A drágulás ugyanakkor nem egységes: az olcsóbb építőanyagok nagyobb mértékben drágultak, mint a prémium termékek. Az épületszigeteléshez használt, az eladásban még mindig első helyen álló polisztirén ára például nagyobb arányban emelkedett, mint a prémium kategóriás kőzetgyapoté, ugyanakkor utóbbi népszerűsége fokozatosan növekszik.

A falazóanyag nyári drágulása után októberben újabb 10–15 százalékos áremelkedés várható, a földgáz jelentős drágulása ugyanis itt is érezteti hatását. A fémipari termékek szintén átlagon felül drágultak, Románia ez esetben annak következményeit viseli, hogy megszűnt a kohászat, az ország ki van szolgáltatva az importnak. A tengeri szállítás díja eközben megötszöröződött, ez a kisebb értékű, de nagyobb helyet foglaló termékek árában érződik hangsúlyosabban: például a szemeteskukákat egymásba lehet rakni, de az öntözőpumpát nem, így az jobban drágult – részletezte a háromszéki vállalkozó.

A kereslet gyorsabban nő, mint a termelési kapacitás

Az építkezési és felújítási munkálatok a járvány miatti leállások alatt sem torpantak meg, ráadásul időközben az EU-s helyreállítási terv, illetve a különböző országok hasonló jellegű kormányprogramja is nagyobb lendületet kapott. Magyarországon például a fiatal családoknak nyújtott házépítési vagy lakásvásárlási támogatás tovább növelte az építőanyagok iránti keresletet – magyarázta Boér Lehel.

Egy másik tényező, amit figyelembe kell venni, hogy a hazai piacot a multinacionális cégek látják el, amelyek eddig Romániában a termékeik árát a helyi, szegényebb piachoz igazították. Miután azonban Európa-szerte megnőtt a kereslet, most már nálunk is emelik az árakat, vagy inkább ott adják el a termékeiket, ahol többet fizetnek értük – most már nem működik, hogy egy gyártónak ugyanaz a terméke nálunk 15 euró, Franciaországban pedig 30 euró.

Románia abból a szempontból is hátrányban van, hogy a multik úgy rendezték be gyártósoraikat, hogy csak egy-egy terméket állítanak elő a helyi gyárukban. Például a Bramac a romániai gyárában csak mezőcserepet gyárt, az összes tartozékot pedig a magyarországi üzemben, onnan pedig már alig küldenek, mert az ottani piacon 40 százalékos árbevétel-növekedéssel számolhatnak.

Boér Lehel szerint elkerülhetetlen az árak valamilyen szintű kiegyenlítődése, hiszen jelenleg térségünkben az építkezés négyzetméterenkénti ára ezer euró körül mozog, Kolozsváron kétezer euró, Magyarországon háromezer, Ausztriában pedig már hatezer euró. „Az ingatlanfejlesztők 2010 óta tisztes haszonnal dolgoznak, nincs spekulatív nyereség, hiszen folyamatosan drágul a munkaerő és az építőanyag” – mutatott rá az üzletember.

Ilyenkor jön a spekuláció, hogy ha most nőtt meg a kereslet, most lehet árat emelni. Erre még rátevődik, hogy sok termék alapanyagát, a vasat Ázsiából importálják, és egy ideje szállítási problémákkal szembesülnek. A tengeri konténerek hiánya oda vezetett, hogy ha korábban egy hajóval elküldtek tíz konténert, most már csak hármat tudnak, de ugyanazt a szállítási költséget kell kifizetni.

A drágulás a végső felhasználón csapódik le

Az építőanyag drágulása mindenképpen a végső felhasználón, a megrendelőn csapódik le, mutatott rá Stier Attila, akinek cége mérnöki tevékenységgel foglalkozik, ami magában foglal mindent, ami az építkezéssel kapcsolatos: tervezés, költségek megállapítása, kivitelezés felügyelete, illetve kivitelezés. A szakember úgy látja: az építőanyag drágulása előreláthatóan 20–25 százalékkal dobja meg az építkezés teljes költségét, amit a megrendelő fizet ki. Emiatt előfordul, hogy az építkezések szakaszosan valósulnak meg. Az építtető elsősorban arra törekszik, hogy lakhatóvá tegye az ingatlant, be tudjon költözni, majd a külső térrendezést vagy a kerítés megépítését későbbre halasztja. Ez a trend korábban is jellemző volt, ám most felerősödhet.

Akkor csappantak meg olyan szinten a munkák, hogy sok vállalkozó akár önköltségi áron is bevállalt egy-egy kivitelezést, hogy fennmaradjon vállalkozása, illetve meg tudja tartani az alkalmazottait. Ha a jelenlegi válságnak komolyabb következménye lesz az ágazatban, az szintén két-három év múlva fog érződni, véli az építészmérnök.

