Óriási a biogazdálkodásban rejlő potenciál Székelyföldön, de a töredéke sincs kihasználva

Amint egyik megszólalónk mondta, „butaság és felelőtlenség” lenne mindezt veszni hagyni. A biogazdálkodás pedig életforma is lehet, lehetőség arra, hogy belesimuljunk az ökologiai rendszerbe, minél kevesebb kárt okozva a természetnek és az emberi szervezetnek. Közben a rendszer eltartja önmagát és a családot.

Húsz éve még törvény sem volt

Németországban az összterület 10 százaléka van bevezetve az ökologiai gazdálkodásba, Ausztriában ez az arány 21 százalék. Romániában a 14 millió hektár szántóföldből 430 ezer hektáron zajlik biogazdálkodás, ami durván 3 százalékot jelent – tudtuk meg dr. Albert Imrétől, az ország első hivatalosan bejegyzett és legnagyobb bioegyesületének, a Bioterrának az elnökétől, a kolozsvári Ecoinspect Kft. ügyvezetőjétől.

Romániában 1999-ben még azt sem tudták, „villával vagy kanállal” eszik-e a biogazdálkodást, nem volt sem jogszabálykeret, sem ellenőrző hatóság, amely minősítse a biotermékeket. Albert Imrét akkor a Dorna tejfeldolgozó kereste meg, hogy sürgősen át kell állítani legalább 2500 gazdaságot, mert biotej és bio tejtermékek előállítását tervezik.

Újabb lépés volt, hogy 2000-ben a magyarországi törvényt lefordították, és a romániai mezőgazdasági minisztérium képviselőjével egyeztetve nyújtották be – azóta is a 2000/34-es számú törvény szabályozza az ökologiai termesztés rendszerét. Az Ecoinspect céget 2002-ben indították be, jelenleg 2500 gazdaságot ellenőriznek és minősítenek. „Nem kérdés, hogy a feltételek adottak az átállásra” – szögezte le a szakértő.

A kulcs a tájékoztatás

A gazdák sok esetben ódzkodnak, elbizonytalanodnak, attól tartanak, hogy túl sok elvárásnak kell megfelelniük, és úgy vélik, bonyolult az ügyintézés, hogy áttérhessenek biogazdálkodásra, mutatott rá Albert Imre.

Ugyanakkor az a tapasztalata, hogy akikkel sikerül személyesen felvenni a kapcsolatot, akik részt vesznek egy szemináriumon, hozzájutnak az információhoz, megkapják a megfelelő eligazítást, azonnal lépnek ez irányba. „Kár lenne kihagyni a lehetőségeket, hiszen uniós támogatást lehet lehívni, a termékeket jobb áron lehet értékesíteni” – sorolta az előnyöket a minősítést jóváhagyó cég vezetője.

Ez nem kell elijessze a gazdákat, hiszen Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában sok esetben jobb a terméshozam, mint a konvencionális mezőgazdaságban, ahol tonnaszámra adagolják a műtrágyát, a növényvédő szereket. A biogazdák ezekben az országokban nagy szakértelemmel dolgoznak, komoly technológiát, megengedett szereket használnak, betartják a vetésforgót, és kimagasló hatásfokot érnek el.

Szintén visszatartó erő lehet a felvásárló piac mérete, de ez sem lehet akadály, hiszen a kisebbek megtalálják a környezetükben a számításukat, a nagygazdák pedig betörhetnek a külföldi piacra. Az Európai Unióban ugyanis felvásárolják a biobúzát, a tönkölybúzát, a biorepcét, kukoricát, és terménytől függően legalább 30 százalékkal többet fizetnek, mint a konvencionális termékekért.

Székelyföldön például katalizátorként működik, ha megjelenik a felvásárló, vagy ilyen jellegű beruházás készül. A minősítő céghez az utóbbi időszakban Székelyföldről mintegy 250 állattartó gazda iratkozott be, hogy két év múlva, mire beindul a feldolgozó, tanúsítvánnyal rendelkező biotejet tudjanak beszállítani.

Milyen teendőik vannak a gazdáknak?

„Rögösnek tűnik az átállás, de nem annyira bonyolult, mint amilyennek első nekifutásra látszik” – összegezte Albert Imre. Romániában tizenhárom ellenőrző szerv működik, a szabályrendszer mindegyiknél ugyanaz.

a gazdának ezeket kell kitöltve visszaküldenie. Bejelenti azokat a parcellákat, ahol ökogazdálkodást szeretne folytatni, valamint azt, hogy mivel foglalkozna. Ezután megkötik a szerződést, amit iktatnak a megyei mezőgazdasági igazgatóságnál – minden évben május 16. az utolsó nap, amikor az erre vonatkozó kérést be lehet nyújtani.

