Feltárt és feltáratlan múlt: honnan indult és meddig jutott az elmúlt évszázadok során az erdélyi régészet?

Erdély nem áll túl jól a régészeti helyszínek bemutatásával. A feltárások megtörténnek, de a régészeti anyagok közlése, a kiállítások gyakran elmaradnak a pénzhiány miatt. •  Fotó: Haáz Vince

Erdély nem áll túl jól a régészeti helyszínek bemutatásával. A feltárások megtörténnek, de a régészeti anyagok közlése, a kiállítások gyakran elmaradnak a pénzhiány miatt.

Fotó: Haáz Vince

Erdély-szerte mintegy nyolcezer régészeti helyszín található, a még ismeretlen lelőhelyek aránya azonban akkora lehet, mintha egy ezerdarabos kirakósnak csak ötven elemét ismernénk. De hogyan fordulhat elő, hogy autópályaépítés közben letarolják egy majdnem teljesen fennmaradt római kori település nyomait, miközben a lelőhelyet már a 19. században leírták a nagy magyar régészek? Miért állunk rosszul a régészeti helyszínek bemutatásával? Mit is tudunk tulajdonképpen az Erdélyben és azon belül Székelyföldön létező több ezer régészeti lelőhelyről, illetve műemlékeink védelméről? És miért ilyen keveset?

Simon Virág

2022. február 26., 22:092022. február 26., 22:09

A régészet egy viszonylag fiatal tudományterület, amelynek alapvető célja megismerni, illetve megismertetni a múltat a tárgyi kultúrán keresztül. De hogyan dolgozik valójában egy régész? Sokan nem is sejtik, mennyit fejlődött a technológia ezen a téren (is) ahhoz képest, ahogyan a régészeket sokan elképzeljük: ecsettel a kezükben, egy még felismerhetetlen csontváz mellett guggolva.

A kiadványunknak nyilatkozó szakemberektől ugyanakkor azt is megtudtuk: mint oly sok más (tudomány)terület az országban, a régészet, illetve a műemlékvédelem szabályozása is meglehetősen hiányos, nem beszélve az igencsak foghíjas finanszírozásról. Miközben talán senkinek nem kell magyarázni, miért fontosak ezek a leletek saját múltunk feltárása szempontjából.

A régészet kialakulásáról T. Szabó Csaba ókortörténész-valláskutatóval beszélgettünk, aki rámutatott: Erdélyben Pósta Béla Kecskeméten született, Kolozsváron elhunyt régész és a hozzá kapcsolódó iskola tagjai végeztek elsőként komoly régészeti ásatásokat Hátszeg környékén. Székelyföld régészete még később, a 19. század végén indult.

Mennyi az annyi? – Erdélyi régészeti lelőhelyek

A szakembertől megtudtuk: Romániában létezik hivatalos régészeti adatbázis, egy regiszter, amely több mint 22 500 régészeti helyszínt tartalmaz, ezek több mint egyharmada pedig Erdély területén található.

Idézet
Ha összehasonlítjuk más országokkal, akár Magyarországgal – ahol mintegy 55 ezer lelőhelyet tartanak nyilván –, akkor nem olyan nagy szám ez. Ebből ami látszik és látogatható lenne, amit élvezni tudna a nagyközönség is, az pár száz olyan helyszín, ami vagy régészeti park része, vagy kijelölt helyszín”

– magyarázta.

T. Szabó Csaba úgy véli, a régészeti helyszínek bemutatásával nem állunk túl jól. A feltárás megtörténik, de többnyire pénzhiány miatt nem közlik a régészeti anyagot, amit kiásnak, nem szerveznek kiállításokat, hogy bemutassák a leleteket és az eredményeket. Holott rendkívül hasznos lenne rekonstruálni és interaktívan bemutatni ezeket.

„Ráadásul sok olyan régészeti helyszín van, amelyeket már Téglás Gábor és társai, a 19. századi nagy magyar régészek leírtak, de nincsenek felvezetve az országos listára. Így történhetett meg, hogy amikor a Szeben megyei Alkenyér (Șibot) településen az autópályát építették, letarolták egy majdnem teljesen fennmaradt római kori település nyomait. Holott Téglás leírta, hogy ott római téglák és más tárgyak kerültek elő. A bukaresti kollégák azonban Téglás feljegyzéseit nem ismerik, nem értik, nem tudnak róla” – magyarázta a történész.