A szakember ugyanakkor rámutatott: van mód arra, hogy lefaragjanak a költségekből. Előfordul, hogy a prémium kategóriájú termékről váltanak olcsóbb alternatívára, ez a festék, a nemes vakolat, a csempe esetében gyakoribb, tehát ha a megrendelőnek fogy a pénze, ezekből beéri az olcsóbbal.

A beruházási értéket a kiterített alapterület is hordozza. Miután letisztul a kép, hogy mire van szükség, a tervezők általában közlik, ez mekkora területen valósítható meg, és hogy négyzetméterre számolva mekkora a beruházási érték. A terület méretét és a beruházási értéket összeszorozva kijön a végösszeg, és az ügyfél eldöntheti, hogy ezt megbírja vagy inkább átszervezést javasol.

Ilyenkor meg lehet nézni a korábbi munkákat, egyeztetni az előző megrendelőkkel, hogy milyenek a tapasztalataik, a csapat tényleg jól dolgozik-e, tartja-e a határidőket. Ráfizetéses lehet, ha valaki megvásárolja a négyzetméterenként 90–100 lejbe kerülő csempét, és elrontják a felrakást. Ilyen esetben vagy évekig nézni kell a gyenge minőségű kivitelezést, vagy visszabontani, újra megvenni az anyagot, és megint felrakni.

Egy másik tényező, ami rendszeresen gondot jelent az építkezésben, a képzett munkaerő hiánya. Aki megmarad a piacon, telítődik munkával, válogathat a megrendelések között, és emelni tudja az árakat, az jellemzően nem vállal be tíz munkát, csak hármat-négyet, de olyan áron, hogy megérje.

A kivitelezőnek és a megrendelőnek is nehéz

Az építészmérnök felidézte: az utóbbi három-négy évben évente volt egy kisebb mértékű áremelkedés. A gyártók rendszerint az év elején bejelentették, hogy márciustól 5–10–15 százalékos drágulás várható, idén viszont ez jóval nagyobb mértékű volt. Sőt a gyártók újabban olyan árajánlatot adnak, ami öt napra, egy hétre érvényes. Ezért nehéz előre számolni és olyan árat mondani, ami akkor is érvényes lesz ugyanazokkal az anyagokkal, ugyanolyan minőségben, ha a munkát fél év múlva kell elkezdeni.

Közben viszont azt látják, hogy korábban megvették a vasat 2–2,3 lejért, most pedig már 4–4,5 lejt fizetnek érte, ám ezzel párhuzamosan a jövedelmük nem növekedett számottevően, legalábbis nem úgy, hogy ezt a szintű áremelkedést fedezni tudja.

Ugyanez a jelenség érvényesül, csak még fokozottabban a közberuházások esetében, amelyeknek a tervezési fázisa és az előkészítése több hónapot vagy akár évet is igénybe vesz. A terv elkészül 2019-ben, ennek alapján a beruházás értéke 3–4 millió lej lesz, viszont mire odakerül, hogy 2021-ben kiírják a kivitelezést közbeszerzésre, módosulnak a beruházási értékek, és a végösszeg elérheti a 6 millió lejt. Kiírják a licitet a tervben szereplő értéken, a cégek versenyeznek is érte, de amikor kivitelezésre kerül sor, muszáj valamilyen megoldást találni: próbálnak szerződést módosítani, nagyobb árat kérni, vagy marad a régi ár, de silány minőség készül.

A vállalkozónak eközben nem érdeke, hogy miután szerződött egy önkormányzattal, „otthonról vigye a pénzt”, miután az évekkel korábban megállapított költség a többszörösére emelkedik. Ilyenkor megpróbálják megoldani a kivitelezést ugyanannyi pénzért, ami már a minőség rovására megy.

Az építőanyagok drágulása sok mindenre kihat: például az áramszolgáltató is folyamatosan végez karbantartási munkálatokat, amihez építőanyagot használ, a költségek növekedése pedig kihat az elektromos energia díjszabására is.

Néhány évvel ezelőtt sok gondot okozott a közberuházásoknál, hogy a kivitelezővel megkötött szerződést nem lehetett módosítani, hiszen a cég vállalta, hogy a munkálatok idejére, tehát akár egy-két évre – mindentől függetlenül – megtartja az árakat. Erre sok vállalkozás ráfázott, de időközben módosultak a vonatkozó előírások, így ezt már nem rögzítik a szerződésben, a megrendelőnek pedig el kell fogadnia, hogy nem lehet a tavalyi áron építkezni.

