Azt is körüljárták, hogy a kényszerhelyzetben a lelkészek milyen megoldásokat alkalmaztak, és ezekkel hogyan boldogultak; hogy az internetes szolgálatok milyen mértékben értek célba, miként éltek a hívek e lehetőségekkel, milyen előnyeit, hátrányait látták.

A felmérés Románia magyarlakta vidékeit igyekezett átfogni: a Partiumot, Székelyföldet, Bánságot is, tehát területileg kiegyensúlyozott a minta. Az adatfelvételre április 22. – május 2. között került sor a világhálón elérhető kérdőív segítségével, az elemzés a 16–75 éves, legalább szakiskolai végzettséggel rendelkező, havonta legalább egyszer templomba járó erdélyi magyar népességre vonatkozik. A válaszadók felekezetek szerinti megoszlását a 2011-es népszámlálási adatok szerint súlyozták.

Kiss Dénes vallásszociológus, a kutatás vezetője megkeresésünkre elmondta, a felmérés célja a helyzet megismerése volt, hiszen eddig nem volt rálátás erre a kérdésre. „Elsőre úgy tűnhet, a hitélet online térbe való kerülése előzmény nélküli, de nem volt az. Valójában jó ideje vannak gyülekezetek, plébániák, amelyek korábban is közvetítettek istentiszteleteket, miséket a világhálón.

– mondta a szociológus. Kifejtette, nem volt egységes kép arról, hogy a hitélet gyakorlása miként változott meg. Az egyes lelkészeknek volt ugyan rálátásuk arra, hogy közvetítésüket mennyien követik, arról viszont kevésbé, hogy kik, és mit gondolnak erről – ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása volt a célja a felmérésnek. Gyakorlati megfontolású, alkalmazott kutatás volt, amelynek második része a lelkészek szemszögéből vizsgálja meg az online istentiszteletek gyakorlatát. A kutatás egyébként közhasznú céllal végzett önkéntes munka – mondta el a szociológus.

Középkorú nők követték leginkább az online szertartást

Mi derült ki a kutatásból a járványhelyzettel szembesülő erdélyi magyarságnak az istentiszteleteket követő részéről? – kérdeztük Kiss Dénest. Mint mondta, az egyik érdekesség, hogy társadalmi jellemzői alapján hogyan is néz ki az istentiszteletet, misét néző vagy online bekapcsolódó nagy csoport.

– mutatott rá a kutatásvezető. Kifejtette, a felmérést végzőket az a kérdés is foglalkoztatta, hogy mennyire teszi lehetővé az online kapcsolat, hogy valóban bekapcsolódjon valaki. „Aki elmegy a templomba, még ha bóbiskol is, de ott van fizikailag végig az eseményen, viszont ha otthon a tévé, számítógép vagy okostelefon előtt követi a szertartást, akkor nagy a csábítás, hogy ezzel párhuzamosan egyebeket is csináljon.

– mondta a szociológus. A történelmi egyházak népszerűsítették a kérdőíveket: a református, katolikus, unitárius és evangélikus egyház, így a válaszadók jórészt az egyházak iránt elkötelezett személyek. „Az is világos, hogy azokat, akik nem szoktak internetezni, nem sikerült elérni ezzel a kérdőívvel. Minden okunk megvan azt hinni, hogy akiket nem lehetett elérni, azok nagyjából ugyanazok, akik az online istentiszteleteket sem követik” – mondta a kutató.

– magyarázta a szociológus.

A felekezetek közti „áthallgatás”

Az elszármazottak, külföldön élők is bekapcsolódtak elég nagy számban a származási gyülekezetük közvetítéseibe. „Hogy ennek oka a pillanatnyi fellángolás, az újdonság vonzereje-e, vagy az ijedtség a járvány miatt, nem tudjuk. Az online istentiszteletek velejárója, hogy bárki bármilyen közvetítésbe bekapcsolódhat, így az emberek esetenként mást választanak, mint ahová hagyományosan tartoznak.

– fejtette ki Kiss Dénes. Hozzátette, a kutatásból kiderült, hogy egy átlagos vasárnapon az emberek háromnegyede nem a központi, vagyis rádióban, tévében közvetített szertartásokat nézi, hanem a saját gyülekezetéét. 12 százalékuk egy másik gyülekezet szertartását nézte, és voltak, akik több közvetítésbe is bekapcsolódtak.

Ennek oka nem tisztázott, de sokan úgy válaszoltak, hogy közelebb állt hozzájuk az illető lelkész, az istentisztelet stílusa, lelkisége, de szintén ok lehet a vallási szempontból vegyes házasság, ahol a felek mindkét szertartást hallgatják felváltva” – mondta a kutató. Rámutatott, az is érdekes, hogy – mivel az istentiszteletek felvételként fenn maradnak az interneten, ezeket is nagy gyakorisággal nézik utólag az emberek: ilyen esetekben a felekezetek közti áthallgatás mértéke nagyobb.

A templomba ritkán járók is követték

Amint a Valláskutató Intézet felmérésének összegzésében olvasható, a kutatás által elért, tehát egyháza iránt elkötelezett és rendszeresen templomba járó népesség túlnyomó többsége a járvány ideje alatt egy átlagos vasárnapon bekapcsolódott az élő közvetítésekbe (90 százalékuk). Az online istentiszteletek/szentmisék követésének egyik jellegzetessége, hogy a bekapcsolódók megközelítőleg fele több közvetítést is követett. E tekintetben azonban jelentős a felekezetek közötti eltérés:

Az eredmények azt mutatják, hogy az online egyházi szolgálatokkal elsöprő mértékben azok élnek, akik a járvány előtt is leginkább templomba járók és vallásosak voltak: minél gyakrabban járt valaki templomba a járvány előtt, annál inkább követi az élő közvetítéseket, és minél inkább vallásosnak tartja magát valaki, annál gyakoribb követője az élő közvetítéseknek. Az egyébként templomba ritkán vagy sohasem járók is igen nagy arányban kapcsolódnak be online közvetítésekbe: a ritkán járók háromnegyede, a soha nem járók egynegyede.