Tévedés a vallásos irányzatok erőszakos exportja – Kovács István unitárius püspök a csapatmunkáról, a hagyományos értékekről

– Püspöki megválasztása körül konszenzus alakult ki, egyedüli jelöltként indult a július 10-ei tisztújításon. Ez azt jelenti, hogy a teljes egyházi közösség felzárkózott Ön mögé?

– Ezt olyan üzenetként veszem, hogy az egyházban megfogalmazódott a konszenzus igénye. Egyházi szervezetben jobb, ha nem vesztesekkel és győztesekkel kell elkezdeni a választás utóéletét. Meggyőződésem, hogy a Magyar Unitárius Egyházban esélyünk van az igazi konszenzusteremtésre. Szabó Árpád püspök óta tagja vagyok az egyházi vezetőségnek: 3-4 évvel ezelőtt kerestek meg kollégák, hogy a soron következő tisztújításkor elvállalnám-e a püspöki tisztségre történő jelölést. A felkérésre az adott impulzust, amikor 2018-ban a jubileumi ünnepségek egyik főszervezőjeként megtapasztaltam, mit jelent jó csapattal jól szervezetten és dinamikusan együttműködni. Egyre inkább azt éreztem, hogy a felkérés elől nem lehet kihátrálni.

– Készített már gyorsleltárt arról, hogy milyen intézményt vesz át elődjétől, az unitárius egyházat 13 éven át irányító Bálint Benczédi Ferenctől?

– Annak ellenére, hogy az egyházi vezetés a püspök személyében csúcsosodik ki, valójában csapatmunka. A püspök mellett ott vannak a főgondnokok, a püspökhelyettes, a közügyi igazgató, akik nagy kérdésekben közösen döntenek. Az általam átvett örökség megítélésében fontos szempont, hogy az előző elnökség munkájában két cikluson keresztül én is részt vettem. Ennek köszönhetően tisztán látom azokat az állapotokat, amelyeket átveszek. Fel kell vállalnom az előző vezetés hibáit, ugyanakkor a sikereiben is osztozom. Itt most elsősorban a sikerek fontosak: az előző vezetés – a püspök úrral az élen – nagyon sokat tett azért, hogy a gyülekezeti élet az egyházi élet dinamikus sejtjévé váljon. Megadta a kezdeményezés szabadságát a gyülekezetek számára, tehát nem utasításokkal történő vezetés volt. Hatalmas előrelépésnek tartom, hogy 2012-ben újra egyesítettük azt, ami a trianoni határok előtt együvé tartozott: az erdélyi és a magyarországi unitárius egyházrészekből létrejött az egységes Magyar Unitárius Egyház.

– Milyen tervekkel vág neki püspöki mandátumának?

– Szerves fejlődést szeretnék az egyház életében. Számomra nagyon fontos, hogy a stafétát átvevő vezető alázattal viszonyuljon elődje munkájához. 32. unitárius püspökként nem csak a közvetlen elődöm munkája fontos, hanem valamennyi főpásztoré, akik Dávid Ferenccel kezdődőleg szolgálták egyházunkat.

Gondolok itt elsősorban unitárius hitrendszerünk különleges és egyedi értékeire, amelyek Erdélyben születtek. Számomra nagyon fontos célkitűzés ez, hiszen olyan világban élünk, amely kikezdte hagyományos értékeinket.

– Ha már itt tartunk, az elmúlt években az unitárius egyházban viták alakultak ki a hagyományos értékekről, például a nemi identitás terén. Püspökként sikerül-e konszenzust találnia?

– Ezekben a kérdésekben is összhangra kell törekedni: nem a többség kell legyőzze a kisebbséget. Akinek más vagy éppen árnyaltabb a véleménye, joga van azt felvállalni a lelkészek vagy a hívek körében. Ebben a kérdésben már megfogalmazódott egy többségi vélemény, és a továbbiakban is az egyház nevében akarunk állást foglalni egy-egy testületi döntéssel.

A vallásszabadság hagyományaira alapozva az unitárius egyház ezekben a kérdésekben toleráns és elfogadja a másságot. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy itt már nem emberjogi kérdésekről van szó, hiszen ezek átgyűrűztek a politika térfelére, és ideológiák feszülnek egymásnak.

Azt szeretnénk, hogy az egyház az egészséges emberi életnek biztosítson teret, amely az isteni renddel egyezik.

– Az elmúlt három évtizedben sok erdélyi unitárius lelkész megfordult az Egyesült Államokban, és onnan hazatérve elgondolkozhatott azon, mit kezdhet a megélt tapasztalatokkal. Ilyen szempontból fenyegeti-e kívülről érkező veszély az unitárius egyházat?

