Burjánzik a bizalomvesztés járványhelyzetben: ellenérzéseket, gyanakvást szül az életünk feletti kontroll hiánya

A legtöbbek szemében a rendőrség, csendőrség munkáját a korrupció, szakmaiatlanság, hozzá nem értés, határozatlanság és arrogancia jellemzi, nagyon kevés kivétellel. Ezek a visszásságok a járvány alatt csak hangsúlyozódtak” – vélte a római katolikus plébános.

Takó István rámutatott: a koronavírus-járvány egy újszerű, ismeretlen valóság, és az új, ismeretlen, bizonytalan dolgoktól általában félnek az emberek. Szerinte olyan időszak volt ez, mint amikor egy orvosi leletre várakozik az ember kétségbeesetten. Nem tudja felfogni, hogy ha pozitív lesz az eredmény, akkor az mivel járhat, ezért elkezd előre pánikolni, a legrosszabbra gondolni, esetenként felkészülni.

Reakcióik a legkülönbözőbbek, a nemtörődömségtől az Istenbe vetett bizalmon keresztül a teljes kétségbeesésig”– részletezte a lelkipásztor.

egyrészt mindenki látja a munkájukat keményen, hivatásszerűen végző orvosokat, ápolókat, másfelől ott van a „Colectiv-szindróma” is, vagyis az a tapasztalat, hogy a rendszernek alapvető hibái és hiányosságai vannak. Ebben a furcsa, rossz rendszerben igyekeznek helytállni az egészségügyi dolgozók, sokszor emberfeletti áldozatokat hozva. „A járvány idején keletkezett kórháztüzek még inkább erősítették a bizalmatlanságot” – tette hozzá az egyetemi lelkész.

Többeket foglalkoztatnak hitbeli kérdések

Arról is beszélt lapunknak, hogy a járvánnyal minden generáció a maga módján küzd, és mindenki a generációs sajátosságainak megfelelő nehézségekkel találta szembe magát. Tapasztalata alapján

„Kétségtelen, hogy azok számára a legnehezebb, akik a munkájukat, egzisztenciájukat, és persze azok számára, akik családtagjukat, közeli barátaikat veszítették el a járvány miatt” – fogalmazott a plébános.

„Az biztos, hogy kevesebben járnak misére, istentiszteletre, de online például olyanok is bekapcsolódnak, akik amúgy nem szoktak eljárni templomba. Persze ilyenkor, szembesülve az élet törékenységével, többeket foglalkoztatnak hitbeli kérdések, és a hívő emberek imaélete is mélyül” – magyarázta Takó István.

Tagadás, hárítás, projektálás

Vitus-Bulbuk Emese pszichológus szerint hamar kiderült, hogy ezt a járványt, valamint a járvány okozta stresszt egyénileg nem tudtuk és tudjuk megfelelő szinten tartani, megoldani. Nehezítő körülmény, hogy míg máskor nagyobb stressz vagy negatív érzelemmel járó események átélésekor olyan tevékenységeket végeztünk, amelyek segítettek a leküzdésben, most pont ezeket nem tudjuk végezni. Például nem tudtunk sportolni, összeülni a barátokkal és feltöltődni, elutazni, kirándulni.

Ezekben az esetekben az énvédő mechanizmusaink bekapcsolnak, és csökkenteni próbálják a negatív érzéseket, hogy a test-lélek-szellem egységünk minél tovább optimálisan működjön” – részletezte a Kolozsváron élő szakember. Ennek következtében

„a politikusok, orvosok, kutatók, Bill Gates a hibás”.

Ehhez az kell, hogy elfogadjuk a helyzetet, a realitást képviseljük, és az erősségeinkre támaszkodjunk.
Ugyanakkor a szakember is jól látja, hogy mindeközben az elöljárók, a hatóságok hiányosan és nehezen tudnak helytállni az új helyzetben, nagyon sok az ismeretlen az egyenletben, és eszközeik sincsenek.

Sok esetben az összeesküvés-elméleteket hirdető csoportok elszántsága és magabiztossága ezt a biztonságot adja meg. S ha már beletartozunk egy csoportba, akkor a konformitás miatt képviseljük annak gondolatait, elveit, eszményeit.

