Lelkileg és fizikailag egyaránt rendkívül megterhelő év volt 2020 mindannyiunk számára
Fotó: Beliczay László
Nehéz, furcsa, kihívásokkal teli, lelkileg és anyagilag megterhelő – sokféleképpen minősíthetjük a 2020-as évet, egyvalamiben azonban egyetérthetünk: a mögöttünk álló esztendő mindannyiunk számára emlékezetes marad. Az elmúlt év után vajon hogyan tudunk, hogyan merjünk készülni a következő esztendőre? Kíváncsiak voltunk, mit gondol erről a kérdésről és a mögöttünk álló hónapok tanulságairól, tapasztalatairól négy különböző területen tevékenykedő szakember, hogyan értelmezi a kialakult új világunkat a pszichoonkológus, a szociológus, a pszichológus és a lelkész.
2021. január 03., 19:072021. január 03., 19:07
Érdekes megközelítésből világított rá az elmúlt évre és foglalta össze meglátásait Dégi László Csaba kolozsvári pszichoonkológus, aki szerint
Azokban, akikről kiderül, hogy megtámadta őket a veszélyes kór, ugyanazok a folyamatok zajlanak le, mint az elmúlt hónapokban sokunk életében. A társadalom jellemzően bezárja, izolálja őket, magukra maradnak, nem tudják, mit tegyenek, a legjobb és a legrosszabb énjük is kijön belőlük, és ami a legfontosabb: változásra kényszerülnek.
„Ha valaki most lett daganatos beteg, a személyes tragédián túl volt egy olyan közösségi és társadalmi kontextus, amiben közös tragédiában éltünk. Ilyen körülmények között a mi betegeink most nem érezték annyira bezárva, annyira egyedül és furcsán magukat, mint egy átlagos évben. Azelőtt ha otthonról kellett dolgozniuk, úgy érezték, hátrányos helyzetben vannak, most viszont nagyon sokan otthonról dolgoztak. Élet-halál kérdések merültek fel, lélektani és fizikai változás történt mindannyiunk életében. Ami kicsiben történik minden egyes nap a – sok százezer – rákos beteg életében, az most társadalmi szinten zajlott le” – magyarázza a szakember.
Mint hangsúlyozza, az elmúlt év fényében így megértőbbek, empatikusabbak tudunk lenni. Az első dolog, amikor valakiről kiderül, hogy beteg, hogy elmozdulnak az értelmezési keretek, vagyis egészen mást fog jelenteni az, hogy megiszom egy kávét, ülök otthon, reggel felébredek. Már annak örvend, hogy ki tud menni az ajtón, lát más embereket, érezni tudja a napsugarakat.
Dégi László Csaba úgy véli, az emberek általában rettegnek az újtól, sokszor inkább választják a szenvedést, mint hogy meglépjék a változást, most viszont mindannyian rákényszerültünk erre. „A történetnek az a rossz oldala, hogy a hamis hiedelmekkel ellentétben megtapasztaltuk azt, hogy emberek közöttünk, mellettünk megbetegednek és meghalnak, ez a traumatikus rész. Ezen a jövőben még dolgozunk kell, akkor fogjuk látni, mi minden változott meg bennünk.”
Dégi László Csaba ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az év a rákos betegek szempontjából is egyértelműen nehezebb volt, hiszen az orvosok is menet közben tanultak. A kezdeti lezárás drasztikus volt, akkor kikiáltották őket kockázati csoportnak, és „hazazárták” a betegeket. Aztán rájöttek, hogy ez szakmailag sem megfelelő, hiszen minden pácienst sajátos helyzete alapján kell kezelni. Emiatt volt két-három hónap, ami kegyetlen volt, de aztán lassan visszaállt az ellátás a normális kerékvágásba.