– A vallásszabadság örököseiként nekünk, erdélyieknek esélyünk van egyfajta közvetítésre a dogmatikus liberalizmus és a dogmatikus vallásos megközelítés között. Én is sokat jártam külföldön, tagja voltam az Unitárius Világszövetség vezető testületének.

Indiai unitárius testvéreink – akik teljes anyagi függőségben éltek az amerikai unitáriusoktól – elveszítették történelmi gyökereiket, mert úgy érezték, az anyagi támogatás fejében be kell hódolniuk az amerikai trendnek.

A mi esetünkben is volt alkalmazkodási kényszer, mivel sok anyagi támogatás érkezett Amerikából. Az amerikai unitarizmus olyan multikulturális közegben jött létre, ahol buddhizmus és a többi világvallás keveredett. Mivel sokan más felekezetekből jöttek, ki akarták lúgozni a keresztény gyökereket. Nemzetközi kapcsolatainkban mi, erdélyi unitáriusok a keresztény értékrendszert hozzuk. Hisszük, hogy Jézus tanításainak van egy szabadelvű keresztény értelmezése, amit át kell mentenünk. Sokszor úgy tűnhet, maradiak vagyunk, ennek ellenére minden körülmények között meg kell őriznünk sajátos értékeinket, amelyek semmivel sem alábbvalók másokénál.

– Az elvilágiasodás, a templomok kiürülése beáramlik Erdélybe is. Mit tehet ennek ellensúlyozására az egyház?

– Fontos megtalálni azokat az eszközöket, amellyel meg lehet szólítani a 21. századi megváltozott életformában élő embert. Nekünk konkrét példáink vannak.

Nem véletlen, hogy egyházi vezetőink is az ifjúsági egyletben szocializálódtak, magam voltam az ODFIE rendszerváltás utáni újraindulásának első elnöke. Olyan műhely, amelyről bebizonyosodott, hogy meg tudja szólítani azt a korosztályt, amelyről sokszor mondjuk, hogy távol áll az egyháztól.

A másik konkrét példa a Gondviselés Segélyszervezet: önszerveződő módon jó irányba tudja terelni az energiákat. Olyan egyházat képzelek el, amely csapatmunkán alapszik, és amelyben mindenkinek megvan a helye. Ahol az értékmentés nem görcsös kötelességteljesítés, hanem a mindennapok megélésének természetes öröme. Ahol jó unitáriusnak, és jó erdélyi magyarnak lenni.

– A mintegy 120 unitárius gyülekezet közül Erdélyben sok a kis gyülekezet, amelyek anyagi gondokkal küszködnek, nehezen tudják fenntartani a lelkészi állást és az egyéb kiadásokat. Milyen jövő vár a fogyatkozó kisközösségekre?

– A jövőre nézve ez mindannyiunk számára nagy kihívás. Eddig azt mondtuk, fontos, hogy minden gyülekezetben legyen lelkipásztor, amiért óriási erőfeszítéseket tettünk. A fizetési rendszer átalakításán is gondolkodtunk, hogy akár pozitívan diszkrimináljuk azokat a lelkészeket, akik – Balázs Ferenc szóképével élve – vállalják a rög alá temetkezést, a kis gyülekezetekben való szolgálatot. Ugyanakkor látni kell, hogy bizonyos közösségeket el kell engednünk, és új megoldásokban gondolkodnunk. Nem arról van szó, hogy valakiről lemondanánk, ez szóba sem jöhet! Inkább másfajta lelkészi szolgálattal, és a jelenleginél hatékonyabb módszerekkel kell biztosítanunk a szórványgondozást.

– Volt olyan időszak Erdélyben, amikor a történelmi magyar egyházak püspökei gyakrabban foglaltak állást közösségi kérdésekben. Hogyan tekint az egyházak közötti együttműködésre?

– Nagyon fontosnak látom, hogy itt, Európában építeni tudjunk a keresztény hagyományainkra.

– Sepsiszentgyörgyön él, a püspöki székhely Kolozsváron van. Kétlaki életmódra rendezkedik be, vagy a kincses városba költözik?

– A lelkészi szolgálatban sem támogattam soha a kétlakiságot, mindig azt tartottam, hogy a lelkipásztornak együtt kell élnie a közösséggel. Most is úgy érzem, hogy Kolozsváron, a Magyar Unitárius Egyház székhelyén van az állandó helyem. Hogy erre pontosan mikor kerül sor, nehéz megmondani, hiszen a püspöki rezidencia a Szabadság Házaként a magyar kultúra szolgálatában áll. Az új püspöki rezidencia megteremtése feladat a közeljövőre nézve.