Popescu Magdolna (bal oldalon) igyekszik összetartani a csapatot a nehéz időkben is
Fotó: Pinti Attila
Hetente kétszer edzenek, a profikhoz hasonló taktikákat és edzésformát gyakorolnak, a végén pedig egymás ellen mérik össze erejüket – mindezt sajnos tét nélkül. A Csíkszeredai Sportklub női jégkorongcsapata már a második szezon óta kénytelen bajnoki meccsek nélkül végezni a feladatát. Ennek miértjéről, illetve a hétköznapokról beszélgettünk a főszereplőkkel.
2022. január 29., 19:022022. január 29., 19:02
Edzésükre invitálták meg lapunk munkatársait azok a lányok és hölgyek, akik jelenleg is tagjai a női jégkorongcsapatnak. A palánk mellől hallatszik, ahogy elhangzanak az olyan utasítások, mint a „most kettő a semmi ellen megyünk!”, illetve az „egy az egy ellenit játszunk!”, a lányok pedig figyelmesen, maradéktalanul betartanak minden taktikai elemet, durvaságnak nyomát sem látni a jégen.
„Amíg mi végezzük a feladatunkat a jégen, addig van ott egy lány, aki szívesen mesél rólunk” – intézi hozzánk első szavait Popescu Magdolna játékos-edző.
„Sosem rajongtam a lányos játékokért, mindig a veszélyes dolgok érdekeltek. Eleinte csak a férficsapat hokimeccseire jártam, aztán jégre álltam én is. Az első két évben mezőnyjátékos voltam, aztán adódott a lehetőség, miszerint kapusként átkerülhetek a fiúkhoz, akikkel húszéves koromig a román–magyar bajnokságban szerepeltem. Ma már csak viccből öltözök mezőnyjátékosnak, sokkal jobban érzem magam a vasak között” – foglalja össze Andrea az elmúlt éveket, majd megerősítette értesüléseinket, miszerint a 2021/22-es évadra nem írtak ki országos bajnokságot a női jégkorongban.
Heti két edzéssel tartják formában magukat a Sportklub női jégkorongozói
Fotó: Pinti Attila
„Ha jellemeznem kellene, akkor csak komolytalannak tudom nevezni azt, ami a női jégkorong terén folyik Romániában. Tizenhárom éve vagyok a csapat tagja, de a legutóbbi két év volt a legborzasztóbb számomra” – meséli fájdalmas arccal. Kurkó Andrea szerint ha nem járnának önszántukból és elhivatottságból hetente kétszer edzeni, akkor sem érdekelne senkit a szövetségtől, hogy történt-e valami a csapatnál. Korábban Nagy Béla volt a csapat edzője, akit a tavalyi szezonban a keret legrégebbi tagja, Popescu Magdolna váltott.
„Volt egy teljes sorunk, aki a lehetőség és a minimális anyagi juttatások miatt Gyergyószentmiklósra igazolt (a gyergyószentmiklósi Fox Hockey női jégkorongcsapat a magyarországi U25A bajnokságban szerepel – szerk. megj.). Nehéz fenntartatni ebben a formában az egységet, de kitartunk”– sorolta tovább a nehézségeket.
Amikor ő elkezdte kergetni a korongot, akkor két csapatra való játékos volt a városban, de ahogyan most is, akkoriban sem fektettek szinte semmit a leányutánpótlásba, ami szerinte a legnagyobb probléma. Így kénytelenek ők reklámozni a csapat meglétét, hátha kerül időről időre néhány vállalkozó szellemű lány, aki korcsolyatudását tovább szeretné fejleszteni. „Jeleztük az elnökségnek, szervezzünk közösen toborzókat. Vállaltuk volna azt is, hogy iskolákban hirdessük a lehetőséget, mindhiába. Kiábrándító és szomorú, hogy mennyire semmibe vesznek” – meséli. A csíkszeredai és gyergyószentmiklósi csapatok mellett a Bukaresti Triumf tagja még a hazai bajnokságnak, néha pedig összeverbuválnak más csapatokat, szemmel láthatóan nem a jégkorong világából érkező lányokból.
Fotó: Pinti Attila
Közben a palánk mellé sereglik össze a tucatnyi főből álló társaság, az edző pedig levonja a következtetéseket. „Túl sok korongot veszítünk, pontosabb átadásokra van szükség. Büntetést vezetünk be azoknak, akik korongot veszítenek” – hangzik el a szigorú parancs, kisvártatva pedig örömmel kiegyeznek csupán néhány guggolásban. Balló Noémi a csapatkapitány, Marosvásárhelyen orvosként dolgozik, de a távolság ellenére igyekszik minél többször a csapattal együtt lenni. A jégkorong mellett mindenkinek van munkája és más elfoglaltsága, Andrea például előkönyvelői munkát végez egy helyi vállalkozásnál.
– jegyzi meg. Rámutat, a szabadságot mindenki akkorra tervezi, amikor a női világbajnokságot tartják, hiszen a válogatottban rájuk is számítanak.
Egyébként a több részből álló és nem olcsó felszereléssel kapcsolatban felvilágosít, régebben ugyan kaptak kiegészítőket a játékosok, de manapság nagyrészt saját maguknak kell beszerezniük ezeket. Jelenleg nincs semmilyen finanszírozási lehetőség arra, ami mentesítené őket valamelyest a kiadásoktól. Kapusként az ő felszerelése a legdrágább, csak a lábszárvédője több mint 4 ezer lejbe kerül, az egész legalább 7–8 ezer lejre rúg, míg a mezőnyjátékosok felszerelése is legalább 2–3 ezer lejbe kerül.
Kurkó egyetért azzal a megállapítással, hogy Csíkszeredában a férfi jégkoronghoz kapcsolódó híradások mennyiségéhez képest a női képviselők szinte a feledés homályába merülnek. Pedig náluk is van nyári felkészülés, alapozás, többen pedig konditerembe is járnak. A hosszú távú tervekről érdeklődve kiderül, Andrea nem szeretne eltávolodni a jégpályától. „Voltak sérüléseim, sok ujjam el volt már törve, de amíg eljöhetek edzésre, nem fogom feladni, mert imádom a hokit. A közösség az, ami miatt megéri nekünk együtt játszani. Mindenki végzi a dolgát, biztatjuk egymást, és elfogadjuk, hogy jelenleg ennél többet nem lehet kihozni a dologból. Jól érezzük magunkat, csak ez számít” – összegzi széles mosollyal.
Popescu Magdolna edzés után elmondja, a csapat legfiatalabb tagja még csak 12 év körüli, a rangidős pedig ő maga 43 évesen. Ő 2001-ben már bajnokságot nyert a lányokkal, azóta pedig fáradhatatlan tagja az együttesnek. „A női jégkorongot sohasem vették komolyan Romániában. Isten nyugtassa, Antal István klubelnök szíve csücske volt a női csapat, annak idején mindent megtett értünk” – emlékszik vissza az edző, aki főállásban családi vállalkozásukkal foglalkozik.
– emeli ki Popescu Magdolna, majd minden érdeklődő lányt és hölgyet arra biztat, hogy bátran húzzon korcsolyát, mert szívesen látják a csapatban.
Korpos Attila
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!