Újraállamosítanak közel tízezer hektár, a Bánffyaknak visszaszolgáltatott erdőt Maros megyében

Az Agerpres hírügynökség tájékoztatása szerint a 2007-es visszaszolgáltatási határozat ellen a Maros megyei ingatlanok fölötti magántulajdon jogát meghatározó megyei bizottság nyújtott be óvást 2014 június 24-én, a CNSAS egyik dokumentumára hivatkozva. A dokumentum a bukaresti törvényszék 1952. december 3-án hozott büntetőjogi ítéletét tartalmazza, amely szerint Bánffy Dánielt 8 év kényszermunkára és 10 év polgári jogvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélik emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt.

A Maros megyei magántulajdon-bizottság ennek alapján úgy értékelte, hogy a gróf örököseinek visszaszolgáltatott 9323 hektár erdőterület jogtalanul került vissza Bánffy Dániel leszármazottainak birtokába, mert az elkobzás nem a kommunista rezsim törvénytelen döntése, hanem egy érvényes bírói döntés alapján történt. A CNSAS-nak az Agerpres által idézett dokumentuma szerint Bánffy Dániel magatartása a Horthy-korszak idején „szembetűnően ellenkezett Románia érdekeivel és az erdélyi román lakosság érdekeivel, és ezen magatartással szembefordulva, a román állam elvette Bánffy Dániel vagyonát.”

A Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) három éve – az örökösök kérésére – állásfoglalást adott ki báró Bánffy Dániel állítólagos háborús bűnössége kérdésben. Az MTI által idézett dokumentumban a NEB megállapította: a háborús bűnösök ügyeire vonatkozó iratokat őrző magyar levéltárakban nem található olyan adat, amely szerint bármilyen peres eljárást folytattak volna ellene háborús bűncselekmények vádjával. Nem találtak adatot arról sem, hogy a román fél részéről kiadatási kérelem érkezett volna a magyar hatóságokhoz Bánffy Dániel ügyében háborús bűncselekmény vádjával.

Báró Bánffy Dániel (1893-1955) erdélyi földbirtokos 1940-ben lett képviselő a magyar országgyűlésben, az Erdélyi Párt színeiben. 1940. december 30. és 1944. március 22. között földművelésügyi miniszter volt a Teleki-, a Bárdossy-, és végül a Kállay-kormányokban. A német biztonsági szervek 1944. októberében elfogták, mert bekapcsolódott a „kiugrási kísérlet” előkészületeibe, a fogságból decemberben sikerült megszöknie. A kommunisták 1951-ben kitelepítették rózsadombi házából, 1952-ben pedig a bukaresti népbíróság távollétében vagyonelkobzásra és nyolcévi kényszermunkára ítélte.