A balegyenes az Isten ostora – beszélgetés Hercz József kolozsvári ökölvívóedzővel

Nánó Csaba 2019. január 30., 18:03 utolsó módosítás: 2019. január 30., 18:04

Aktív bokszoló korában csodálták kimagasló technikáját. Később igyekezett ezt továbbadni tanítványainak. Több bajnokot is kinevelt, jelenleg az egyik legtapasztaltabb ökölvívóedző Erdélyben.

Hercz József 2017-ben vehette át az érdemes edzői diplomát Fotó: U-cluj.ro

– Magyarul nagyon kifejezően ökölvívásnak nevezik a bokszot. Sokan nem szeretik, hiszen gyakorlatilag két ember üti egymást egy porondon. Meg tudja mondani, mégis mitől szép ez a sport?

– Nem hiába mondják, hogy valaki „kesztyűs kézzel bánik” ellenfelével. Ami azt jelenti, hogy finoman, technikásan csap oda. Persze sok múlik azon, hogy az edzőnek milyen a hozzáállása és hogy ő maga miként bokszolt. Aki bunyós bokszot folytatott, ugyanerre képezi tanítványát, aki viszont technikás volt, ezt próbálja átadni, és igazi ökölvívásra oktatja a gyerekeket. De a lényeg abban van, hogy ne kapjunk ütést.

– Az ökölvívásban a technika számít jobban vagy az erő?

– Mindenképpen a technika.

Aki ügyes, az bármilyen erős, izmos, kigyúrt ellenfelet képes legyőzni.

Persze ennek alapfeltétele a rendes felkészülés. Igaz, a tehetséges, technikásabb sportolók hajlamosak kevesebbet edzeni. Ekkor megtörténhet, hogy az erős és akaratos győz, hiszen a másik hamarabb elfárad.

– Emlegetik az ökölvívásban az „üvegállat”, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos ütést van, aki jobban bír, mások kevésbé. Ez legenda, vagy valóban létezik?

– Ez egy létező dolog. Velem is megesett, hogy olyan ellenfelet kaptam, akit üthettem három meneten keresztül, de ő csak jött és jött előre. Vannak olyanok, akik semmivel sem törődnek, mert jól bírják az ütéseket.

Találkoztam hihetetlenül erős bokszolókkal, de voltak az ellenfeleim között „üvegállúak” is, akik már attól kidőltek, ha csak elcsúszott az álluk mellett egy nagyobb ütés.

– A gyerekekről általában hamar kiderül, melyik sportra alkalmasak. Meg tudják állapítani, hogy kinek van érzéke az ökölvíváshoz?

– A tehetség egyből észrevevődik a gyereken. Összhangban van a mozgása, jó a felfogóképessége, a hozzáállása, leleményes.

Attól, hogy egy gyerek az iskolában sokat verekszik, még nem biztos, hogy bokszoló lesz belőle.

– Két évtizedig a kolozsvári katonacsapatnál dolgozott. Hogyan kezdődött edzői karrierje? Nem csábították a fővárosba?

– Ez egy érdekes történet. Az öcsémmel – aki szintén ökölvívó – egy versenyen voltunk.

A nézőtérről irányítottam a testvéremet, kiabáltam, tanácsokat adtam, hiszen az edzőnek a ring sarkából ez tilos. A turné után felajánlották a klubnál, hogy maradjak és dolgozzak ott, ha már ilyen jól irányítom a fiatalokat.

Kezdtem mint oktató, aztán elvégeztem az edzőiskolát, jól éreztem magam Kolozsváron, persze voltak csábítások, de nem akartam máshova menni. Remek mestereim voltak nekem is – Mihalik Jóska, Ion Chendreanu, Vasile Boga és a híres Florea Stanomir –, amit csak tudtam, mindent elsajátítottam tőlük, az edzéseken azt lestem, mit mondanak, hogyan dolgoznak, miket magyaráznak.

– Győrben is edzősködött. Ott milyenek voltak a körülmények, a tapasztalatok?

– 2003-ban úgy mentem ki, hogy maradok egy hónapot, kicsit szétnézek Győrben. Három év lett belőle… Lakást adtak, ott akartak tartani, de úgy gondoltam, itthon a helyem. Kolozsváron születtem, már nem is voltunk nagyon fiatalok, feleségemet is hazahúzta a szíve. Nagyon kellemes és jó környezetbe kerültem Győrben, szép eredményeket értünk el.

– Nemcsak edzőként, klubalapítóként is ismert. Vannak olyanok, akik az ügy mellé állnak?

