Öko-, bio-, organikus gazdálkodás – sokak számára még idegenül hangzó fogalmak Székelyföldön, pedig a térségnek hatalmas kihasználatlan lehetőségei vannak e téren
Paradox módon a romániai agrárium egyik hátránya egyúttal a hazai mezőgazdaság előnye is lehetne: az ország a biogazdálkodás területén kamatoztathatná a fejlett ipar hiányából adódó lehetőségeket. Románia éppen a technológiailag szegény(ebb) és Nyugathoz képest elmaradott termőföldjein alakíthatna ki biogazdálkodásra alkalmas területeket, ehhez képest az ország szántóföldjeinek csak mintegy 3 százalékán zajlik ilyen jellegű tevékenység. Hogyan tudnánk javítani ezen a téren – a Székelyföldön is?
2021. november 06., 19:222021. november 06., 19:22
Székelyföld számára is hatalmas lehetőségeket rejt a bioalapú vagy ökologiai gazdálkodás, aminek a lényege, hogy szintetikus növényvédők, műtrágya nélkül termeljünk, ilyen takarmánnyal tartsuk az állatainkat, majd ebből a tejből készüljenek biotermékek. De a „bio” nemcsak zöldség-gyümölcs lehet, hanem a gabona, az abból sült kenyér, a hús, a tej, a tejtermék, a méz – a kört lehet és érdemes is tágítani.
Az nem kérdés, hogy Székelyföldön adottak a körülmények a biogazdálkodásra, viszont a gazdák egy részét elbizonytalanítja a bürokrácia. A kétezres években Romániában még törvény sem volt, ami szabályozza az ágazatot, de most már több szervezet, egyesület segíti a gazdákat az átállásban – még a szükséges iratcsomót is összeállítják számukra. Ugyanakkor jelentős uniós támogatást lehet igényelni már az átállás időszakában és azután is.
Amint egyik megszólalónk mondta, „butaság és felelőtlenség” lenne mindezt veszni hagyni. A biogazdálkodás pedig életforma is lehet, lehetőség arra, hogy belesimuljunk az ökologiai rendszerbe, minél kevesebb kárt okozva a természetnek és az emberi szervezetnek. Közben a rendszer eltartja önmagát és a családot.
Németországban az összterület 10 százaléka van bevezetve az ökologiai gazdálkodásba, Ausztriában ez az arány 21 százalék. Romániában a 14 millió hektár szántóföldből 430 ezer hektáron zajlik biogazdálkodás, ami durván 3 százalékot jelent – tudtuk meg dr. Albert Imrétől, az ország első hivatalosan bejegyzett és legnagyobb bioegyesületének, a Bioterrának az elnökétől, a kolozsvári Ecoinspect Kft. ügyvezetőjétől.
Romániában 1999-ben még azt sem tudták, „villával vagy kanállal” eszik-e a biogazdálkodást, nem volt sem jogszabálykeret, sem ellenőrző hatóság, amely minősítse a biotermékeket. Albert Imrét akkor a Dorna tejfeldolgozó kereste meg, hogy sürgősen át kell állítani legalább 2500 gazdaságot, mert biotej és bio tejtermékek előállítását tervezik.
Újabb lépés volt, hogy 2000-ben a magyarországi törvényt lefordították, és a romániai mezőgazdasági minisztérium képviselőjével egyeztetve nyújtották be – azóta is a 2000/34-es számú törvény szabályozza az ökologiai termesztés rendszerét. Az Ecoinspect céget 2002-ben indították be, jelenleg 2500 gazdaságot ellenőriznek és minősítenek. „Nem kérdés, hogy a feltételek adottak az átállásra” – szögezte le a szakértő.
A gazdák sok esetben ódzkodnak, elbizonytalanodnak, attól tartanak, hogy túl sok elvárásnak kell megfelelniük, és úgy vélik, bonyolult az ügyintézés, hogy áttérhessenek biogazdálkodásra, mutatott rá Albert Imre.
Ugyanakkor az a tapasztalata, hogy akikkel sikerül személyesen felvenni a kapcsolatot, akik részt vesznek egy szemináriumon, hozzájutnak az információhoz, megkapják a megfelelő eligazítást, azonnal lépnek ez irányba. „Kár lenne kihagyni a lehetőségeket, hiszen uniós támogatást lehet lehívni, a termékeket jobb áron lehet értékesíteni” – sorolta az előnyöket a minősítést jóváhagyó cég vezetője.
