Ismét belevághatnak az erdő-visszaszolgáltatásba: beindulhat a restitúció Székelyföld és Moldva határán

Az RMDSZ parlamenti támogatásával módosítanák a kormánypártok az erdők visszaszolgáltatását szabályozó 2000/1-es törvényt: a 2019/9-es számú törvénytervezet olyan erdőterületeket juttatna vissza jogos tulajdonosainak, amelyek birtokjogi rendezése kimaradt a két évtizeddel ezelőtt elfogadott jogszabályból.

Az újabb erdő-visszaszolgáltatás ellen azonban hevesen tiltakoznak az állami erdészeti hivatalok alkalmazottai.

Csütörtökön a parlament előtt tüntettek a Silva erdészeti szakszervezet tagjai, azt követelve a honatyáktól, hogy „állítsák le a törvénytelen erdőrestitúciót”. A Szociáldemokrata Párt (PSD) Suceava megyei szervezete által benyújtott törvénytervezet eredeti szövege az ortodox egyház által évtizedek óta követelt észak-bukovinai erdők visszaszolgáltatását tenné lehetővé, aminek jogosságát azonban több szempontból is vitatják a szakemberek. A törvénytervezet szerint a görögkeleti egyház által visszakövetelt bukovinai erdőket az ortodox parókiák között osztanák szét.

Korodi Attila RMDSZ-es képviselő a Krónikának elmondta, hogy az állami erdészeti igazgatóságok tiltakozása nem mérvadó, mert az ország sok megyéjében kialakult

monopolhelyzetükkel élnek vissza, amikor arra törekednek, hogy állami felügyelet alatt tartsanak meg minél több erdőterületet.

A székelyföldi politikus szerint az állami erdészetnek már eleve az a felvetése is hamis, hogy illegálisan szolgáltatnának vissza erdőket Romániában. Az RMDSZ módosító indítványokat terjesztett be a kormánypárti törvénytervezetbe, amelyek értelmében visszajuttatná jogos tulajdonosainak azokat a közbirtokossági struktúrájú erdőrészeket is – az egykori határőrséggel járó erdős területeket –, amelyeket 1946 és 1948 között Mihály király adott vissza királyi dekrétummal eredeti tulajdonosainak. Ezeket viszont a kommunista rendszerben a román állam kisajátította az idők folyamán másodszor is. A közösségi határ­őrerdők története ugyanis a Trianon utáni időszakra nyúlik vissza, amikor 1920-ban az Erdélyt bekebelező bukaresti hatalom ezeket az erdőket államosította, és helyi román közösségeknek adta használatba.

„A parlamenti többség elfogadta a Székelyföldre vonatkozó törvénymódosításunkat. Egy képviselőházi szakértői elemzés szerint az is kiderült, hogy hasonló, visszaszolgáltatásra váró erdőrészek Krassó-Szörény megyében és a Bánságban is vannak, ezért a kormánypártokkal abban állapodtunk meg, hogy minden hasonló esetet átvilágítunk. Amikor a kép összeáll, egy józan megoldást keresünk a helyzet rendezésére” – nyilatkozta lapunknak Korodi Attila. Úgyszintén részletes elemzés készül az ortodox egyház bukovinai restitúciós követeléseiről is. Korodi szerint a kormánypártok abban is benne vannak, hogy

amennyiben a bukovinai erdők körüli jogvitákat nem sikerül megnyugtatóan tisztázni, a véglegessé váló törvénytervezet ejtené az ortodox egyház követelését, és csak a határőrségi erdőket juttatná vissza jogos tulajdonosainak.

Izsák Árpád erdőmérnök, a csíki magánerdészet vezetője sem tartja elfogadhatónak az állami erdészeti hivatalok tiltakozását az újabb restitúciós kísérletekkel kapcsolatban. A székelyföldi szakember szerint teljesen hamis az az állítás, hogy az újabb restitúcióval mintegy háromszáz erdészeti állás szűnne meg.