– Kolozsváron alapítottuk az Univers klubot, amelynek aztán lett egy fiókja Gyaluban is. Ott lakott egy volt tanítványom, és a polgármesteri hivatallal együtt lelkesen támogatták a kezdeményezést.

Nagyon nehezen tudnak fennmaradni a sportklubok, ezért rendkívül sokat jelent, ha van egy komoly és kitartó szponzor. Amikor létrehozzuk, mindenki lelkes, aztán idővel leválnak a támogatók, mert nem jön az azonnali haszon.

Az edző pedig ideje egy részét azzal tölti, hogy pénz után jár, keresi a szponzorokat, havereket, akik anyagilag be tudnának segíteni a csapatba. Néha jön egy kis pénz a helyi meg a megyei önkormányzattól, de a költségek ennél jóval nagyobbak.

– A gyerekeket viszik még a szüleik bokszolni?

– Volt egy hullámvölgy, de most már mintha más lenne a hozzáállás, főleg a szülők részéről.

Ha az ember el tudja adni úgy a bokszot, hogy az nem bunyó, nem verekedés, hanem a nemes értelemben vett ökölvívás, amely nagyon szépen fejleszti a gyerekeket fizikai és mentális értelemben is, akkor nyert ügye van.

A boksznak nagyon jó karakterformáló ereje van. Volt tanítványaim, akik régen abbahagyták a sportot, mindig elmondják, mennyi fegyelmet, ambíciót, határozottságot, kitartást táplált beléjük az ökölvívás, amit a magánéletben is kitűnően tudtak kamatoztatni. Nagyon vigyázunk a gyerekekre, nálunk alapszabály, hogy a balegyenes az Isten ostora, és igyekszünk technikás, ügyes, elegáns bokszolókat kinevelni. Aki hozzánk jön, azt megtanítjuk sakkozni is, hiszen a két sportág között igen sok a hasonlóság: gondolkodni kell, ésszel játszani, a nehéz pillanatokban gyorsan kell dönteni, kitalálni az ellenfél következő lépését. Ha lehet, ne fussunk bele a pofonba.

– Romániában és Magyarországon is szeretik az emberek az ökölvívást, de az utóbbi időben mintha elmaradnának az eredmények. Mi lehet ennek az oka?

– A magyaroknál felfelé ível a sportág, főleg amióta Erdei „Madár” Zsolt a szövetség elnöke.

Jártunk Budapesten a Madárfészek Ökölvívó Akadémián, hihetetlen, ahogyan fel van szerelve.

Az edzőteremből például egy 700 férőhelyes mérkőzésterem nyílik, minden a fiatalok felkészülését szolgálja. A román ökölvívás az utóbbi tíz évben nagyon maga alatt volt, mivel nem fektettek hangsúlyt az utánpótlásra. Nem voltak már edzőtáborok, ahova továbbképzésre összegyűjtsék a fiatal tehetségeket. Botrányok is voltak, eltűntek pénzek, emiatt a szövetség évekig nem kapott semmiféle állami támogatást. Rengeteg kihágást követtek el a vezető személyek, kiszállási pénzekkel nem tudtak elszámolni, hatalmas hiány keletkezett. Talán most kezd tisztulni a helyzet, és pénzügyileg is rendbe jön a szövetség.

– Létezik női ökölvívás is, Ön is tanít lányokat bokszolni. Nem furcsa egy kicsit, hogy hölgyek ütik egymást a ringben?

– Előbb a cselgáncsba törtek be a lányok, után páran nekifogtak bokszolni. Hosszú idő telt el, mire nekik is lett szövetségük, elkezdtek versenyeket rendezni, de szép lassan felfejlődött a női ökölvívás is. Ma már az olimpián is összecsapnak három súlycsoportban.

– Hogyan néz ki az ökölvívás jövője?

– Reménykedünk, hogy lesz még egyszer egy olimpiai bajnokunk, hiszen Nicolae Linca nagyon régen, 1956-ban Melbourne-ben nyerte a sportág egyetlen aranyérmét. 

Hercz József 1952. június 12-én született Kolozsváron. Bukarestben és Budapesten szerzett ökölvívóedzői képesítést. 1968 és 1975 között a kolozsvári CSM színeiben állt ringbe, több versenyen is őt választották a legtechnikásabb bokszolónak. 1979 óta edzősködik, Győrben tanítványa volt a junior világbajnoki ezüstérmes Nagy András is. Jelenleg a Kolozsvári U ökölvívórészlegének edzője.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat