Jövőre magasabbra tör a Sepsi OSK – Interjú Leo Grozavu vezetőedzővel, aki szívesen megtanulna magyarul

Párhuzamosan egyetemre is jártam, a máramarosi városban szereztem bányamérnöki oklevelet, és itt ismertem meg a feleségemet is. Ezt követte egy hatéves periódus a Dinamónál, később két évet töltöttem Karácsonkőn, majd ugyanennyit a német másodosztályban szereplő FC Saarbrücken csapatában. Pályafutásom során tehát kevés csapatnál játszottam, ugyanis

Ugyanez érvényes eddigi edzői tevékenységemre is, hiszen ahol nyugodt körülmények között tudtam dolgozni, ott hosszabb ideig maradtam, és sikerült időtálló emberi kapcsolatokat is kiépítenem.

– Hogyan jellemezné önmagát futballistaként, milyen játékos volt a pályán?

– Nehéz önmagamról beszélnem, ezt inkább másokra hagynám. Az viszont tény, hogy ambiciózus voltam, soha nem szerettem veszíteni. Fiatalon még nem tartoztam a legjobbak közé, labdarúgóként a nagykorúvá válásom csak az évek előrehaladtával történt meg, amikor tudatosult bennem, hogy mit is akarok.

– Van valami, amit megbánt, amit mai fejjel másképp csinált volna?

– Talán annyi, hogy labdarúgóként többet is elérhettem volna. De olyan időszakban futballoztam, amikor

De így is az egyik legnagyobb hazai klubnál játszhattam, amire büszke vagyok. Bemutatkozhattam a válogatottban is, ahol ugyan többet szerepelhettem volna, de mint említettem, a generációnkhoz olyan kiváló játékosok tartoztak, akik a válogatottal, ugyanakkor külföldi neves kluboknál játszva is a legmagasabb szintre jutottak. Ez volt az én sorsom, de úgy gondolom, egy kis szerencsével, vagy ha többet tettem volna érte, még nagyobb megvalósításokkal büszkélkedhetnék.

– Edzőként már több élvonalbeli klubnál is megfordult, most éppen a Sepsi OSK kispadját foglalja el. Nehéz helyzetben vette át a csapat irányítását, de hamarosan jöttek az eredmények. Mit sikerült ilyen rövid idő alatt megváltoztatni?

– Nem szeretek arról beszélni, hogy azelőtt mi történt, mert nem voltam részese, így nem is tudnék egy teljes képet festeni róla, és ez nem is lenne helyes részemről. De edzőváltás általában akkor történik egy klubnál, amikor a dolgok nem úgy működnek, ahogyan azt a vezetőség vagy a szurkolók elvárják. Amikor átvettem a csapatot, legelőször az edzések ritmusát változtattam meg, mert a segítőim is azon a véleményen voltak, hogy

Ezen a téren tehát azonnal változtattunk, de persze ahhoz, hogy hosszabb távon is eredményesek legyünk, szükség van a játékosok megfelelő kiválasztására is. Nem egyformák a nézőpontjaink, nincs két ember, aki egyformán gondolkodna, és ez nemcsak a futballban érvényes, hanem az élet minden területén. Így aztán a rendelkezésemre álló rövid idő alatt igyekeztem úgy összeállítani a keretet, hogy igazodni tudjon az elképzeléseimhez. Nem vagyok híve annak, hogy mindenáron kicseréljük a fél csapatot, mert ez csak rövid távon hozhat eredményeket.

Másrészt ezen a téren elég rosszul is álltunk, ugyanis fennállt annak a veszélye, hogy az eltiltások miatt adott pillanatban nem tudunk eleget tenni a szabálynak és két utánpótlás korosztályú játékost nevezni a kezdő tizenegybe. A téli felkészülés jó alkalom volt arra, hogy felmérjük mind az érkezők, mind a már rendelkezésünkre álló állomány tagjainak a képességeit. Most már csak az maradt, hogy ők is bizonyítsanak a pályán.

