályafutását pedig a Győri ETO-nál fejezte be, közel 40 évesen. Sofron Árpád a romániai válogatottnak is több évig meghatározó játékosa volt. Fiát, Sofron Istvánt kérdeztük.

– Gazdag és kiváló jégkorongozói pályafutás áll ön mögött. Sportolói családból származik, bizonyára örökölt szülei adottságaiból, tehetségéből.

– Úgy gondolom, hogy genetikailag nagyon szerencsés vagyok, jó adottságaim vannak, hiszen mindkét szülőm, édesanyám és édesapám is élsportoló volt, méghozzá nagyon magas szinten voltak.

Nagy hálával tartozom neki, kitartó és nagyon szívós sportoló volt, mesélték a családi barátok, de sokan most is megemlítik, hogy anya milyen jó sportoló volt. Édesapámat láttam játszani, úgy érzem, hogy a tehetséget tőlük örököltem, mindig is segítette pályafutásomat az, hogy jó géneket örököltem.

– Csíkszeredában született, de Székesfehérváron nőtt fel. Mit jelent önnek Székesfehérvár, az ottani hokiélet?

– Nagyon sokat. A székesfehérvári klub a nevelőegyesületem, ott kezdtem el jégkorongozni 3 éves koromban, ott lettem felnőtt játékos, a pályafutásom ott ért el egy olyan szintet, hogy a magyar válogatottba is bekerültem, ott értem el azt a szintet, hogy Németországba tudtam szerződni. Fehérváron nevelkedtem, később ott fejlődtem, ott játszottam az EBEL-ben.

– Szerepelt a német és az osztrák csapatokkal az élvonalbeli bajnokságokban. Milyen tapasztalatok, emlékek maradtak ebből a két erős európai bajnokságból?

– Jól éreztem magam a német bajnokságban a Krefeld Pinguine színeiben, majd az osztrák EC Klagenfurt, illetve a Villacher SV csapatánál. A német liga még az osztrák ligánál is magasabb szint. Volt két rosszabb évem is, amikor nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna, nem kaptam annyi játéklehetőséget, amennyit én szerettem volna, ezért is tértem vissza Fehérvárra.

– Mit jelentett egy székelyföldi születésű fiatalembernek a magyar válogatottban játszani?

– Gondolom, minden jégkorongozónak az az álma, hogy bekerüljön a felnőtt válogatottba. Én is így voltam vele. Nekem ez egy speciális eset, mert én székely vagyok. Hiába kerültem kicsi koromban Magyarországra, ott nőttem fel, de a szüleim elmesélése és a számtalan Székelyföldön töltött vakáció után tudtam, hogy a székely embereknek milyen nagy magyar öntudatuk van, és hogy mennyire elhivatottak a magyar származásuk iránt, ezért nekem egy plusz motiváció volt, hogy bekerüljek a felnőtt válogatottba.

– Ha nem jön valami közbe és nem halasztják el újra, akkor május elején egy olyan jégkorong-világbajnokság következik Szlovéniában, ahol egymás ellen fog játszani a magyar és a romániai válogatott. Foglalkoztatja ez a téma, az, hogy csapattársai ellen fog játszani Ljubljanában?

– Ez egy érdekes szituáció. Pályafutásom során kétszer játszottam a magyar válogatottal a romániai ellen. A legutóbbi egy olimpiai selejtező volt, amelyen speciális érzések kavarogtak bennem, mert tulajdonképen egy többségében magyarok alkotta csapat ellen játszottunk, a román válogatott nagy részét székelyek alkották. Most még különlegesebb lesz, mert csapattársaim, barátaim ellen kell majd játszani. A jégen ezt félre kell tenni, ott nincs barátság, én a saját országom színeiért küzdök.

– Volt egy kis amerikai kitérője. Játszott az észak-amerikai Wichita Thundernél, az Edmonton Oilers farmcsapatánál az East Coast Hockey League-ben. Ott milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott?

