Csombord a fehér szőlőfajták paradicsoma
Fotó: Makkay József
Aligha van olyan magyar ember Erdélyben, aki ne hallott volna az enyedi és csombordi borokról. A több évszázados hírnév ellenére a rendszerváltás utáni újrakezdés mégis nehéz helyzetbe hozta a helyi termelőket. A sikertörténetté váló kézműves borkészítés állomásait a vidék legismertebb borászával, Köble Tiborral jártuk körül.
2021. szeptember 26., 08:022021. szeptember 26., 08:02
2021. szeptember 26., 08:262021. szeptember 26., 08:26
Szépen megdolgozott parcellákban szemrevételeztem a csombordi szőlőhegyen az idei termést. Vendéglátóm, Köble Tibor sorra mutatja, kinek hol van a szőlőse az Enyedi Borászok Egyesületének tagjai közül. Igaz, a vidék leghíresebb 22 borászából nem mindenki csombordi, de aki Nagyenyeden él, az is ragaszkodik hozzá, hogy Csombordon is fenntartson egy darab szőlőt.
Főleg amióta Erdély-szerte ismét keresik a jó minőségű kistermelői borokat.
„Az idei terméshozam közepes. Nem tett jót a szőlőnek a lassú kitavaszodás és az egymást követő sok esős időszak. Több parcellában a szokásosnál bőségesebb permetezés ellenére is rothad a szőlő, és vannak dűlők, amiket elvert a jég” – magyarázza Köble Tibor. Itt mindenhol fehér szőlővel találkozik az ember, ez a vidék jellegzetes felhozatala: olaszrizling, tramini, szürkebarát, neuburger, ezerfürtű, muskotály, hogy csak a legismertebbeket soroljam.
A Köble-birtokon valamennyi szőlőfajtát külön szüretelik, így a bor is külön hordókba kerül. A szüretre idén többet kell várni, mint tavaly, amikor már szeptember végén hordókba került a must. A csombordi borász szerint leghamarabb október 15-e után lehet szüretelni, de az is megtörténhet, hogy később, mert a tavaszi hidegek miatt kitolódik a szőlő vegetációja.
Köble Tibor félédes muskotályt kínál
Fotó: Makkay József
A Nagyenyedtől pár kilométerre, a Maros bal partján fekvő Csombord főutcáján a kapura ragasztott hordófenék jelzi a borosgazda házát, ahol gyakran kilincselnek vevők szerte Erdélyből.
„Van egy bukaresti vásárlóm, aki szinte az egész traminikészletemet elviszi. Azért szüreteljük fajtánként a szőlőt, hogy széles legyen a borválaszték. Van, aki a száraz borokat szereti, így nekik az olaszrizlinget, a furmintot, a király- és a fehér leánykát ajánlom, de sokan kedvelik a félszáraz vagy félédest: ők kóstolhatnak szürkebarátot, muskotályt, és más fajtákat is” – mutatja sorban a tölgyfahordóit.
Köble Tibor nem hódolt be a kis- és nagyüzemi acéltartályos, modern borkészítés divatjának. Régi vágású borászként azt tartja,
Nem véletlen, hogy a 71 esztendős csombordi szőlősgazda a környék legismertebb borásza, aki a kézműves termelőknek szánt Kárpát-medencei borversenyekről temérdek díjat „sepert be” az elmúlt három évtizedben. Borospincéjének falain már nincs hely újabb bekeretezett kitüntetéseknek. Maga sem tudja, hány borversenyen vett részt és hány helyről hozott haza aranyat vagy ezüstöt. A siker titkát abban látja, hogy bármilyen bort készítsen, a minőségből soha nem enged.
– magyarázza.
Kitüntetések hosszú sora a pince falán
Fotó: Makkay József
A kommunizmus éveiben állategészségügyi technikusként dolgozó Köble Tibor második szakként végezte el az egykoron híres csombordi szőlészeti és borászati iskolát. A termelőszövetkezet idején családi házuk kertjében maradt kevéske szőlő, azt gondozta szüleivel, akiktől a hatvanas évek kényszer-szövetkezetesítése sajátította ki a szőlős birtokokat is. A rendszerváltás után határozta el, hogy a visszakapott családi földeken szőlőt telepít. Unokatestvérével, Köble Istvánnal hozták létre a falu akkori legnagyobb, négy hektáros magánkézben lévő szőlőbirtokát. Azonban nemcsak az indulás volt nehéz, hanem kilátástalanná vált a bor értékesítése is.
– emlékezett a kezdetekre vendéglátóm.
Fotó: Makkay József
Aztán megérkezett a reménysugár: a kétezres évek elején az emberek elkezdtek érdeklődni a borok iránt. Híre terjedt, hogy Nagyenyeden és környékén remek kézműves borokat lehet olcsón vásárolni. A hírverésben nagy szerepe volt Csávossy Györgynek, akit Erdély legjelentősebb magyar borászszakembereként tartanak számon. Ő találta ki az erdélyi Bor útja nevű marketingfogást, ami borkóstoló turistacsoportokat vonzott Nagyenyedre és környékére. A kivitelezésében sokat segített a Köble Tibor és Papp Péter felenyedi borász által tető alá hozott Enyedi Borászok Egyesülete, amelynek első elnöke hat éven át Köble Tibor volt. Azóta az egyesületet a Gyulafehérváron élő Tóth Csaba vezeti, aki a római katolikus érsekség borászaként is maradandót alkotott.
Fotó: Makkay József
„Sokat köszönhetünk a szakegyesületnek. Telente sorra járjuk egymás pincéit, kiértékeljük a borok minőségét, és tanácsot adunk, hogy egy gyengébb bort hogyan lehet feljavítani. Az egyesületi tagságnak köszönhető, hogy mára minden pince rendezett, a tagok pedig nagyon vigyáznak boraik minőségére” – érvelt a csombordi borász, aki arra a legbüszkébb, hogy fia és két unokája viszik tovább a családi hagyományt.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Erdélyi Gasztro mellékletében jelent meg szeptember 15-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!