Az ipari alpinistaként dolgozó férje is támogatta felesége elképzelését abban, hogy hagyják hátra Nagyváradot, és telepedjenek ki falura. A méhészkedésbe kezdő Bea asszony előbb Nagyváradtól negyven kilométerre talált egy olyan helyet, ahol kaptárait biztonságban tudhatta, de a napi ingázás nem bizonyult jó elképzelésnek, ezért úgy döntöttek, hogy a Hegyköz vidékén található Siterbe költöznek. A 15 évvel ezelőtt meghozott döntés jó befektetésnek bizonyult: a mára százcsaládos méhállományá fejlődött gazdaság biztos lábakon áll, termékeit pedig elkapkodják a vevők.

„A zsúfoltság számos méhbetegség terjedésének kedvez. Olyan veszély ez, mint nálunk, embereknél a koronavírus-járvány. Ha nem vigyázunk, hamar elkapjuk, és viseljük a következményeit. A méhész körültekintően kell döntsön, hogy hova vándorol és ki mellé telepszik le” – magyarázza. A szállításban és a kaptárak mozgatásában elsősorban férje segíti, de a két-három hetes vándorlás egyéb dolgait rendszerint egyedül végzi. A család viszi és hozza az utánfutós kaptárszállító járműveken, ő azonban így is örömmel vállalja a méhészkedés tucatnyi teendőit. Négy gyerekük közül három már kiröppent a családi fészekből, a legkisebbik, a 14 esztendős fiuk itthon van a szülőkkel.

Amikor arról faggatom, hogy a család mennyire tudna méhészetből megélni, Bea asszony elmagyarázza, hogy

„A méhészkedés legnagyobb gondja, hogy a gyors időjárásváltozás nem kedvez ezeknek az apró és szorgos bogaraknak. Csökken a méztermelés, túlterheltek a méhlegelők, amit csak úgy tudok ellensúlyozni, ha minden méhészeti terméket begyűjtök és forgalmazok. Arra törekszem, hogy évről évre új választékkal lépjek piacra” – meséli vendéglátóm.

Bea asszony példája azt bizonyítja, hogy előképzettség nélkül, autodidakta módon is el lehet kezdeni a méhészkedést. Szakkönyvek átböngészése után méhcsaládjai körében gyűjtötte össze lépésről lépésre a szakmai tapasztalatokat. Megfizette a tanulópénzt is, hiszen egy-egy méhbetegség kései felismerése és kezelése miatt több méhcsaládja elpusztult, de a kezdeti nehézségeken túltette magát. Amikor már valamennyit értett a méhészkedéshez, egy nagyváradi méhésztanfolyamot is bevállalt, amiről viszont kiderült, hogy sokat nem ér: diplomát, és nem szaktudást kapott. Az egyetemet végzett ember azonban eleve igényesebb a szaktudás iránt, ezért második egyetemként elvégezte a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem mezőgazdasági mérnöki szakát.

– fogalmaz a siteri méhész.

– magyarázza mosolyogva Bea asszony. A siteri méhész szerint méhészetüket nem befolyásolja, hogy a kereskedőknél mennyivel csökken a méz nagybani felvásárlási ára. A nagybani mézeladást soha nem tartotta járható útnak, ez inkább a kényelmesebb méhészek értékesítési módja. Ehelyett arra törekedett, hogy kiépítse saját törzsvásárlói körét, akikre mindig számíthat. Țica Beatrice tapasztalatai szerint növekszik az elkötelezett vásárlók tábora, ami a kistermelő méhészeknek is kedvez.