Ezzel kockázatot is vállaltunk, de mindkettőjüket akartam, és hogy tovább miként alakul a sorsuk, az elsősorban tőlük függ. Pillanatnyilag nem tudunk rájuk építeni, még szükségük van egy kis időre, hogy visszanyerjék régi formájukat. Rajtuk kívül a klub egy fiatal argentin labdarúgót is szerződtetett Tomas Diaz személyében, akiről elmondhatom, hogy jó képességekkel rendelkezik, de még ő sem tart ott, hogy többletet vigyen a csapat játékába. De mindenképpen megérdemel egy esélyt, és majd meglátjuk, hogyan fejlődik és alkalmazkodik ahhoz, amihez nekünk szükségünk van. Új szerzeményünk még Anass Achahbar, de neki is van még pótolnivalója, vele is türelmeseknek kell lennünk.

Az alapszakaszból hátralévő mérkőzéseken még meg tudjuk engedni magunknak, hogy itt-ott kísérletezzünk a játékkal, de a rájátszásra készen kell állnia egy stabil kezdő tizenegynek. Ami a stábomat illeti, nagy nyereség számunkra Ovidiu Chiribici, akit sikerült Sepsiszentgyörgyre csábítani. Több mint tíz éve dolgozom  együtt vele, teljes mértékben megbízom benne, a legjobb hazai erőnléti edzőnek tartom.

– Maradt még reális esélyük a felsőházi rájátszásra?

– Mindenkinek joga nagyot álmodni, ez nincs megtiltva senkinek, de nekünk most a realitás talaján kell maradnunk. Ha csak egy ellenféllel kellene versenyeznünk, akkor még bizakodó lennék, de addig, amíg három csapat is megelőz a rangsorban,

A nyáron ismét feltérképezzük a lehetőségeinket, ami vonatkozik játékosokra és edzőkre egyaránt, majd a klub elvárásainak függvényében igyekszünk megkeresni a megoldásokat arra nézve, hogy jövőre ne rekedjünk ismét az alsóházba.

– Megkap minden támogatást a munkájához, elégedett a rendelkezésre álló feltételekkel?

– Eddig semmi kifogásom nem lehet, hagyják, hogy végezzem a dolgomat, és adottak azok a logisztikai feltételek is, amelyek nyugodt körülményeket teremtenek. Gondolok itt elsősorban arra, hogy edzőpályák állnak rendelkezésünkre, és biztos vagyok abban, hogy

– Az FC Botoșani edzőjeként az Európa Liga-selejtezőig vezette csapatát. Mit gondol, meg tudja ismételni ezt a teljesítményt a Sepsi OSK kispadján?

– Teljesen normális, hogy mindig többet és többet akarjunk. Aki ezt nem teszi, az a semmivel marad. Ami közös vonás a két klubnál, hogy itt is, ott is olyan vezetőkkel találkoztam, akik nem szóltak bele a munkámba. Lassan ritkaságszámba megy, ha nálunk egy edzőnek sikerül hosszabb időt töltenie egy-egy csapatnál, Botoșani-ban ez nekem megadatott. Lényegében ennek köszönhető, hogy az évek során sikerült kialakítani egy olyan játékoskeretet, amely képes volt erre a teljesítményre. És ugyanez érvényes most is. Ha összeáll minden feltétel, ami ehhez szükséges, akkor a Sepsi OSK-nak is sikerülhet. És persze szeretném, ha én lennék, akinek az irányítása alatt ez megtörténik.

Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy döntőbe jussunk, és ha már ott leszünk, bármi megtörténhet. De ha ez idén nem is sikerül, nem jelenti azt, hogy a feladnánk. Hinnünk kell ebben, sokat dolgoznunk, és ha a klub is erőfeszítéseket tesz a befektetések terén, akkor el fog jönni ennek az ideje is.

– Tudomásom szerint elég sok mindent megért, ha valaki magyarul szólal meg a környezetében. Amióta Sepsiszentgyörgyön van, sikerült fejlődnie ebben a vonatkozásban?

– Már meg is fogalmaztam magamnak, hogy

Amikor annak idején Erdélybe kerültem, Nagybányán és Kolozsváron sok magyar emberrel megismerkedtem, akikkel azóta is baráti viszonyt ápolok. Idegen nyelvi környezetben az ember hallja a szavakat, és egy idő után kezdi összerakni is azokat, úgyhogy sok mindent sikerült felszednem. Most pedig így, hogy naponta magyar beszédet hallok magam körül, biztos vagyok abban, hogy rövidesen még több fog rám ragadni. Egyébként is azt tartom, hogy minden új, amit az ember megtanul, elsajátít, csak segít a fejlődésben.