Ez nem kell elijessze a gazdákat, hiszen Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában sok esetben jobb a terméshozam, mint a konvencionális mezőgazdaságban, ahol tonnaszámra adagolják a műtrágyát, a növényvédő szereket. A biogazdák ezekben az országokban nagy szakértelemmel dolgoznak, komoly technológiát, megengedett szereket használnak, betartják a vetésforgót, és kimagasló hatásfokot érnek el.
Szintén visszatartó erő lehet a felvásárló piac mérete, de ez sem lehet akadály, hiszen a kisebbek megtalálják a környezetükben a számításukat, a nagygazdák pedig betörhetnek a külföldi piacra. Az Európai Unióban ugyanis felvásárolják a biobúzát, a tönkölybúzát, a biorepcét, kukoricát, és terménytől függően legalább 30 százalékkal többet fizetnek, mint a konvencionális termékekért.
Székelyföldön például katalizátorként működik, ha megjelenik a felvásárló, vagy ilyen jellegű beruházás készül. A minősítő céghez az utóbbi időszakban Székelyföldről mintegy 250 állattartó gazda iratkozott be, hogy két év múlva, mire beindul a feldolgozó, tanúsítvánnyal rendelkező biotejet tudjanak beszállítani.
„Rögösnek tűnik az átállás, de nem annyira bonyolult, mint amilyennek első nekifutásra látszik” – összegezte Albert Imre. Romániában tizenhárom ellenőrző szerv működik, a szabályrendszer mindegyiknél ugyanaz.
a gazdának ezeket kell kitöltve visszaküldenie. Bejelenti azokat a parcellákat, ahol ökogazdálkodást szeretne folytatni, valamint azt, hogy mivel foglalkozna. Ezután megkötik a szerződést, amit iktatnak a megyei mezőgazdasági igazgatóságnál – minden évben május 16. az utolsó nap, amikor az erre vonatkozó kérést be lehet nyújtani.
Az átállás évekbe is beletelhet, és az ökogazdálkodó munkája fáradságos, de a szakemberek szerint érdemes belevágni
Fotó: Veres Nándor
A Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségnél (APIA) szintén regisztrálni kell, ezzel elkezdődik a területek átállása, ami 2 vagy 3 évig tart. Az átállási időszakban az APIA-tól minden gazda megkapja az alaptámogatást, erre számolják rá a pluszjuttatásokat. A szántóföldi növénytermesztésben évi 293 euró hektáronként a plusztámogatás, a két év átállási időszak után 218 euró.
A gyümölcsösök esetében 620 euróval támogatják hektáronként az átállást, majd három év után 442 euró a juttatás. A szőlőbirtokokra hektáronként 530 euró az évi támogatás, három év után, a tanúsítvány megszerzésekor 479 euró. A fűszernövényekre, gyógynövényekre 365 euró az átállási támogatás, majd évi 350 euró. Székelyföldön rengeteg a legelő, ezek után 143 eurós támogatás hívható le.
Romániában, Erdélyben, Székelyföldön hatalmas lehetőség rejlik az ökológiai gazdálkodásban, ugyanis ez nemcsak a szántóföldön megtermelhető növényfajokat, zöldségféléket jelenti, hanem például a 4,8 millió hektár kaszálót-legelőt is, ami már a jelenlegi állapotában is organikus.
Hiszen a Gyímesekben, vagy Marosvásárhely mellett sem jut el oda a gazda, hogy műtrágyát, növényvédő szereket juttasson ki a legelőkre – magyarázta Nyárádi Imre István agrármérnök, a Sapientia EMTE adjunktusa.
a méhész, a szarvasmarha-tenyésztő, a retek- vagy paradicsomtermesztő és ökobúza-termesztő is beilleszthető a keretbe. Az organikus, biológiai vagy ökologiai gazdálkodás egyébként valamilyen szinten szinonimák, a közös, hogy egyik esetében sem használnak szintetikus növényvédő szert, illetve műtrágyát, de országonként, törvényes háttértől függően vannak árnyalatnyi különbségek.
Romániának már a viszonylag „szegény” állapotából kiindulva is van ezen a téren előnye, de ezt egyelőre nem aknázzuk ki, a lehetőségek töredéke sem hasznosul, a biotermelés jelenleg a fogyasztói igényeket sem elégíti ki – hívta fel a figyelmet Nyárádi Imre.