Rengeteget fejlődött a régészet eszköztára. Ma már drónokkal, szatellitfelvételekkel, GPS-el, talajradarral dolgoznak a szakemberek. Ahogy Botár István fogalmaz: Galéria

Rengeteget fejlődött a régészet eszköztára. Ma már drónokkal, szatellitfelvételekkel, GPS-el, talajradarral dolgoznak a szakemberek. Ahogy Botár István fogalmaz: "ez korábban sci-fi kategória volt".

Fotó: Haáz Vince

A szakember szemléltetésképpen úgy magyarázta a hivatalosan nyilvántartott és a még ismeretlen régészeti lelőhelyek arányát, hogy jelenleg az 1000 darabos puzzle-ből 50-et ismernek. „Erdély egy folyosó volt, jöttek-mentek az emberek, zsúfolt régió ez. Az itt élő, itt áthaladó népek hagytak maguk után tárgyakat, épületeket, temetkezési helyeket” – hangsúlyozta.

Rómaiak és dákok

Ha már erdélyi régészet, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy amikor Maros vagy Hargita megyében a római limesről, a határvonalak feltárásáról esik szó, vagy amikor dák leletekről számolnak be a szakemberek, ez sokakban ellenérzést vált ki. Ezzel kapcsolatban T. Szabó Csaba rámutatott: mint jól tudjuk, a Ceaușescu-féle történelemírásban, a 60–70–80-as években az iskolában a dák-római kontinuitáselméletet tanították, miszerint a mostani román nép az ő közvetlen leszármazottjuk.

„Ezért sok emberben zsigeri ellenállást vált ki, ha ezekről a népekről hall. Holott nyilvánvaló, hogy nem létezik kontinuitás, 2000 év távlatából erről beszélni értelmetlen. S bár a fiatal román történészek ezt már nem használják, mégsem történt hivatalos pontosítás – a Román Akadémia hivatalos álláspontja szerint a dák-római kontinuitás helytálló” – magyarázta T. Szabó Csaba.

Szerinte jó lenne, ha Lucian Boia történészhez hasonlóan más román és magyar szakember is foglalkozna azzal, hogy mennyi sokféle nép vonult át Erdélyen.

A dákokból is sokféle törzs élt, néha együtt voltak, néha rivalizáltak. „De kontinuitásról beszélni nem lehet, magát a fogalmat is a történészek találják ki” – tette hozzá.

Nyitni a nagyközönség felé

T. Szabó Csaba fontosnak tartja, hogy a régészek, a szakemberek ne csak maguk között osszák meg írásaikat, hanem nyissanak a nagyközönség felé. Hiszen ha a gyermekek és a felnőttek megértik, hogy a földben lévő kerámiadarabok, tárgyak valamikor egy közösséghez tartoztak, ha megismerik az akkori népek életmódját, akkor jobban meg tudják becsülni a múzeumi tárgyakat.

„Fontos lenne a régészeti emlékeket népszerűsíteni. Nálunk még nincs hagyománya a dokumentumfilmeknek, a régészeti lelőhelyek bemutatásának, a tudománynépszerűsítő könyveknek és telefonos applikációknak.

Rómában a római fórumon egy alkalmazás révén a telefonod képernyőjén épül fel a fórum, láthatod, hogyan nézett ki 1800 évvel ezelőtt. Ennek erősebb hatása van, mint tíz könyvnek” – magyarázta a szakember.

Úgy látja, az elmúlt 5–6 évben nálunk is történt előrelépés ezen a téren, de még sok a tennivaló. Az illetékes minisztérium, valamint a megyei és helyi önkormányzatok például kezdhetnék azzal, hogy valamivel több pénzt fordítanak a múzeumokra. T. Szabó Csaba egyébként nemrég tette közzé Erdélyi régészet című könyvének első kötetét, amely szabadon letölthető és tanulmányozható.

Ami egykor sci-fi volt, ma a valóság

De hogyan is néz ki egy régész munkanapja? A csíkszeredai Botár István húsz éve dolgozik a szakmában, amelynek – mint a legtöbb hivatás esetében – vannak kevésbé érdekes és kifejezetten érdekfeszítő részei. Ilyenkor télen többnyire irodában dolgoznak, rajzolnak, digitalizálnak, cserepeket mosnak, helyneveket gyűjtenek.

