Fotó: Turcza Hunor
„Nem kell kitaláljam a képeket. Emberek között élünk, és ezek a témák maguktól adódnak. Számomra elég egy tekintet, egy markáns profil másodperc-töredéknyi mozdulatlansága, mi képzőművészek ugyanis intenzív vizuális memóriával rendelkezünk, és az, amit láttunk egyszer, két hét múlva ugyanúgy elő tud jönni” – vallja Turcza László festőművész, restaurátor.
2021. január 13., 14:362021. január 13., 14:36
– Minden Turcza Lászlóról szóló ismertetőben kiemelt helyen szerepel, hogy autodidakta módon sajátította el a festészet alapjait. Én is a kezdetekről faggatnám: ki fedezte fel a tehetségét, miként szerette meg a festészetet, hogyan képezte magát?
– A családban már beleszülettem, belenőttem a képzőművészetbe, ugyanis édesapám, Turcza Sándor rajztanár volt, a nagybátyám, Pálffy Árpád pedig keramikus. Ugyanakkor Kiss László festőművész révén (Ausztriában élő egykori tanárom a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban) kerültem közelebb a képzőművészethez, és kezdett az egyre többet foglalkoztatni.
Rengeteg albumot átlapozva, különböző technikákkal próbálkozva képeztem magam, amíg lassan kiforrott, letisztult az elképzelésem.
– Csíkszeredában a ’60-70-es években pezsgő művészeti élet alakult ki, Nagy Imre, Márton Árpád, Sövér Elek, Gaál András, Pálffy Árpád alkottak ott, ami vonzotta a fiatal generációt is a városba. Úgy gondoltam, Medgyes és Székelykeresztúr után itt a helyem, itt tudok felkészülni igazán arra, amire szeretnék.
– Ott kik hatottak a művészetére, kikkel indultak a pályán? Hogyan vívták ki, hogy a Stúdió4-ben kiállíthattak, viszonylag szabadon dolgozhattak?
– A fent említett személyek mellett Beczásy Antal szabadiskolát alapított, ahol Adorjáni Endre és Dóczy András okítottak, tanítottak. Sajnos az „iskola” nem működhetett egy évnél tovább, mert az akkori rendszer nem volt toleráns ezen a téren. A Stúdió4 ebből az iskolából született, a három másik kollégám is felvételizett a főiskolára, ahol százötven jelentkező volt három helyre.
– Hogyan került a Csíki Székely Múzeumhoz, illetve csöppent a restaurátori állásba? Mi a közös a restaurátorban és a festőben?
– Szabó András egykori múzeum igazgató hívott, csalt az intézményhez, amit nem bántam meg. Fejlesztettem tudásom, sokat tanultam, olvastam, különböző vizsgákat tettem le, amelyek a restauráláshoz szorosan kapcsolódtak.
Fotó: Turcza Hunor
– A fia (szerk. megj. Turcza Hunor) is művészember: zenész és fotós. A vizualitásra tudatosan nevelte, vagy véletlenül alakult így a dolog? Megbeszélik a családban egymás alkotásait, hatnak egymásra?
– Hunor fiam örökölte pár tulajdonságomat, én is zenéltem több hangszeren a középiskolában. Az ecsetvonást nem, de a látásmódot, a szépérzéket, a szépkeltést, zenei „fület” és a kitartó, türelmes gyakorlati munkát ő is próbálja a legmagasabb szintekre feltornázni.
– Úgy hírlik, nagy a munkabírása, fegyelmezetten dolgozott mindig. Milyen egy napja, mi a munkamódszere?
– Erre a kérdésre egyszerűen tudok válaszolni: pici tehetség, rengeteg munka, mindennap ecsetvonásokkal telik el a nap, és teszi színesebbé a saját életemet is. Úgy kell elképzelni, a hétvégéket kivéve minden nap festek, vagy éppen előkészítek, befejezek egy munkát. Nem nagyon van olyan nap, amikor nem kell ecsetet mossak, és ha ez elő is fordul, akkor annak a Nap az oka, mert el van bújva a felhők mögé.
– Képein szembetűnőek sajátos színkezelése, emberalakjai, néhol szürrealista látomásai, álmai, mely jellemzőkre rendszeresen fel is hívják a figyelmet recenzensei. Hogyan alakult ki ez a sajátos, különleges vizuális nyelv? Ugyanígy álmodik alvás közben is? Mi inspirálja? Mi a legkedveltebb technikája?
– Ezt a világot kitaláltam magamnak. Természetesen nem egyik napról a másikra alakult ez, de rengeteg munkával kifejlődött.
Ha meglátok valamit, valakit az utcán séta közben, az is befolyásolja a vászonra húzott vonalakat, görbéket, arcokat, testeket, képződményeket. Többféle technikát kipróbálva és használva, nem neveznék meg legkedveltebbet közülük, mindegyiknek más a hatása, és ettől is lesz színesebb a kész alkotás.
– Saját bevallása szerint inkább fest, mint beszél, de azért a jövőbeni tervekről még szeretném faggatni. Milyen alkotások, témák, kiállítások, tervek foglalkoztatják?
– Kevésbeszédű vagyok, ez igaz. A közeljövőben szeretném egy egyéni kiállítással megörvendeztetni a nagyérdeműt, ha az Isten is megsegít, de erről most még nem tudok részletesen beszélni. Remélem ugyanolyan figyelemmel fogják érdeklődésüket kifejezni az emberek, mint az előző tárlatokon.
Turcza László 1953-ban született Székelyudvarhelyen, a festészetet autodidakta módon még születővárosában kezdte tanulni. Átköltözik Csíkszeredába, az 1970-es években az ottani pezsgő képzőművészeti élet résztvevője, alakítója. A rendszerváltást követően a Csíki Székely Múzeum képzőművészeti gyűjteményének kezelője és restaurátora volt. Elvont, látomásos képei a szürrealizmus és spiritualizmus mezsgyéjén mozognak. 1975-től szerepel kiállításokon, itthon és külföldön egyaránt. Csíkszeredában él és alkot.
Bálint Tamás
Interjúnk eredetileg a Krónika és a Székelyhon napilap Előretolt Helyőrség című, 16 oldalas irodalmi-kulturális mellékletének legfrissebb számában látott napvilágot január 10-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!