Senkinek nem jó a hátrahagyott félkész munka

Amíg a korábbi szabályozás érvényben volt, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat sem módosíthatta a leszerződött árakat, ám ha a vállalkozó emiatt szerződést bontott, az senkinek sem volt jó. Legkevésbé a megrendelőnek, mert a félkész munkálattal kellett kínlódnia egy-másfél évet, amíg felmérték, milyen arányban valósult meg a projekt, kiírták az új közbeszerzést, és az új kivitelezővel, már új áron befejezték a munkát.

– magyarázta Czimbalmos-Kozma Csaba. Hozzátette, alapos elemzésekre van szükség, hogy kiszámolják, az anyag árának emelkedése milyen arányban befolyásolja a végösszeget, tehát ha 10 százalékkal drágult az aszfalt, az milyen arányban emeli például egy útépítés teljes költségét.

„Mi is végzünk számításokat, az építők egy része pedig próbál erre rájátszani, az anyagdrágulásra hivatkozva felsrófolni az árakat. A mozgásterünk korlátozott, a számításaink és a törvény nyújtotta kereteken belül tudjuk elfogadni a módosításokat” – részletezte a városmenedzser.

Kifejtette, korábban sok esetben sikerült a felfele történő ármódosítást kieszközölni, leszerződni, ám voltak olyan esetek is, amikor ez nem jött össze, az építő felmondott, mert kisebb áron nem tudta vállalni a munkát.

Ha nem ad több pénzt, akkor a város önerőből biztosítja a különbözetet, de ezt is csak bizonyos mértékig, hiszen nem lehet kétszeres árat kifizetni csak azért, mert az építő annyit kér.

Egyelőre az előző EU-s költségvetésből lehívott pénzeket költik, ezeket a projekteket befejezik valahogy, az önkormányzat kigazdálkodja a drágulás miatti különbözetet, de a jelenlegi uniós ciklusban már ugyanannyi pénzből kevesebb munkát tudnak elvégeztetni.

„Nem azt várnánk el, hogy közmunkázzanak vagy veszteséggel dolgozzanak, de ezért a sok pénzért legalább minőségi munkát szeretnénk. Közben a minőséggel nagy gondok vannak, a tervek sem mindig a legjobbak, pedig azokért is nagy összegeket fizetünk, aztán ebből kiindulva az építő áthárítja a felelősséget a tervezőre. Az építőmunkások arra hivatkoznak, hogy nincsenek rendesen megfizetve, nem teszik oda magukat, gyakran felületes munkát végeznek, és a végeredmény kifogásolható minőségű” – részletezte a városgazda.

Gyakran előfordul, hogy amikor átveszik a munkálat végeredményét, nem találnak benne hibát, de két-három év után, éppen amikor a szavatossági idő lejár, „dől össze, reped meg, szakad be, folyik ki”. Ilyenkor a kárnak nincs gazdája, hiszen „véletlenül” éppen akkor jelennek meg a hibák, amikor a garanciaidő lejárt.

„Elfogadom, hogy megdrágult az építőanyag, de azt már nem, hogy sokan úgy dolgoznak, mintha az éppen aktuális megrendelésük lenne az utolsó, és abból kell a lehető legnagyobb nyereséget kivenni. Másrészt gyakran olyan munkát végeznek, hogy két-három év múlva lehet kezdeni elölről. Nyugodtan megcsinálhatnák úgy is, hogy száz évig tartson, mert sok száz utca van még egy-egy városban, amelyeket korszerűsíteni kell. Munka mindig lesz, az építők nem fognak éhen halni” – összegezte Czimbalmos-Kozma Csaba.

„A jelenlegi helyzetben is közösen kellene megoldást találni, hogy jó menedzsmenttel, jó tervek alapján jó kivitelezés készüljön, mert így mindenki jobban járna, de ez általában országos szinten is ritkán jön össze” – fogalmazott.

A 300 százalékot is elérhette a drágulás

Az elmúlt időszakban a romániai barkácsáruházakban akár 300 százalékos drágulás is történt egyes termékeknél a PriceFlux online árfigyelő számításai alapján. A Ziarul Financiar gazdasági lap elemzése rámutat, egész Európában robbanásszerűen megemelkedett az építkezések, felújítások száma, ez pedig az egekbe lőtte az építőanyagok árát.

Németországban a gazdasági kutatóintézet arra mutatott rá, hogy augusztusban csillapodott az építőanyag-hiány, de még így is az építővállalatok 40 százaléka jelezte, hogy gondjai voltak az anyagbeszerzéssel. Az ING Bank elemzői arra számítanak, hogy az árak jövő év nyaráig nem csökkennek, azután reménykedhetünk, hogy a cement, a beton és a tégla valamivel olcsóbb lesz, a fűrészáru és az acél ára stabilizálódik.