A pszichoonkológus a 2021-es évet József Attila Levegőt! című versének üzenetéhez hasonlította. Hiszen reménykedünk abban, hogy a kényszerváltozás után fizikailag és lélektanilag is több levegőhöz jutunk. A szabadságot, amit most erősen feltételhez kötöttnek érzünk, újra meg tudjuk élni. „Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk, már nem a régi életünkhöz fogunk visszatérni, nem ahhoz, amiről most visszagondolva azt mondjuk, milyen szép volt. Az értelmezési keretek elmozdultak, a lelki életünk alkalmazkodott a valósághoz, nincs már visszaút.
Ezt a hálát megélik a rákos betegek is, hogy hálásak a változásért, a máért, a holnapért. A másik, amit megtanulhattunk ebben az időszakban, hogy többre vagyunk képesek, mint ahogy gondoltuk. Sokan rájöttünk, hogy az otthon elromlott dolgokat meg tudjuk szerelni, és sokkal többre vagyunk képesek lelkileg is. Talpon tudtunk maradni, és ez a fontos, akkor is, ha nem érezzük, hogy most van megoldás. A napokban láttam egy graffitit a kolozsvári Báthory iskola falán, megtetszett, áthallásos volt: »Aki fél, az nem egész«” – összegez a kolozsvári szakember.
Magyari Tivadar szociológus, oktatási szakember is úgy véli, 2020-ban sok mindent megtanultak az emberek. A kolozsvári szakember az árvízzel példálózott: amikor az emberek látták, hol öntött ki a meder, ott építettek gátat. Amikor legközelebb ismét olyan nagy lett a víz, hogy egy másik helyen öntött ki, ott újra gátat emeltek. Vagyis tanultak a korábbi esetből, és gyorsabban reagáltak a nehéz élethelyzetben.
A szociológus ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy gazdasági szempontból mindenképp visszaeséssel kell számolni, hiszen tavasszal lezárták a termelést, és szinte egész évben álltak bizonyos gazdasági ágazatok, például a turizmus és a vendéglátás. Az emberek kevesebbet költöttek, nem feltétlenül azért, mert kevesebb a pénzük, hanem mert nem volt annyi lehetőségük elkölteni a pénzüket, de amint megszűnnek a korlátozások és a járványt ellenőrizni lehet, a fogyasztás is újra megnő. „A jövőre nézve mindenképp reményre ad okot, hogy meg fognak érkezni a védőoltások. Ezeket a betegségeket korábban is oltással győzték le, ez most is megoldhatja a problémát.”
A szociológus pragmatikusabb szemszögből értékeli a mögöttünk álló évet. Mint rámutat, 2020 kiemelte a társadalom egyes csoportjai között meglévő különbségeket, és még nehezebbé tette a hátrányos helyzetben lévők felzárkózását. Úgy látja, a járvány mindannyiunkat eltérően érintett: van, akinek a megélhetését fenyegette, van, akinek el is vette azt, másoknak eközben nem változott az anyagi helyzetük. A járványhelyzet ugyanakkor átalakította az időtöltést, a gazdasági helyzetet, és minden eddiginél kevesebbet mozogtak az emberek.
Egy olyan jelenségről van szó, ami világszerte megmutatkozott. Az embereknek meg kellett változtatniuk az életmódjukat: mindenki maszkot visel, az iskolák nem úgy működnek, ahogy eddig.”
Magyari Tivadar szerint egyértelművé vált az is, hogy az iskola nemcsak az a hely, ahol ismereteket tanítanak, készségeket fejlesztenek, hanem a társadalmi együttlét helyszíne – mellékesen, de fontos feladatként ellátja az iskoláskorú gyermekek felügyeletét is a nap egy részében. Az oktatás mint nagy társadalmi ellátórendszer megmutatta, mi történik akkor, ha nem tud működni. Hasonlóan azt is megtapasztalhattuk, hogy mi történik, amikor az egészségügy nem tud az eddig megszokott módon működni, átalakul a kórházak helyzete, a páciensnek fogadása. „Az oktatás és az egészségügy fontossága és sérülékenysége is megmutatkozott” – fogalmaz a szakember.