A gyümölcsösök esetében 620 euróval támogatják hektáronként az átállást, majd három év után 442 euró a juttatás. A szőlőbirtokokra hektáronként 530 euró az évi támogatás, három év után, a tanúsítvány megszerzésekor 479 euró. A fűszernövényekre, gyógynövényekre 365 euró az átállási támogatás, majd évi 350 euró. Székelyföldön rengeteg a legelő, ezek után 143 eurós támogatás hívható le.

A lehetőségek töredéke sem hasznosul

Romániában, Erdélyben, Székelyföldön hatalmas lehetőség rejlik az ökológiai gazdálkodásban, ugyanis ez nemcsak a szántóföldön megtermelhető növényfajokat, zöldségféléket jelenti, hanem például a 4,8 millió hektár kaszálót-legelőt is, ami már a jelenlegi állapotában is organikus.

Hiszen a Gyímesekben, vagy Marosvásárhely mellett sem jut el oda a gazda, hogy műtrágyát, növényvédő szereket juttasson ki a legelőkre – magyarázta Nyárádi Imre István agrármérnök, a Sapientia EMTE adjunktusa.

a méhész, a szarvasmarha-tenyésztő, a retek- vagy paradicsomtermesztő és ökobúza-termesztő is beilleszthető a keretbe. Az organikus, biológiai vagy ökologiai gazdálkodás egyébként valamilyen szinten szinonimák, a közös, hogy egyik esetében sem használnak szintetikus növényvédő szert, illetve műtrágyát, de országonként, törvényes háttértől függően vannak árnyalatnyi különbségek.

Romániának már a viszonylag „szegény” állapotából kiindulva is van ezen a téren előnye, de ezt egyelőre nem aknázzuk ki, a lehetőségek töredéke sem hasznosul, a biotermelés jelenleg a fogyasztói igényeket sem elégíti ki – hívta fel a figyelmet Nyárádi Imre.

Miért drágább a biotermék?

Egy biotermesztő jellemzően többet fárad, többet költ, ezért kell úgy beáraznia a terméket, hogy megtérüljön a befektetése. Hogy a gazdálkodásnak ez a módja elterjedjen, szükség van egy fogyasztói rétegre, amely értékeli a terméket, és hajlandó a hozzáadott értékért többet fizetni.

Kérdés, hogy Romániában van-e elég felvevőpiaca a biotermékeknek, ha a mostani 3 százalékos szintet feltornázzuk. A jelenlegi helyzetben a biotermékek szinte „elillannak” a piacon, de kérdés, hogy mennyivel lehet többet értékesíteni, hiszen vásárlóerő szempontjából még messze állunk a nyugati országoktól.

úgy tudják teljesíteni a feltételeket, elvárásokat, hogy nyereséget termelnek – sorolta a Nyárádi Imre István. Az első akadály, hogy az átállási időszakban, ami három évig is elhúzódhat, a területet úgy kell hasznosítani, hogy még nincs meg a bio minősítés, tehát nem lehet így értékesíteni, viszont a hozam már csökkenhet. Ugyanakkor az ökologiai termesztés tanúsítása pénzbe kerül, a gazdát minden évben ellenőrzik, a termékeit felmérik.

Az ökológiai termesztési rendszerben ugyanakkor kizárt sok olyan gyakorlati, praktikus fogás, amit a konvencionális gazdaságban növényvédelmi téren alkalmaznak. Általában emiatt csökken a hozam, de ez sem minden esetben igaz, hiszen például a napraforgó-termesztésnél megfelelő hibridválasztással, mechanikus gyomszabályozási eljárásokkal ugyanazt a terméshozamot lehet elérni, majd háromszoros áron értékesíteni.

Vannak azonban olyan növénykultúrák, amelyeknél csökkenhet a hozam, hiszen az olcsó, hatékony és könnyű növényvédelem nem bevethető, így sok munkával lehet ebből a szempontból uralni a helyzetet, a munka pedig sokba kerül, részletezte az egyetemi oktató.

Felértékelődik a szakértelem

„Rengeteg olyan szempont van, amit figyelembe kell venni, ha valaki át szeretne térni az ökologiai gazdálkodásra” – mutatott rá Nyárádi Imre. Például az Alsó-Nyárád mentén, Lőrincfalván eldöntheti ugyan a gazda, hogy ezt meglépi, de hiába tart be minden előírást, ha öt kilométerre ott van az Azomureș vegyipari kombinát – felvetődik a kérdés, hogy az elhelyezkedés miatt minősíthető-e ökologiai gazdálkodónak.

A gazda, aki ezt a műfajt választja, vérprofi kell legyen, hiszen a technológiában korlátozva van, ilyen körülmények között kell helytálljon, bár ha révbe ér, kialakul a vevőköre, a többletár fedezi a munkáját, a többletkiadást. Az egyetemi képzésben egyébként humánerőforrás hiányában nem tudták bevezetni külön az ökologiai gazdálkodást, holott ezen a területen hatványozottan felértékelődik a tudás.

