A társulat egykori és mai tagjai egy korábbi évforduló alkalmával a Svella család udvarán
Fotó: Svella Erzsébet
Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én ünnepelte megalakulásának harmincadik évfordulóját a szentegyházi Svella család otthonában 1991-ben létrejött rózsafüzér-társulat. Az alkalomból a társulat alapítójával, Svella Erzsébettel beszélgettünk.
2021. szeptember 04., 17:382021. szeptember 04., 17:38
2021. szeptember 04., 20:512021. szeptember 04., 20:51
1991-ben indult a története annak az imaközösségnek, amely harminc éve mindennap megszakítás nélkül imádkozik, sajnos egyre fogyatkozóbb számban.
„Minden, ami velem és az imacsoporttal történt, nagyban köszönhető a nagykanizsai Császár Antalné Júlia zarándokcsoport-vezetőnek, akinek nagy-nagy hálával tartozom a Jóisten és a Szűzanya után. Nélküle nem jöhetett volna létre az addigi életemet meghatározó zarándokút, ahol különleges látomásban, istenélményben volt részem. Amikor hazatértünk Međugorjéból, szintén Császár Antalné buzdítására vettem fel a kapcsolatot az akkori szentegyházasfalvi plébánossal, hogy imacsoportot szeretnék létrehozni Szentegyházán” – avatott be a kezdetekbe Svella Erzsébet.
Fotó: Svella Erzsébet
„Hogy ez mit is jelentett számunkra? Azt, hogy a Szűzanya indíttatására megtanultuk az ima igazi örömét, az ima megújítását a családokban, egyházközségünkben.
Nem tudunk eléggé hálát adni a Jóistennek azért, hogy kitartó munkánk eredményeként megérhettük ezt az újabb kerek évfordulót. Igen nagyszámú gyereksereg imájának is betudható a csoport létrejötte, mivel az induláskor ők képezték a csoportunk magvát” – fogalmazta meg a társulat alapítója. Hozzátette, hogy vannak, akik nem tudnak aktív részesei lenni a mindennapi imáknak, hiszen a betegség ágyhoz vagy szobához köti őket, ugyanakkor sokan vannak, akik már az égi hazából figyelik ténykedésüket.
– avatott be az alapító a csodával határos folytonosság részleteibe.
„Imacsoportunk mint a Szűzanya üzeneteinek hűséges közvetítője a Rosa Mysticán keresztül éli meg az imában az Istennel való közös kapcsolatot. A Rosa Mystica az Istennek szentelt lelkekért kéri külön imáinkat. Ezért tartjuk kötelességünknek egyházközségünk papjáért imádkozni. Imacsoportunk indulási ideje épp augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja, a Szűzanya mennybevételének ünnepe. A Szűzanya élete Istenre bízott élet volt, és ennek az életútnak a célba érése a megkoronázás, megdicsőülés volt. Ha mi a Szűzanya példája nyomán járunk – márpedig arra törekszünk –, akkor biztosan mi is célba érünk” – vallja Svella Erzsébet.
„A Jóisten és a Szűzanya üzent nekem a međugorjei látomásomban, hogy a Gonosz órái meg vannak számlálva, és ez imára ösztönzött engem. Ennek köszönhetően született meg az imacsoport megalapításának gondolata” – elevenítette fel a kezdeteket.
Elmondta továbbá, hogy társulatuk egy Rosa Mystica-szobrot is kapott az említett Császár Antalnétól.
A '90-es évek elején több imacsoport megalapításában is részt vettek, több szentegyházi rózsafüzér-társulat, imacsoport is nekik köszönheti létezését.
A Rosa Mystica-szobor kiállítva a templomban, ahol szentségimádást tartottak a Szűzanya tiszteletére
Fotó: Frandes Emília
„A gyermekekkel kezdődött minden. Én soha nem toboroztam senkit, hanem jöttek maguktól imádkozni az emberek. A néhai Molnár Mária tanító néni – aki oszlopos társulati tag volt –, egyszer elmesélte, hogy amikor megtapasztalta a közös ima erejét, úgy érezte, jönnie kell. Én ugyanakkor mindig megköveteltem, hogy ne legyen felesleges beszéd a kápolnában, a közös imádság helyszínén. Ez egy család, aminek tagjai megbeszélik egymással, hogy vannak, megosztják a problémáikat, de mindezt a kápolnán kívül, a közös imaalkalom előtt vagy után” – tért át a mindennapokra az alapító.
A társulat tagjai egy Mária-kilencedet is meghonosítottak a településen, ahogy ők nevezik, nagyon sokat „jerikóztak” az évek folyamán. Ez abból állt, hogy minden Mária-ünnep előtt kilenc napon át 24 órában imádkoztak megszakítás nélkül úgy, hogy mindenki, aki tudott, egy órányi imavégzést vállalt ebből.
„Ez egy áldozatvállalás volt részünkről, sokan a nehéz fizikai munka mellett is tartották a böjtöt. Ennek a mai napig is megvan a gyümölcse. Szentegyháza rengeteg természeti csapástól menekült meg az évek folyamán, az akkori sok imának és böjtnek is tulajdonítjuk ezt a sok kegyelmet” – fogalmazott a társulatalapító.
Az imacsoportban minden napnak megvan az imaszándéka: hétfőn a papokért, szerzetesekért, kedden a világ bűneinek feloldozásáért ajánlják fel a rózsafüzért, a szerda az egyéni szándék napja, csütörtökön a magukra hagyottakért, özvegyekért, árvákért, míg pénteken azokért imádkoznak, akik bíznak imáik meghallgatásában, szombaton pedig a tisztítótűzben szenvedő lelkekért van az imaszándék. „Vasárnap az egyház egységéért, a Szentatyáért imádkozunk. A társulat tagjai behozzák saját imaszándékaikat is, így sokszor imádkoztunk a tagok családtagjaiért, hogy a megpróbáltatásokat sikeresen vegyék” – részletezte.
Megszentelt hely, érseki engedéllyel, ahol minden vasárnap misézett a szentegyházasfalvi plébános, a néhai Portik Bakai Sándor. A társulatnak egy egész alakos Jézus-szobrot is adományozott Szecsete László nyugalmazott szentkeresztbányai plébános, mielőtt eltávozott a szentkeresztbányai egyházközségből.
A társulat tagjai a szentegyházasfalvi templomban a 30. évforduló alkalmából tartott ünnepségen
Fotó: Frandes Emília
A társulat tagjai ugyanakkor minden évben részt vettek a csíksomlyói pünkösdi búcsún is, ahova mindig magukkal vitték feldíszítve a Rosa Mystica-szobrot, és társulati tagokként közösen a szentegyházi keresztaljával voltak jelen a Hármashalom-oltárnál tartott ünnepi búcsús szentmiséken.
„Szeretném, ha lenne, aki továbbvigye a társulatot, hiszen a közös imának hatalmas ereje van. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, akik napi rendszerességgel közösen imádkozzuk el a rózsafüzért. A közös imádkozást a családban kell elkezdeni, és hinni kell abban, hogy ennek ereje van és mindig meghallgatásra talál” – fogalmazta meg üzenetként Svella Erzsébet.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Hit-Vallás mellékletében látott napvilágot augusztus 30-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!