Az oktatási szakember szerint az iskoláskorú gyermekek nem egyformán élték meg ezt az időszakot, online jelenlétet, hiszen nem egykorúak és nem egyformán fejlődnek. „Az oktatásra annyi év van szánva, hogy egy ilyen esztendőnek, ami eltelt, nem kellene gondot okoznia. Ha valamiről lemaradtak a gyermekek, akkor lehet, hogy anélkül is boldogulni tudnak majd az életben. Az elemistáknak van még majdnem tíz évük, hogy bepótolják, ha valamiről lemaradtak. A végzősök, ha valamit eddig nem tanultak meg, akkor most azzal maradnak, amit eddig tanultak. Eddig is arról beszéltünk, hogy túl sok a tananyag, túl sok a tanulnivaló” – érvelt a szakember.
Szerinte a legnagyobb probléma az, hogy a tanárok ugyanazt akarják tenni, mintha a diákok bejárnának az iskolába, például torna- és zeneórát akarnak tartani.
„Nálunk mindenki azon gondolkozik és arra törekszik, hogy minél tökéletesebben leutánozza számítógépen, távolról azt, ami az iskolában szokott történni. Ez annak a legkönnyebb, akinek eddig is olyan tanítási stílusa volt, hogy diktált, mert most is ugyanazt mondja: »Nyissátok ki a füzetet, és írjátok«. Más megközelítésre lett volna szükség” – összegezte az oktatással kapcsolatos meglátásait Magyari Tivadar.
Főként az alkalmazkodókészségünket és a rugalmasságunkat tette próbára a 2020-as esztendő
Fotó: Haáz Vince
Az alkalmazkodókészségünket és a rugalmasságunkat tette leginkább próbára a 2020-as esztendő – ezt az „évértékelőt” már Szalay Zsuzsanna fogalmazza meg. A székelyudvarhelyi pszichológus szerint az elmúlt év fizikai és lelki szinten is gyökeres változást idézett elő bennünk. „A lelki változásokat illetően a járvánnyal és a karanténnal a betegség okozta félelem erősödött az emberekben, hogy semmi nem biztos, minden változó. Az alapdolgaink is – például hogy munkába járunk – egyik napról a másikra megváltoztak.
A pszichológus a gerjesztett negatív közhangulatra is kitér, úgy fogalmaz, sokan eljutottak oda, hogy a különböző csatornákból rájuk zúduló rengeteg információ és a „félelempropaganda” miatt már nem tudtak reálisan gondolkozni. Ebben a zavarodottságban és félelemben pedig a feszültségeket egymáson vezették le.
Sokan eközben valódi megpróbáltatásokat is átéltek: elkapták a betegség súlyosabb formáját, romlott az anyagi helyzetük, elveszítették a munkahelyüket. „Mindez reális, valós reakciókat, félelmeket indított el. A társas kapcsolatok minimalizálása, hiánya ugyanakkor egy komoly erőforrástól vonta meg az embert, nem tudtunk egymás által töltődni” – hangsúlyozza a szakember.
Szalay Zsuzsanna úgy látja, az elmúlt év szigorú tükröt tartott mindannyiunk elé, hiszen szembe kellett néznünk azzal, miként is állunk a határainkkal. Nagyon sok külső hatás ért bennünket, és az egyénnek felelőssége van abban, hogy mit enged be – a gondolataiba és az érzéseibe. Ha szabadon garázdálkodhatnak bennünk a külső hatások, a hírek, a Facebook-bejegyzések, az azt jelenti, hogy átadtuk az irányítást saját lelkünk uralása fölött, és ilyenkor mindenki, a szomszédasszonytól a bemondóig, szakorvosig irányítja a hangulatunkat.
Bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk: a lelki egészség romlásával hamarabb megbetegszik az ember vagy nehezebben vészeli át a fertőzést. A pánik, a szorongás rombolja a testi épségünket is” – emlékeztetett a pszichológus.
