Képírás-olvasás, a találkozás elkerülhetetlen – beszélgetés Szentes Zágon festőművésszel, grafikussal, fotográfussal

„Lenyűgözött a művészet és a sznobéria”

– Hol, hogyan kezdődött a „viszonyod” a vizuális művészetekkel?

– Zsögödi Nagy Imre út, 148 (Csíkszereda), a „családi ház” – akár innen is kezdhetem. Két házzal fentebb van a Nagy Imre Galéria, édesanyám kislány korában gyakran látta Imre bácsit a környéken vászonnal és festékkel felszerelkezve kószálni, rajzolni, festeni, és hatással volt rá. Annyira, hogy elment művészeti iskolába Vásárhelyre, majd művészeti egyetemre Kolozsvárra, oda, ahol én is végeztem 2002-ben. Akkor Ion Andreescu volt a neve, ma Szépművészeti és Formatervezési Egyetem (UAD – Universitatea de Artă și Design). Így esélyem sem volt másra, ezt láttam: édesanyám pasztellezett, szőtt-varrt, apám fotózott, sok művész barátunk volt, én is olyan akartam lenni, mint ők.

– Mi inspirál, amikor ecsetet veszel a kezedbe? Alkotás közben, illetve két mű között miből gyűjtesz erőt és ötletet? Milyen az az út, amikor nem köt megrendelői óhaj, hanem csak a festészet vagy a fotózás önmagáért való örömével indulsz el?

– A kérdés első felét nem ecsetelem, most inkább veszem az objektívet. Az újdonság élménye inspirál, tavaly voltam New York Cityben, az urbánus környezet, a metropolisz, az építészet, a lenyűgöző felhőkarcolók, hidak, a földalatti közlekedés, a magány a nyüzsgő városban, a kulturális telítettség, a művészet és sznobéria, a szelfimánia, a graffitik, falfirkák, neonreklámok, az amerikai álom fuvallata, az ikonikus helyek – ezek összessége lenyűgözött. A Nagy Alma nem volt csalódás (csak bele kell harapni, és elkárhozol), olyan, mint a filmekben. Az ilyen tapasztalatokból merítek és tankolok, szellemileg és megapixelileg egyaránt.

„Dalít parafrazálva: az Előretolt Helyőrség (arca) én vagyok”

– Hogyan kerültél ennyire közel az irodalomhoz? Hosszú évek – talán lassan van húsz is… – óta a kolozsvári (és egy ideje már a magyarországi) könyvtermés, főleg a fiatalabb szerzők könyveinek a borítói a te kezed munkáját dicsérik, az Előretolt Helyőrség eseményeinek a vizuális anyagai is jellegzetesek, egyből felismerhető, ki áll mögöttük.

– Édesanyám minden este mesét olvasott, hárman vagyunk testvérek, ámulattal hallgattuk, akkoriban ez volt az est csúcspontja. Aztán megszerettem az olvasást, eleinte a mesét, Benedek Elektől kezdve Hauffig és Andersenig, meg az 1001 éjszaka meséi, aztán jött A Pál utcai fiúk, Huckleberry Finn, az indiánregények, Verne Gyula világa. Apám nagy Rejtő-rajongó volt, azok is bejöttek, aztán komolyabb olvasmányok, Zabhegyező, Legyek ura, egészen a Dosztojevszkij-regényekig és Borges-novellákig. Szerencsére nem volt sem tévé, sem internet, sem semmi, csak Kossuth meg Szabad Európa Rádió, de az is nagyon recsegősen.

A második közeledésem az irodalomhoz az egyetemi évek alatt történt 2000-ben. Akkor volt az első kolozsvári egyéni kiállításom a Korunk Galériában, Orbán János Dénes olvasott fel a verseiből a megnyitón, barátság és jó munkaviszony lett a találkozásból. Azóta megvásárolta az összes ott kiállított festményemet, talán többet is, abból a periódusból mindent. Az első borítók is abban az évben születtek, ez a Music Pub és az első Insomnia (nem kolozsváriaknak: ezek kocsmák) korszaka volt. Azóta tervezek könyvborítókat az Erdélyi Híradó Kiadónak, idővel más hazai kiadóknak is, és pár éve a magyarországi Előretolt Helyőrség Íróakadémiának, elsősorban szépirodalmi művekhez.

– Könyvborító készítésénél hogyan tudod számtalan vers vagy rengeteg oldalnyi próza lényegét egyetlen képbe, festménybe, rajzba, fotóba sűríteni? Mi az összhang receptje a könyv csomagolása és tartalma között?

– A recept sok összetevőből áll, de az egyik legfontosabb a tapasztalat, a rutin, a sok év munkája. Ez segít abban, hogy megtaláljam a kulcspontokat, és tudjam, hogy melyik sarkánál kezdjem a felgöngyölítést. Nagyon fontos a jó cím – ez már fél siker –, volt olyan eset, hogy nem éreztem az összhangot a cím és a leendő kötet tartalma között, és elmondtam a szerzőnek, meg a szerkesztőnek, végül megváltoztatták a címet – ez a könyv javára vált, és nekem is segített a telitalálathoz.

Általában nincs időm elolvasni a teljes kéziratot, ezért kérek 3-4 reprezentatívabb verset vagy prózarészletet, kikérem a véleményét a szerkesztőnek és/vagy a szerzőnek.

– Melyek a folyamatban levő munkáid, tervezett kiállításaid, hobbiprojektjeid?

– A TAG (Transylvanian Art Group) csoporttal lesz a nyár folyamán közös kiállításunk Csíkszeredában, Kolozsváron évek óta részt veszek a MIMESIS-kiállításokon a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) keretében a Bánffy-palota labirintus-pincéjében, az idén is tervezem. Szintén a KMN-on lesz egyéni kiállításom is, az új INSO-ban (Insomnia Visual Space) SOLO • never alone címmel – az elmúlt tíz év festményeiből közel húsz lesz kiállítva. Novemberre körvonalazódik egy egyéni kiállítás Szebenben, az Ars HUNGARICA keretében. Ugyanezt az anyagot Budapesten is szeretném bemutatni a közeljövőben. A tavalyi New York-i „trip” után tovább gyarapítom a nagyvárosban készült fotósorozatom, idén ősszel három hétre tervezem a tanulmányutat, és ha összejön, akkor egy nyugati parti nagyvárosba is belekóstolok, San Francisco jónak ígérkezik.