Egy biotermesztő jellemzően többet fárad, többet költ, ezért kell úgy beáraznia a terméket, hogy megtérüljön a befektetése. Hogy a gazdálkodásnak ez a módja elterjedjen, szükség van egy fogyasztói rétegre, amely értékeli a terméket, és hajlandó a hozzáadott értékért többet fizetni.
Kérdés, hogy Romániában van-e elég felvevőpiaca a biotermékeknek, ha a mostani 3 százalékos szintet feltornázzuk. A jelenlegi helyzetben a biotermékek szinte „elillannak” a piacon, de kérdés, hogy mennyivel lehet többet értékesíteni, hiszen vásárlóerő szempontjából még messze állunk a nyugati országoktól.
úgy tudják teljesíteni a feltételeket, elvárásokat, hogy nyereséget termelnek – sorolta a Nyárádi Imre István. Az első akadály, hogy az átállási időszakban, ami három évig is elhúzódhat, a területet úgy kell hasznosítani, hogy még nincs meg a bio minősítés, tehát nem lehet így értékesíteni, viszont a hozam már csökkenhet. Ugyanakkor az ökologiai termesztés tanúsítása pénzbe kerül, a gazdát minden évben ellenőrzik, a termékeit felmérik.
Az ökológiai termesztési rendszerben ugyanakkor kizárt sok olyan gyakorlati, praktikus fogás, amit a konvencionális gazdaságban növényvédelmi téren alkalmaznak. Általában emiatt csökken a hozam, de ez sem minden esetben igaz, hiszen például a napraforgó-termesztésnél megfelelő hibridválasztással, mechanikus gyomszabályozási eljárásokkal ugyanazt a terméshozamot lehet elérni, majd háromszoros áron értékesíteni.
Vannak azonban olyan növénykultúrák, amelyeknél csökkenhet a hozam, hiszen az olcsó, hatékony és könnyű növényvédelem nem bevethető, így sok munkával lehet ebből a szempontból uralni a helyzetet, a munka pedig sokba kerül, részletezte az egyetemi oktató.
„Rengeteg olyan szempont van, amit figyelembe kell venni, ha valaki át szeretne térni az ökologiai gazdálkodásra” – mutatott rá Nyárádi Imre. Például az Alsó-Nyárád mentén, Lőrincfalván eldöntheti ugyan a gazda, hogy ezt meglépi, de hiába tart be minden előírást, ha öt kilométerre ott van az Azomureș vegyipari kombinát – felvetődik a kérdés, hogy az elhelyezkedés miatt minősíthető-e ökologiai gazdálkodónak.
A gazda, aki ezt a műfajt választja, vérprofi kell legyen, hiszen a technológiában korlátozva van, ilyen körülmények között kell helytálljon, bár ha révbe ér, kialakul a vevőköre, a többletár fedezi a munkáját, a többletkiadást. Az egyetemi képzésben egyébként humánerőforrás hiányában nem tudták bevezetni külön az ökologiai gazdálkodást, holott ezen a területen hatványozottan felértékelődik a tudás.
A potenciál azért óriási, mert az ökológiai gazdálkodás fogalma tágítható: a szarvasmarha-tenyésztő, a méhész, a retek-, paradicsom- és ökobúza-termesztő is beilleszthető a keretbe
Fotó: Barabás Ákos
A Román Akadémia keretében működő Gazdasági Előrejelzési Intézet (IPE) Kovászna megyét választotta ki a bio-alapú gazdaság meghonosítására. Ennek nyomán a háromszéki falvak, vállalkozók, gazdasági szervezetek az Európai Bizottság által a Horizon 2020 program révén finanszírozott BE-Rural nevű programban vehetnek részt.
Az Asimcov, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetsége részt vesz a nemzetközi programban: azt vállalták, hogy Háromszéken felkutatják és megmutatják a bio-alapú gazdasághoz és biogazdasághoz kapcsolódó modelleket. Vajda Lajos, az Asimcov igazgatója rámutatott, sokan azért kezdtek el biogazdasággal foglalkozni, mert korábban megbetegedtek,
Rájöttek ugyanis, hogy nem feltétlenül elég a gyógyuláshoz, az egészség megőrzéséhez, hogy boltban vásárolnak bioterméket. Az igazgató szerint bio-alapú gazdaság esetében a legfontosabb vízválasztó a nyereség. Régen 5 hektárból kényelmesen megélt egy család, ma már 50 hektár sem elég támogatások nélkül.