„Az erdők tulajdonformájától függetlenül erdőgazdálkodásra szükség van, és

– nyilatkozta a Krónikának Izsák Árpád, aki szerint komoly gondot okoz az állami és a magánerdészetek közötti illojális konkurencia is.

A 49 erdészt, 9 főerdészt és adminisztrációs személyzetet foglalkoztató – mintegy 48 ezer hektáron gazdálkodó – Csíki Magánerdészet vezetője szerint a magán- és az állami erdészetek között elméletileg nincs különbség, a gyakorlatban viszont igenis van. Az állami erdőigazgatóságok sok helyen monopolhelyzetben vannak, így

pénzforrásaikat bármikor át tudják csoportosítani egyik megyéből a másikba, hogy piaci ár alá menve, a magánerdészeteknél sokkal kedvezőbb árajánlatokkal csalják át az egyéni vagy közösségi erdőtulajdonosokat.

Emiatt sincsenek könnyű helyzetben a magánerdészetek, amelyek kétféle szerződéssel tudnak szolgáltatást nyújtani az erdőtulajdonosoknak. Az adminisztrációs szerződés szerint az erdészet értékesíti a fát, és a költségek levonása után a bevétel fennmaradó részét átutalja a tulajdonosoknak. Az esetek többségében a magánerdészetek azonban csak az erdészeti munkálatokat – őrzést, erdőtelepítést, stb. – végzik el, a faeladás a tulajdonosokra hárul, így az erdészeteknek csak az elvégzett szolgáltatásokat fizetik ki.

Korodi Attila szerint sem könnyű magánerdészetet üzemeltetni Romániában. Ehhez mindenekelőtt helyi szinten egy erős és közös elképzelés kell, és főleg nagy kiterjedésű erdőterület, hogy megérje ilyen struktúrában felvállalni és működtetni erdészeti szolgáltatásokat.

Korodi Attila szerint az utóbbi húsz évben az erdő-visszaszolgáltatás 85-90 százalékát sikerült megnyugtatóan rendezni. A mostani törvénytervezettel végleges rendezésre váró, egykori határvidékek erdei körül vannak peres ügyek – Székelyföld esetében olyan erdőrészekről van szó, amelyek átnyúlnak a moldvai megyékben.

A már lezárult tulajdonrendezéssel párhuzamosan az egymást követő román kormányok jelentősen szigorították az erdőkitermelés szabályait. Az elhíresült erdőradarrendszerrel sikerült visszaszorítani az illegális fakitermelést. Noha Korodi szerint az utóbbi esztendőben gondok voltak a radarrendszer működtetésével,

a biztonsági újítás mégis megtette jótékony hatását, és jelentősen visszafogta a korábbi években elharapódzott törvénytelen erdőirtást.

Izsák Árpád erdőmérnök szerint az országos sajtó olykor felnagyítja az erdőlopások mértékét, amelyek a valóságban távolról sem olyan nagyságrendűek, mint évtizedekkel korábban. Az online rendszerben nyilvántartott faszállítás gyakorlatilag az egész ország területén kiiktatta a súlyos visszaélések lehetőségét, így a kitermelt famennyiség túlnyomó többsége hivatalos papírokkal, fuvarlevéllel jut el a kitermelési helytől a felvásárlóhoz. A fa kitermelésének és szállításának útját, illetve magát az erdőgazdálkodást az erdészeti felügyelőség ellenőrzi, és a büntetések akkorák, hogy egyre ritkábban kockáztatnak az erdőkitermelésben érdekelt magánszemélyek vagy cégek.

„Nem az a jellemző, hogy az erdészek lopnak. Sok közöttünk a becsületes ember, ezért tartom bántónak, amikor egy-egy erdőlopásos eset kapcsán az egész szakmára ráhúzzák az elmarasztaló jelzést” – fogalmazott a csíki erdőmérnök.