Amikor a terepmunka van terítéken, gyakran előfordul, hogy izgalmas lelőhelyeken dolgoznak, csapatban, látványos eredményeket elérve, érdekes leleteket feltárva. De arra is van példa, hogy egy régészeti lelőhely közelében kialakított építőtelepen, egy markológép mellett álldogálva biztosítanak régészeti felügyeletet. Ilyenkor azt figyelik, hogy a kitermelt földben van-e elszíneződés, olyan jel, ami arra utalhat, hogy a föld bolygatott volt, van-e benne faszén, vörösre égett agyag, esetleg csont.

A szakma az elmúlt húsz évben komoly átalakuláson ment át: nemcsak a régész munkája, hanem a tudományos feltárásokra használt eszközök is sokat változtak.

Mint Botár Istvántól megtudtuk, volt olyan időszak, amikor a térképeket nem lehetett lefénymásolni és terepre vinni, amikor a Vásárhelyről felszálló repülőgépet kérték meg, hogy kerüljön egyet Csíkszék felé is és készítsen felvételeket, vagy amikor valósággal könyörögni kellett egy digitális fényképezőgépért.

„Ma rákattintok a telefonra, és centiméternyi pontossággal megmondja a GPS, hogy hol vagyok. Alaprajzot, magasságot tudok mérni, rajzolni. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy mi Csíkszeredában C14-vizsgálatot végeztessünk, vagyis a szén 14-es izotópját megvizsgáltassuk. A földből kikerülő leletek esetében a C14 vizsgálatával objektíven ki tudják mutatni egy független laboratóriumban, hogy melyik században került a földbe a lelet. Ma már drónokkal, jó felbontású szatellitfelvételekkel dolgozunk. Arra is van lehetőség, hogy talajradart végeztessünk, ha valahol falakat, nagyobb objektumokat sejtünk – ezáltal kiderül, hogy hol, milyen mélyen vannak az objektumok. Ez korábban sci-fi kategória volt” – magyarázta a régész.

Kincsvadászok a Csíki-medencében

A múltat egyébként nemcsak a régészek kutatják: nálunk is találkozni fémdetektorral felszerelt kincsvadászokkal, akik a törvényszegéstől sem riadva vissza kiássák a leleteket, és a feketepiacon kereskednek azokkal. A törvény ugyan tiltja a régészeti lelőhelyeken a fémdetektoros kutakodást, de ezek a helyszínek sokszor nincsenek kijelölve, így bármikor arra tévedhetnek jóhiszemű kincskeresők is.

Botár István elmondta, a Csíki-medencében is vannak jó páran, de túlnyomó többségük első és második világháborús lövészárkokat, feltételezett csatatereket keres és jár be, sisakok után kutatva.

Tudomása szerint jelentősebb fémlelet nem került a Csíki-medencéből a feketekereskedelembe.

Régészeti lelőhelyek és turizmus

Azzal kapcsolatban, hogy a régészeti lelőhelyeket milyen mértékben lehetne bekapcsolni a turizmusba, a szakember rámutatott: a föld alatti leletek nem kifejezetten látványosak, viszont turisztikai szempontból a föld felszínén lévő objektumok – templomok, várak, halmok – izgalmasak lehetnek. Pozitív példaként említette, hogy a csíkszépvízi önkormányzat a Pogány-havason rendbe tette a Szent László-kápolnát, Udvarhelyszéken pedig Kustaly várát tették látogathatóvá. „Van erre irányuló törekvés, de több kellene, mint egy-egy falcsonk bemutatása. Szükség lenne rekonstrukcióra, makettekre, reklámokra, és az sem ártana, ha a helyszínen tartózkodna valaki, aki mesélni tud a látványosságról” – magyarázta a régész.

A Székely Támadt-vár is egy ígéretes régészeti helyszín. Guttmann Szabolcs szerint itt a feltárás eredménye jóval összetettebb lesz, mint elsőre gondolták. •  Fotó: Beliczay László Galéria

A Székely Támadt-vár is egy ígéretes régészeti helyszín. Guttmann Szabolcs szerint itt a feltárás eredménye jóval összetettebb lesz, mint elsőre gondolták.

Fotó: Beliczay László

Szerinte arra is szükség lenne, hogy a múzeumokban nagyobb hangsúlyt fektessenek a gyerekek oktatására, így például tárlatvezetéseket lehetne szervezni kifejezetten iskolások számára, és érdemes lenne újraindítani a múzeumpedagógiai munkát is, hogy élményeket és ismereteket adhassanak át. Ehhez azonban intézményi reformra lenne szükség.

Időszerű az intézményi reform

Szintén az intézményi reform, a minisztériumi szinten történő szemléletváltás szükségességét emelte ki Guttmann Szabolcs építész, műemlékvédelmi szakember, aki szerint a harmincéves átmeneti időszak után immár időszerű lenne a műemlékekre, régészeti lelőhelyekre vonatkozó stratégia kidolgozása, illetve a szükséges anyagi finanszírozás elkülönítése.

A szakember rámutatott: amíg megyei szinten jellemzően egyetlen szakembernek kellene felügyelnie a műemlékeket és feltérképeznie, valamint fontossági sorrendbe állítania a szükséges állagmegőrzési munkálatokat, addig nem lehet azon csodálkozni, hogy a műemlékvédelmi törvényeket nem tartják be. Egyszerűen nincs, aki betartassa azokat, így többnyire a helyi és megyei önkormányzatokra van bízva, hogy mennyire figyelnek oda ezekre, illetve arra, hogy szakembereket alkalmazzanak, akik az ilyen jellegű munkálatokat felügyelik és tanácsokkal látják el a döntéshozókat.

„Hiányzik az, hogy a kulturális minisztérium együttműködjön a fejlesztési és a turisztikai tárcával, hogy összehangolt, az épített örökség megőrzését célzó programok és pályázatok jelenjenek meg” – hangsúlyozta.
A szakember arról is beszélt, most a megrendelőn, a befektetőn, a tulajdonoson múlik, hogy egy-egy műemlékvédelmi épület restaurálásakor vagy egy régészeti lelőhelyet is érintő munkálat során mennyi időt és pénzt szánnak arra, hogy a beruházás minden szempontból megfelelő legyen. Holott mindig szükség lenne egy interdiszciplináris csapatra, amelyben helye van az építésznek, a mérnöknek, a régésznek, a művészettörténésznek. De szükség van rugalmasságra is, hiszen a munkálat, a feltárás során érhetik meglepetések a szakértői csapatot, de a tulajdonost, a megrendelőt is. „Ha valaki úgy kezeli a régi épületeket, mint egy fapados új épületet, akkor menet közben kell megtanulnia, hogy csak az építési engedély megléte nem mindig elég. Ma már elég sok építész van, aki elvégezte a kétéves szakképzést és megtanulta, hogyan lehet komplex, az értékeket megóvó és megőrző munkálatokat kivitelezni, így fontos, hogy a csapat összeállításakor egy ilyen szakember is a csapat tagja legyen” – magyarázta.

Pozitív példák Erdély-szerte

Guttmann Szabolcs pozitív példaként kiemelte:

Kolozsváron az unitárius püspökségnek köszönhetően a Vallásszabadság Háza igazi ékkő lett, hiszen a megrendelő megértette, mi mindenre kell odafigyelnie, így sikerült olyan szakértői csapatot összeállítani, amely kiválóan dolgozott.

„Egy kezünkön megszámlálhatjuk, hogy Kolozsváron hol lehetett ilyen nagyszerű munkát végezni. Hiszen itt nem veszítettünk értéket, nem kergették el a szakembereket, hanem név szerint megemlítették a tervezőtől az utolsó szakmunkásig azokat, akik a restaurálást elvégezték.”

Szintén a tulajdonos nyitottságának köszönhetően sikerült óriási újdonságot felfedezni a Maros megyében lévő keresdi Bethlen-kastélynál. A reneszánsz kori erődített kastély mellett azért végeztek ásatásokat, hogy egy külső hasznos helyiséget hozzanak létre, amikor megjelentek a kora középkori erődrendszerek. Ha az első tervnek megfelelően végezték volna a munkálatokat, akkor nem lehetett volna régészeti ásatásokat végezni, és nem bővült volna egy új korszakkal, a középkorral a létesítmény és környéke.

„Jó, hogy a tulajdonos, Böjte atya rugalmas volt, megértette, hogy a gyermekek nyári táboroztatására alkalmas lesz a vár a régészeti feltárások ellenére is, mi több, a gyermekeket is be lehet vonni a feltárásokba, meg lehet ismertetni velük a földben rejlő épített örökséget”

– magyarázta a műemlékvédelmi szakember.

Guttmann jó példaként említette a székelyudvarhelyi Székelytámadt vár jelenleg zajló restaurálási munkálatait is. Mint elmondta, igaz ugyan, hogy nem voltak megfelelő előzetes kutatások, de nagyon lelkes a helyi régészcsapat, és az ő segítségükkel igyekeznek megfelelőképpen módosítani a dokumentációt.

„Ott a katalizátor az uniós pénzalap, amelyet a romtorony helyreállítására kaptak. Ebből az alapból megtörténik a romkonzerválás, tető alá kerül a romtorony. Ami igazán érdekes, az az átellenben lévő bástya, ahol látható, hogy vannak lőrések, csak fel vannak töltve. De itt maximálisan érdemes kitisztázni a helyzetet, az épített örökség megőrzése szempontjából. Itt hat méter mélységben is vannak régészeti elemek, és megpróbáljuk azokat bemutatni anélkül, hogy újra eltemessük. Egy újabb komoly, építészeti szempontból közmunkát igénylő feladatra vállalkoztunk. Erre kell egy érzékeny csapat, amelynek tagjai vállalják a közmunkát. Nem egy könnyű feladat, nem előnyös gazdasági szempontól, mert időigényes és állandó átgondolást igényel. Ha nem fáradunk bele, akkor az eredmény jóval összetettebb lesz, mint elsőre gondoltuk – olyan történelmi és épített örökséget tud bemutatni, amiről eddig nem tudunk” – fejtette ki Guttmann Szabolcs.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot február 21-én.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2022. december 27., kedd

Hagyományok és vendéglátás: a Székelykő lábánál fekvő két magyar falut a román turisták is kedvelik

Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik. 

Hagyományok és vendéglátás: a Székelykő lábánál fekvő két magyar falut a román turisták is kedvelik
2022. december 23., péntek

Ünnepi várakozás hajnali misével

Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.

Ünnepi várakozás hajnali misével
Ünnepi várakozás hajnali misével
2022. december 23., péntek

Ünnepi várakozás hajnali misével

2022. december 18., vasárnap

Házi és ipari savanyúságok: az életmódváltással előtérbe kerülnek az üzletből vásárolt termékek

Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk. 

Házi és ipari savanyúságok: az életmódváltással előtérbe kerülnek az üzletből vásárolt termékek
2022. december 17., szombat

Akit Bölöni a vállán cipelve ünnepelt: beszélgetés az érmihályfalvi Klán Jánossal, az ASA egykori középcsatárával

Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban. 

Akit Bölöni a vállán cipelve ünnepelt: beszélgetés az érmihályfalvi Klán Jánossal, az ASA egykori középcsatárával
2022. december 11., vasárnap

Disznóvágások idején: helyspecifikusan készül a véres, májas hurka és a kolbász

Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat. 

Disznóvágások idején: helyspecifikusan készül a véres, májas hurka és a kolbász
2022. december 10., szombat

A román labdarúgás sötét mélységei: visszaemlékezések a bányászcsapatok egykori hazai mérkőzéseire

Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét. 

A román labdarúgás sötét mélységei: visszaemlékezések a bányászcsapatok egykori hazai mérkőzéseire
2022. december 03., szombat

(L)ehetnénk jobban is: egyre több megbetegedést okoz a helytelen táplálkozás

Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód. 

(L)ehetnénk jobban is: egyre több megbetegedést okoz a helytelen táplálkozás
2022. december 01., csütörtök

Szorítsunk a nadrágszíjon: takarékosságra intenek a szakértők, 2024-re már optimistábban tekintenek

Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe. 

Szorítsunk a nadrágszíjon: takarékosságra intenek a szakértők, 2024-re már optimistábban tekintenek
2022. november 30., szerda

Saját termés, saját termékek: a kebelei kisüzemben tucatnyi gyümölcsfélét dolgoznak fel marosvásárhelyi üzleteknek

Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár. 

Saját termés, saját termékek: a kebelei kisüzemben tucatnyi gyümölcsfélét dolgoznak fel marosvásárhelyi üzleteknek
2022. november 27., vasárnap

Advent a szeretetszolgálat jegyében: hogy az ajándék mellett Jézus is bekerüljön az otthonokba

A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is. 

Advent a szeretetszolgálat jegyében: hogy az ajándék mellett Jézus is bekerüljön az otthonokba