A szakember szerint az elmúlt év tükrében el kell tudnunk fogadni, hogy bármilyen fejlett is ez a világ, nem tudjuk uralni az életünket.
„Reméljük, hogy 2021-ben jobb lesz, tudatosabban fogunk élni. Jobban vigyázunk magunkra, a lelki életünkre, egészségünkre. Odafigyelünk arra, hogy feltöltődjünk, jobban fogjuk értékelni a családi kapcsolatokat, barátságokat. Most egy kicsit óvatosabbak vagyunk, de ha enyhülnek a korlátozások, csökken a fertőzöttségi mutató, akkor az alapvető emberi igényeinknek is eleget tudunk tenni, újra emberek között tudunk lenni, meg tudjuk érinteni egymást. Ezt az alapvető szükségletünket, a kapcsolódást nem tudja a járvány kiirtani, ez a lelki igény biztosan újra meglesz bennünk, és ki tudjuk elégíteni, ezáltal töltődni, gyógyulni is képesek leszünk.”
Bár nem kellett volna váratlanul érjen bennünket egy ilyen világjárvány, hiszen a Szentírásban, a jövendölésekben benne van az utolsó idők jeleként a világjárvány is, ráadásul más forrásokból is látható volt, hogy milyen irányba halad a világ, mégis felkészületlenek voltunk – vélekedik Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese.
Az biztos, hogy erőnket meghaladó feladat elé állított ez a helyzet. De nekünk eddig is, most is az erőforrásunk az Ige volt, az Istennel való közösség, illetve a közösségben való jelenlét.”
Az esperes elmondása szerint az egyéb nehézségek mellett az élő közösségi alkalmak hiánya volt a legnagyobb nyomorúságuk. „A két hónapos karantén idején online istentiszteleteket tartottunk. Igyekeztünk mi is helytállni az online térben. Meg kellett szoknunk, ez nem a mi világunk volt. Hálát kell adni Istennek ezekért a lehetőségekért is, jó eszköz volt ez a szolgálat számára.”
Jakab Istvánnak meggyőződése, hogy a járványnak, mint minden nehézségnek, kell legyen pozitív hatása. „Azt pozitívumként könyveljük el, hogy sokkal nagyobb volt a lelki igény az emberekben. Nemcsak azok esetében, akik amúgy is aktív gyülekezeti tagok voltak, hanem a keresőkben, sőt még az egyháztól távol állókban is felmerült az igény, hogy csatlakozzanak az online istentiszteletekhez.”
Az esperesnek újra meg újra Pál apostol szavai jutottak eszébe: „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van”. „Ez ma még csak egy hitbéli meggyőződés, hogy áldás fakad ebből a helyzetből is, s biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb látni is fogjuk a mostani nehézség áldásait is. Az biztos, hogy 2020 tükrében sok minden letisztázódik. Az egyháznak is szüksége van arra, hogy őszintén odaálljon az Ige fényébe, hogy Isten megállapíthassa rólunk, velünk kapcsolatosan, hogy hol tartunk és mi a teendőnk. Úgy érzem, hogy Isten Igéje megdolgozott bennünket, az Ige is maradandóbban van bennünk” – üzeni Jakab István.
„Most az elcsendesedésnek, az imádkozásnak, a tervezésnek az időszaka van. Úgy tekintünk a jövendőre, hogy ha elmúlik a járvány, könnyebb lesz. Bízzuk benne, hogy Isten elvégzi a munkát bennünk és jobbak leszünk és hűségesebbek. Ha visszatekintünk a történelemre, egy-egy világjárvány, világháború után mindig megújulva, megerősödve jött ki az emberiség. Isten beleültetett az emberbe olyan képességeket, amelyekkel le tudja győzni az akadályokat, és most ezzel a reménységgel kell tekinteni az új év felé.”
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot december 28-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!