Tagadás a látszólagos normalitásért

A maszk- és oltásellenességgel kapcsolatban a pszichológus elmondta, ez a fajta tagadás vagy ellenségeskedés elég komplex folyamatokat rejt, amit nem lehet csak és kizárólag az elutasítással magyarázni. A vágy, hogy kontrolláljam a körülöttem levő környezetet, és úgy alakítsam, hogy a legoptimálisabban érezzem magam benne, mindig hajtotta az embert.

Így ha tagadok, és mondjuk nem hordom a maszkot, legalább a látszata megvan annak, hogy kezd normalizálódni a helyzet – magyarázta Vitus-Bulbuk Emese.

Azt is figyelembe kell venni, hogy egy olyan világban, ahol bármilyen információ egy kattintásra van tőlünk, és ezek a kattintások pénzhez is vezetnek,

amivel tele van az internet. Így nem csoda, ha egy tudományos cikkre hat tudománytalan jut. Ez ugyancsak bizonytalansághoz és szorongáshoz vezet – most kinek higgyünk, ki mond igazat, ki akarja a javunkat. „Hosszabb idő, gyakorlás, önfegyelem és rugalmasság eredménye az, ha kialakítunk egy olyan szűrőberendezést, ami segít eligazodni” – vélte a pszichológus.

Rámutatott: a dolgok nem a megszokott rendjüket követik, és minden lépés, intézkedés hatalmas publicitást kap. „Sok a felmerülő kérdés, és elvárjuk magunktól, hogy akár hozzá nem értőként is megfelelő döntést hozzunk. Ami persze szinte lehetetlen, s így

– magyarázta Vitus-Bulbuk Emese. A döntéshozatallal gyorsan véget tudunk vetni a feszültségnek, ilyenkor következik be a megkönnyebülés. A szakember hangsúlyozta: noha ezt a megkönnyebbülést annak tudjuk be, hogy helyesen döntöttünk, igazából a döntéshozatal maga vezetett ide.
Annak kapcsán, hogy mely generációnak volt – vagy még mindig – a legnehezebb megbirkózni a járvánnyal, azt mondta: a maga módján mindenki megszenvedte és megszenvedi a járványt.

„Mindenki megélte a szeretteitől távol levés fájdalmát, a veszteséget, a gyászt, a bizonytalanságot, hogy bár közel voltunk egymáshoz, de a bezártság dühét és agresszióját éltük meg, nem a közelség élményét. Ugyanakkor az a fajta odafordulás, amit eddig a »minden IS« megakadályozott, most lehetővé vált, és úgy tudtunk egymáson segíteni, hogy ez a mi feszültségeinket, haragunkat, dühünket, szorongásunkat is enyhítette, mert visszaadta a kontrollt, a tenni tudás és akarás érzését az egyén kezébe” – hangsúlyozta a pszichológus.

– mutatott rá a szakember. Az egyházon belül is sokan ellenezték, azzal az indokkal, hogy az oltás nem keresztényi, mivel egy állattól származik. Olyan tudósok is ellenezték, akiknek elképzelései a korabeli betegségekről egyszerűen nem voltak összeegyeztethetők a Jenner-féle elmélettel.

Amikor bevezették az első kötelező védőoltásokat a 19. század közepén, a polgárok felháborodtak, hogy nem dönthetnek saját és gyerekük testéről. A 20. század elején, ahogy egyre több vakcina is megjelent, az irántuk való szkeptikusság egyre növekedett. „Az új oltóanyagok ráadásul pár esetben nem várt hibák következtében maguk is fertőzést okoztak. A védőoltások elleni bizalmatlanságot tovább fokozták az úgynevezett inokulátorok is, akik arra törekedtek, hogy a vakcináció iránt fellendült bizalmat megingassák, tönkretegyék (az inoculatio a vakcináció előtti elterjedt oltási módszer volt, amikor a beteg emberből kinyert anyaggal oltottak)” – részletezte a pedagógus.