Rájöttek ugyanis, hogy nem feltétlenül elég a gyógyuláshoz, az egészség megőrzéséhez, hogy boltban vásárolnak bioterméket. Az igazgató szerint bio-alapú gazdaság esetében a legfontosabb vízválasztó a nyereség. Régen 5 hektárból kényelmesen megélt egy család, ma már 50 hektár sem elég támogatások nélkül.

Vajda Lajos arról is beszámolt, hogy Háromszéken létrehoztak egy 36 tagú munkacsoportot, amelynek tagjai képviselik az erdőgazdálkodást és faipart, a megújulóenergia-termelést, az élelmiszerelőállítást, a helyi termékeket, melléktermékek újrahasznosítását vagy felhasználását, a textília és természetes vizekkel foglalkozó ágazatokat.

A munkacsoportban részt vesznek klaszterek, intézmények, polgármesteri hivatalok, fejlesztési egyesületek és tanintézetek képviselői is. Emellett biogazdaság témájú workshopokat és nyári egyetemet szerveztek, amelyek résztvevői egy bio-alapú termékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó üzleti ötletet dolgoztak ki szakember és egy üzleti modell segítségével.

Belesimulni az ökológiai rendszerbe

Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész az egyháztól bérelt húsz hektáros területen gazdálkodik: 26 kifejlett bivaly és az idei 21 egyedes szaporulat képezi az állományt. A családi gazdaságban kézzel fejnek, és a bivalytejből kézműves sajtot készítenek.

Az időszakos patakvölgyben eleinte komolyabb átalakításokat terveztek, aztán mégis a minimális beavatkozás mellett döntöttek, rásegítve arra, hogy a klímaváltozás időszakában jobb legyen a terület vízvisszatartó képessége.

„Most zajlik az átállási periódus, hogy minősített biogazdaságként működjünk, ami nem azt jelenti, hogy eddig nem vettük figyelembe a legnagyobb mértékben az ökologiai gazdálkodás szempontjait” – tudtuk meg Fülöp Szabolcstól. Felidézte: tizennégy éve foglalkoznak bivallyal, azelőtt egy tehenünk és egy lovunk volt, 2007-től nevelnek bivalyt, 2012 óta állítanak elő kézműves sajtokat.

A vásárlói ismerték, bárki meglátogathatta, és tapasztalhatta, hogy úgy tartják az állatokat, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák a természetben és az állatok jóllétében. Amikor elkezdték az állattartást, az elsődleges szempont az önellátás volt, így fel sem merült, hogy figyelmen kívül hagyják a biogazdálkodás alapelveit.

„Az első bikaborjút nem volt szívünk megenni. A 13 éves tenyészbika most Gyergyószentmiklós felett, Kovácspéteren él, egy hihetetlenül kedves, jámbor állat” – meséli Fülöp Szabolcs. Arra is kitért: az átállástól eleinte elijesztette a bürokrácia, amikor összevetette a papírmunkát az előnyökkel, elbizonytalanodott.

Ez az év azonban vízválasztó volt, hiszen úgy érezte, olyan irányba mozdult el a világ, hogy a mezőgazdaságban csak nagy léptékekben vagy a biogazdálkodás keretei között lehet talpon maradni. Az is sokat jelentett, hogy hathatós segítséget kapott a Székely Gazdaszervezetek Szövetségétől, Ladó Hunortól és Mika Dezsőtől, még a szükséges iratcsomót is összeállították számára.

 – mondta a lelkész, aki minden bivalyt a nevén szólít. A családban most várják a hatodik gyereket, a gyerekek együtt nőttek fel az állatokkal, gyakran együtt feküdtek a szalmában a borjakkal, most a nagyobbak segítenek a fejésben, az állatok ellátásában. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdaságnak el kell tartania magát, a természetközeliséget megélő szellemiség mellett fontos az anyagi oldal is.

Ma már a székelydályai gazdaság szafariélményt is nyújt, turistacsoportok látogatják, megnézik a 800 éves templomot, a borjaikkal együtt legelő bivalyokat, megkóstolják a kézműves sajtokat. „Együtt érték a táj, az állatok, a teremtő ember. Székelyföldnek ez a legnagyobb potenciálja, jó lenne, ha minél többen így látnák, ezeket az értékeket ismerjük fel és hozzuk felszínre.

Most mégis idejönnek a Pogányhavas kistérségbe felmérni a legelők flóráját, csodálkoznak, hogy egy négyzetméteren hatvanféle növény terem, a biodiverzitás gazdag maradt a negyven év kommunizmus dacára” – fogalmazott Fülöp Szabolcs.