– Érdekes volt Amerikában megélni azt, hogy a kisebb pálya mennyire más játékstílust követel. Kellett nekem is legalább 10–15 meccs, amíg megszoktam azt, hogy szűkebb a pálya, egyből mindenki ott van és más döntéseket kell hozni. Jól éreztük magunkat kint, és azért jöttünk haza „korán”, négy hónap után, mert a párom terhes lett. Egy kicsit aggódtunk, azt akartuk, hogy a szülés legyen itthon, saját orvossal. A baba miatt jöttünk vissza a tervezettnél hamarabb. Rövid, de érdekes volt Amerikában hokizni, és megtapasztaltam, milyen az ottani jégkorong.

– Párja, a televíziós műsorvezető Aryee Claudia Dedei és kislánya, Nara nagyon sokszor jelen vannak a Vákár Lajos Műjégpályán a Sportklub meccsein. Ők mennyire szokták meg Székelyföldet?

– Nara, a kislányom és Tücsi, a feleségem sokat voltak, vannak velem. Amennyi időt csak tudnak, itt töltenek velem. A legtöbb három hét volt, amennyit távol voltunk egymástól, de a Sportklub is sokat utazott Magyarországra. Imádnak itt lenni, a kislányom pedig nagyon szereti Csíkszeredában, jobban, mint Pesten. Nekik itt minden új, és megpróbáltuk szabadidőnket kihasználni, meglátogatni Székelyföld szinte minden látványosságát.

– A Sportklub bejutott a legjobb négy közé az Erste Ligában. Egy kis esélylatolgatás?

– Nagyon szoros a bajnokság, szerencsére az Erste Liga évről évre nagyon sokat fejlődik, egyre jobb játékosok alkotják, minőségi légiósok érkeznek. Láttuk, tapasztaltuk, hogy az első nyolc szinte egyenrangú ellenfél.

Azt hittük, hogy a negyeddöntőben az Újbuda könnyebb ellenfél lesz, de minden meccsen megszenvedtünk, és épphogy túljutottunk rajtuk. Hiába összesítésben a 4:1, ez nem volt ilyen egyszerű. A négy között vagyunk, ahol szinte nincs különbség a csapatok között, persze van papírforma, mindig van egy esélyesebb, de a jégen dől el minden, és a play-offban mindenki másképp küzd, mindenki plusz energiákat mozgósít. Szerencsénk van, hogy végre beengedik a nézőket, a csíkszeredai szurkolók fantasztikus hangulatot tudnak teremteni, ami egyedülálló a ligában, és ez plusz motivációt, energiát, lökést tud adni nekünk. Nagy segítség, hogy a szurkolók ott állnak mellettünk.

– A Debrecen a Sportklub ellenfele az elődöntőben. Hetényit, a hajdúságiak kiváló kapusát le lehet győzni?

– Le lehet győzni. Hetényi Zoli nagyon jó barátom, együtt nőttünk fel, rendkívül jó kapus. Nehéz neki gólt lőni, ez tény, ezt mindenki tudja, de neki is túl lehet járni az eszén. Nem félünk Zolitól, de tudjuk, hogy nagyon meg kell dolgozni azért, hogy neki gólokat lőjünk. A négy között már nincsenek rossz kapusok. Hála istennek, nekünk is egy kiváló kapusunk van, Adorján Attila, aki tartja bennünk a lelket. Nekik se lesz könnyű feladat Adorjánt legyőzni.

Erste Liga: potyogtak a gólok a csíki hokimeccsen, hárommal nyert a Sportklub

Közönségszórakoztató, gólzáporos meccsel kezdte a jégkorong Erste Liga elődöntőjét a címvédő Csíkszeredai Sportklub. A székelyföldi kék-fehérek pénteken este hazai pályán 7–4-re nyertek a Magyar Kupa-címvédő Debreceni EAC ellen.