Vajda Lajos arról is beszámolt, hogy Háromszéken létrehoztak egy 36 tagú munkacsoportot, amelynek tagjai képviselik az erdőgazdálkodást és faipart, a megújulóenergia-termelést, az élelmiszerelőállítást, a helyi termékeket, melléktermékek újrahasznosítását vagy felhasználását, a textília és természetes vizekkel foglalkozó ágazatokat.
A munkacsoportban részt vesznek klaszterek, intézmények, polgármesteri hivatalok, fejlesztési egyesületek és tanintézetek képviselői is. Emellett biogazdaság témájú workshopokat és nyári egyetemet szerveztek, amelyek résztvevői egy bio-alapú termékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó üzleti ötletet dolgoztak ki szakember és egy üzleti modell segítségével.
Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkész az egyháztól bérelt húsz hektáros területen gazdálkodik: 26 kifejlett bivaly és az idei 21 egyedes szaporulat képezi az állományt. A családi gazdaságban kézzel fejnek, és a bivalytejből kézműves sajtot készítenek.
Az időszakos patakvölgyben eleinte komolyabb átalakításokat terveztek, aztán mégis a minimális beavatkozás mellett döntöttek, rásegítve arra, hogy a klímaváltozás időszakában jobb legyen a terület vízvisszatartó képessége.
„Most zajlik az átállási periódus, hogy minősített biogazdaságként működjünk, ami nem azt jelenti, hogy eddig nem vettük figyelembe a legnagyobb mértékben az ökologiai gazdálkodás szempontjait” – tudtuk meg Fülöp Szabolcstól. Felidézte: tizennégy éve foglalkoznak bivallyal, azelőtt egy tehenünk és egy lovunk volt, 2007-től nevelnek bivalyt, 2012 óta állítanak elő kézműves sajtokat.
A vásárlói ismerték, bárki meglátogathatta, és tapasztalhatta, hogy úgy tartják az állatokat, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák a természetben és az állatok jóllétében. Amikor elkezdték az állattartást, az elsődleges szempont az önellátás volt, így fel sem merült, hogy figyelmen kívül hagyják a biogazdálkodás alapelveit.
„Az első bikaborjút nem volt szívünk megenni. A 13 éves tenyészbika most Gyergyószentmiklós felett, Kovácspéteren él, egy hihetetlenül kedves, jámbor állat” – meséli Fülöp Szabolcs. Arra is kitért: az átállástól eleinte elijesztette a bürokrácia, amikor összevetette a papírmunkát az előnyökkel, elbizonytalanodott.
Ez az év azonban vízválasztó volt, hiszen úgy érezte, olyan irányba mozdult el a világ, hogy a mezőgazdaságban csak nagy léptékekben vagy a biogazdálkodás keretei között lehet talpon maradni. Az is sokat jelentett, hogy hathatós segítséget kapott a Székely Gazdaszervezetek Szövetségétől, Ladó Hunortól és Mika Dezsőtől, még a szükséges iratcsomót is összeállították számára.
– mondta a lelkész, aki minden bivalyt a nevén szólít. A családban most várják a hatodik gyereket, a gyerekek együtt nőttek fel az állatokkal, gyakran együtt feküdtek a szalmában a borjakkal, most a nagyobbak segítenek a fejésben, az állatok ellátásában. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdaságnak el kell tartania magát, a természetközeliséget megélő szellemiség mellett fontos az anyagi oldal is.
Ma már a székelydályai gazdaság szafariélményt is nyújt, turistacsoportok látogatják, megnézik a 800 éves templomot, a borjaikkal együtt legelő bivalyokat, megkóstolják a kézműves sajtokat. „Együtt érték a táj, az állatok, a teremtő ember. Székelyföldnek ez a legnagyobb potenciálja, jó lenne, ha minél többen így látnák, ezeket az értékeket ismerjük fel és hozzuk felszínre.
Most mégis idejönnek a Pogányhavas kistérségbe felmérni a legelők flóráját, csodálkoznak, hogy egy négyzetméteren hatvanféle növény terem, a biodiverzitás gazdag maradt a negyven év kommunizmus dacára” – fogalmazott Fülöp Szabolcs.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő gazdasági kiadványában, a Piactérben látott napvilágot november elsején.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
1 hozzászólás