Az oltásellenesség egyik nagy központja az angol Leicester volt. 1885-ben itt tartották az egyik legnagyobb oltásellenes tüntetést. „A kontinentális Európában az oltásellenesség talán nem intézményesült ilyen szinten, de a szkepticizmussal természetesen itt is meg kellett küzdenie az orvostudománynak. 1907-ben Bécsben a védőoltás ellenzői egy nyilvános gyűlés alkalmával tettleg bántalmazták a világhírű tudóst, Viktor von Ebner-Rosensteint, akit az ausztriai kötelező védőoltások leglelkesebb apostolának tartottak.

– elevenítette fel a történelemtanár. Hozzátette, ekkor Richard Paltauf neves osztrák patológus és bakteriológus tekintélyének egész súlyával szembehelyezkedett a védőoltásokkal. Azon az alapon, hogy a védőoltás eredményt nem hoz, de a katonát körülbelül 2 hétre akcióképtelenné teszi, keresztülvitte a védőoltások szigorú eltiltását.

A beoltott ezredek foglalták vissza másnap az uzsoki szorost, egyben őnáluk szűnt meg legelőször a kolera is. Így tehát a Paltauf-féle előítélet mindkét állítása megdőlt, és e siker rábírta a hadvezetőséget előbb az oltási tilalom felfüggesztésére, majd később az oltás általános elrendelésére – magyarázta Kápolnási Zsolt.

Régen sem lelkesedtek a maszkokért

A járványellenes intézkedések elleni tiltakozások legnagyobb hulláma kétségkívül a több millió emberéletet követelő nagy spanyolnátha-járvány (1918–1920) idején következett be. Az Egyesült Államokban számos intézkedéssel kíséreltek meg gátat szabni a vírus terjedésének. Ezek az iskolabezárásoktól és nyilvános helyek lezárásától az utcai köpködés elleni határozatokig és a kötelező zsebkendő- és maszkhasználatig terjedtek. Sor került üzletek bezárására, rendezvények betiltására és a fertőzöttek elkülönítésére is – sorolta a pedagógus. Mint mondta,

Több helyen kötelezővé is tették a maszkokat, az ellenszegülőket pedig pénzbírsággal, sőt akár rövid börtönbüntetéssel is sújtották. Azzal próbálták meggyőzni az embereket, hogy az Európába induló katonákat védik a fertőzéstől, ha betartják a maszkviselés szabályait.
„Bár a legtöbben együttműködtek, a panaszok száma is magas volt.

Többször előfordult, hogy politikusok és más tisztségviselők maszk nélkül jelentek meg nyilvános helyeken, ami botrányokhoz vezetett. Sokan helytelenül viselték a maszkot, mások lyukat vágtak maszkjukra a dohányzáshoz. A maszkviselés szabályaira fittyet hányókat pénz- vagy akár börtönbüntetéssel illették” – mesélte a szakember azokat az eseteket, amik akár a mai időkről is szólhatnának. Azt is megtudtuk, hogy gyakori volt az újságokban közzétett „vétkeslista”, amelyen a szabályszegőket név szerint tüntették fel. Viszont a maszkviselési intézkedésekkel szembeni ellenkezés nem vált széles körben elterjedtté.

Ismerős helyzet száz év távlatából

Kápolnási Zsolt szerint Magyarországon a maszkviselés bevezetése nem volt kifejezetten elterjedt. Az Orvosi Hetilap 1918. november 3-ai számában arról ír, hogy Svájcban kiterjedten alkalmazott védőmaszkok „még nem állanak rendelkezésünkre. Mindenesetre azonban az orvosnak saját védekezésére legalább azt kellene tenni, hogy a beteg vizsgálata közben a beteg arczát törülközővel letakarja, hogy az erőltetett légzés közben folytonosan köhögő beteg inficiáló váladékát ne köhögje reá.”
Voltak viszont iskolabezárások:

Igyekeztek olyan intézkedéseket hozni, amivel meg tudják állítani a járvány terjedését, például be akarták záratni a mozikat és a színházakat, erről folyamatosan egyeztettek a tulajdonosokkal, akik viszont ellenkeztek. Végül kompromisszum született: korlátozták az előadások számát, és két előadás között kötelező volt szellőztetési szünetet tartani. A villamosokra is korlátozták a felszállást, a járműveknek pedig kötelező volt nyitott ablakokkal járniuk, ez viszont tömeges meghűlést eredményezett, aztán itt is kompromisszumos megoldás született: a villamos tetején levő ablakot nyitották ki.